Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

42 79. országos ülés 1911 január i8-án

: szerdán. még sokkal jobban meglepett, törvényes akadályokat is és ez alatt a törvényes akadály alatt, ha jól értettem szavait, a Benedikt-féle formulát értette. (Halljuk ! Halljuk !) Én a tegnapi napon erre az állításra bátor voltam azt a talán kissé Ízléstelen közbeszólást koczkáztatni, hogy ezt egy üres hólyagnak tartom. Hock János : Okolicsányi ? (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon. Fölkiáltások : Nagyon jó !) Lovászy Márton: A Benedikt-féle formulát tartom üres hólyagnak és dicséretére válik Okolicsányi László, t. képviselőtársam erós és egészséges tüdejének, hogy ezt az üres hólyagot ilyen nagyra fel tudta fújni. És itt azután ő egészen egy huron pendült b. Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársammal, a ki egyenesen azt a szemrehányást tette nekünk, hogy hogyan tarthattunk ki mi olyan vehemensen az önálló bank mellett, a mikor ismertük, tudtuk, sőt megszavaztuk a Benediktféle formulát, a melyről pedig tudhattuk, hogy az az önálló bank egyenes megakadályozása. Hát engedelmet kérek az én t. képviselőtársamtól, de bármennyire tiszteljem én az ő bámulatos szaktudását és bármennyire is lebecsüli ő ezen parlamentnek és a mi pártunknak a szaktudását, mégis arra kérem, hogy ne tessék rólunk annyi ostobaságot és tudatlanságot feltételezni, hogy mi megálltunk volna az önálló bank mellett akkor, ha tudtuk volna, hogy az ellen elháríthatatlan akadály forog fenn. T. képviselőház ! Mi hát tulaj donképen az a Benedikt-féle formula ? (Halljuk ! Halljuk I Zaj. Elnök csenget.) Ennek a Benedikt-féle formulának két része van. Az egyik az, a mely után belekerült abba a zárókönyvbe, a melyet a kiegyezés megkötése alkalmával aláirtak, ez az első rendelkezés, a mely végtelen fontosságú és egészen uj és a mely azt a meglepő rendelkezést tartalmazza, — és ez az érdekes benne — hogy abban az esetben, hogyha a bankközösség a két állam között megszűnik, akkor a két állam közötti fizetségek koronaértékben teljesitendők. Kossuth Ferencz : Aranyértékben ! Lovászy Márton : A leghatározottabban meg van mondva, hogy koronaértékben. Még az a szám is ki van tüntetve, hogy milyen mennyiségű a finom arany. Kossuth Ferencz; Aranyban! Lovászy Márton: Engedelmet kérek, hát hogyha nem szűnik meg a bankközösség, hogyha fönmarad a bankközösség, milyen értékben fizetünk. Scheinban vagy máriáshuszasokban % Hiszen akkor is koronaértékben történnének a két állam közötti fizetések ! Ebben nemcsak akadályt nem látok, de egyáltalában semmit sem, mert ennek a rendelkezésnek egyszerűen semmi értelme sincs, sem pedig valami uj czélzata vagy hatása. A mi a Benedikt-féle fermulának másik részét illeti, a melyet Okolicsányi László t. barátom is felolvasott, ezt én is fel fogom itt olvasni (olvassa) : »Ha az Osztrák-Magyar Bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamára bármely okból nem ujittatik meg, a két állam a jegybank ügyének akkoT szükségessé váló uj rendezése előtt • oly megállapodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy az eUenzék esetleges különbözőségéből eredő hatások a két állam közötti szabad forgalom czélzatát meghiúsítsák és befolyásolják.« Én bevallom, hogy ez már kissé komolyabban hangzik és ezt hallva, mindenesetre meditálni kellene és disputálni lehetne, hogy ez nem szolgál-e az önáüó bank felállitásának akadályul abban az esetben, ha ezt a rendelkezést az én igen tisztelt barátom nem egy kivágott ujságczikkből, hanem a magyar törvénykönyvből olvasta volna fel. Mert, engedelmet kérek, nemzetközi szerződések az én tudtommal — de azt hiszem, ebben egyetért velem az én igen tisztelt barátom is — a magyar nemzetre csak abban az esetben kötelezők, ha. törvénybe vannak iktatva. Mái pedig ezt a rendelkezést az igen tisztelt képviselő ur a magyar törvénykönyvben meg nem találja. Ez abban a szerződésben, a mely itt az országgyűlésben beterjesztetett és a melyet azután a törvényhozás elfogadott és törvényerőre emelt, benn nem foglaltatik és én azt hiszem, hogy annyire talán még sem vagyunk, hogy suba alatt kötött szerződések az ország sarkalatos jogainak kiforgatását lehetővé tegyék. Ez az ígéret — mert ebben egy ígéret foglaltatik — kötelezheti azt a két kormányt, de kötelezi egy olyan dologra, a mely, véleményem szerint, egyáltalában meg nem valósitható. Mert lehetséges-e olyan egyezményt létesíteni, a mely megsemmisíti azt a természeti törvényt, hogy az okoknak okozatai vannak, hogy bizonyos tényeknek szükségszerű hatásai feltétlenül bekövetkeznek. Engedelmet kérek, feltételezve, hogy a magyar bankjegyeknek diszázsiója következik be, akkor semmiféle egyezmény, semmiféle törvény, de az osztrák császár és magyar király a maga egyesitett hadseregének élén nem képes változtatni azon, hogy ennek a diszázsiónak ne legyen az a következménye, hogy a forgalomra zavarólag hasson, hogy az osztrák import Magyarországba csökkentse. Magyarország exportját pedig Ausztriába elősegítse és így ez a hullámzás azután a kiegyenlítés felé ne haladjon előre. Ha tehát ennek a Benedikt-féle formulának a végrehajtására került volna a sor, akkor mi következett volna ? Az, hogy összejött volna a két kormány, megkezdték volna a tárgyalásokat és a végén konstatálták volna, hogy ilyen egyezményt, ilyen szerződést létrehozni és megkötni nem lehet. Ad impossibilia non datur oblogatio. Ily körülmények közt ezt ugy állítani oda, mint törvényes akadályát az önálló magyar jegybank felállitásának, én azt hiszem, nem jogosult, annak alapja nincsen, és hacsak ezek az aggodalmai t. képviselőtársamnak,