Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-79
79. országos ülés 1911 január 18-án, szerdán. -J3 akkor bátran visszatérhet az önálló bank harczosai közé. Kelemen Samu : És minden meg van bocsátva ! Lovászy Márton : Én hive vagyok az önálló banknak, és azért azt kívánom, hogy felállításának soka nagyobb akadálya ne legyen mint ez. A t. túloldal szónokai sokat emlegették a fizetési mérleget. (Halljuk!) Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) Itt ismét azzal a sajátságos jelenséggel találkozunk, hogy ezt is, mint valami apodiktikus igazságot állították oda, a mely ellen semmiféle apellátának helye nincsen. Én sem akarok — előttem szólt t. képviselőtársaim ezt már bőségesen elvégezték — ebbe a kérdésbe mélyebben belemenni; itt azonban egy sajátságos jelenségre vagyok kénytelen rámutatni: arra, hogy ujabban mind sűrűbben találkozunk azzal, hogy a t. túloldal szónokai beismerik s hangoztatják, bizonyítják azt, hogy az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági forgalom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve. Az első volt ezen a téren Eosenberg Gyula t. barátom, a ki a szerb kereskedelmi szerződés vitája alatt az előadói székből hangoztatta, hogy bizony a közös vámterületre mi szépen ráfizettünk, ezentúl azonban nem fogunk ráfizetni, mert most már drágább a marha. A másik a Id szintén ezt az eszmét fejezte ki, azonban sokkal tudományosabban, vagy ha jobban tetszik, sokkal homályosabban, azt mondotta, hogy (olvassa) : »Ma Mag3'arország külkereskedelmi forgalma 70 ós néhány százalék erejéig pro és kontra Ausztriával bonyolódik le. A fizetési forgalom ennél még sokkal nagyobb. Ez az egész forgalom ma még minden valuta-politikai jelentőség nélkül van, ha azonban a magyar bank felállíttatik, akkor ez az egész forgalom valuta-politikai jelentőséget nyer és ez minden esetre igen megnehezíti a magyar bank szituáczióját«. Hát, t. ház, ennek, a mit itt a t. előadó ur mondott, mi más értelme lehet, ha ezen tudományos ködből kihámozzuk, mint az, hogy az Ausztria és Magyarország közötti szabadforgalom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve, mert hisz ha nem igy volna, akkor nem lehetne állítani, hogy ez a forgalom, ha valutapolitikai jelentőséget nyer, igen megnehezíti a magyar bank szituáczióját. A harmadik, a ki szintén ezt fejezte ki, s ezt a beismerést itt előttünk megtette, báró MadarassyBeck Gyula igen tisztelt képviselőtársunk, a ki egy sajátságos jelenséggel és sajátságos módon igyekszik kimagyarázni és bebizonyítani Magyarország passzív fizetési mérlegét, illetve azt, hogy az Ausztria és a Magyarország közötti forgalom Magyarországra nézve deficzittel jár. ö t. i. konstatálja azt, hogy Magyarországból évenkint átlag mintegy 150—200 millió korona értékpapír-export van. Engedelmet kérek, én mégis kissé merész dolognak tartom, a mikor az értékpapír-exportot, mint a passzív fizetési mérleg bizonyítékát, fokozatát vagy kisérő jelenségét tüntetik fel Hiszen akkor igen tisztelt képviselőtársam ki van téve annak, hogy valamely üzleti jelentésében kénytelen lesz egy olyan gazdasági téren, a melyben nagy, jelentékeny gazdasági fellendülés van, a melyben a vállalkozási szellem felpezsdült, a melynél ennélfogva nagy beruházások folynak, ezt a jelenséget az ő jelentésében mintegy súlyos deczifittel járó esztendőt feltüntetni, vagy ellenkező esetben mint egy olyan esztendőt, a melyben bár általános a pangás, a melyben bár a vállalkozási szellem aláhanyatlott, nincs beruházás, nincs munka, tehát értékpapirexport sincs, és mégis kénytelen lesz az igen t. képviselő ur ezt, mint a gazdasági egyensúly mintaszerű esztendejét feltüntetni. (Ugy van ! ügy van ! a haloldalon.) Hát én a vitatkozás kedvéért elfogadom azt, a mit az igen t. képviselő urak annyira erősítenek és bizonyítanak, hogy a Magyarország és Ausztria közötti közgazdasági forgalom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve, de akkor arra kérem, hogy tessék ennek a konzekvencziáját is levonni, mert hiszen ennek a konzekvencziája nem az, hogy ne állítsunk önálló bankot, hanem az, hogy állítsuk fel az önálló bankot és az önálló vámterületet. (Ugy van ! Ügy van! a baloldalon.) Hock János: Ebbe belemegyünk! Lovászy Márton : Engedelmet kérek, felismerni egy igazságot, felismerni egy kóros állapotot és azután nem arra törekedni, hogy annak a kóros állapotnak okai megszüntettessenek, hanem arra, hogy az az állapot, a mely azt a kóros jelenséget előidézte, továbbra is fentartassék, engedelmet kérek, én ezt a magam részéről a politikai lelkiismeretesség szigorú követelményeivel összeegyeztetni nem tudom. (Igaz! ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. előadó ur, hogy bebizonyítsa Magyarország nagymérvű eladósodottságát, bizonyos számadatokat hozott fel. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Felemiitette, hogy Magyarországnak évenként újonnan bekebelezett adóssága 600 millió koronára becsülhető. Barta Ödön : Ez a szám is svindli! Lovászy Márton : Továbbá felemiitette, hogy egész jelzálog-terhe a magyar földnek 6 milliárd, váltótárczája a magyar pénzintézeteknek 2 1 j 2 milliárd, a lombard- és folyószámla-hitel pedig 1 milliárd. Ehhez hozzászámítja az Osztrák-Magyar Bank magyar portefeuillejét és azután mindazokat a kölcsönadott forgótőkéket, a melyek a bankstatisztikán nem mennek keresztül. Hát hiszen nem kifogásolható, hogy a t. előadó ur ezeket a számadatokat felhozta, mert valóban szükség van arra, hogy a mikor egy ilyen nagyfontosságú gazdasági kérdést tárgyalunk, akkor minden irányban tisztán lássunk. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) De én csak arra kérem a 1 ? igen t. előadó urat, hogy ezeket a számadatokat akkor is méltóztassék majd elősorolni, a mikor a kormány egy olyan javaslattal áll elő, a mely javaslat Magyarországra nézve súlyos gazdasági megrázkódtatást jelent. (ügy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különben is az előadói székből nem tartom egészen pártatlan eljárásnak azt, hogy az előadó 6*
