Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79: országos ülés 19ii január 18-án, szerdán. 41 tálhassuk, felismerhessük, és azokat leküzdhessük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazdasági életben is áll az, a mi az orvosi tudományban, hogy leg­fontosabb dolog a helyes diagnózis. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A gazdasági közösség, a közös bank mellett ugy vagyunk, mintha egy orvos, ki meg akarja ál] api tani páeziensének egészségi állapotát és e czélból vérvizsgálatot esz­közöl, két páoziens vérét vegyítené össze, és azokból akarná a diagnózist megállapítani; (Elénk, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) vagy hogy a hőmérő hasonlatánál maradjak, mint ha két beteget egymás mellé fektetne és a hőmérőt közibük dugná, és igy akarná a láz fokát meg­állapitani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen fontos missziója a jegybanknak az, hogy a gazdasági élet esetleges kinövéseinek erélyes kamatlábpolitikával útját állja. De én azt hiszem, hogy az semmi esetre sem kedvező, ha ilyen eszkö­zökkel élni kell a gazdasági élet fejlődésére nézve, mert hiszen a magas kamatlábat nemcsak a kinö­vések, a túlspekuláozió kénytelen megszenvedni, hanem a szolid ipar, a szolid kereskedelem és mező­gazdaság is. (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben tehát a koczkázatot, hogy ily eszközökkel kelljen élni, felfogásom szerint a minimumra kell redukálni. Már pedig a közös bank mellett, az Ausztriával való közösség mel­lett a koczkázat kettős, mert nemcsak a saját ma­gunk belső válságainál vagyunk kénytelenek alkal­mazni ezt az eszközt, mely bénitólag hat a gazda­sági fejlődésre, hanem kénytelenek vagyunk az Ausztriában kitört válsággal szemben is megszen­vedni azt a koplaltatást. a melyet a bank velünk a meggyógyulás végett elvégez. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A múltban igen számos és igen szomorú pél­dáját láttuk annak, hogy azoknak a gazdasági nagy kríziseknek, melyek Ausztriában törnek ki, azok­nak a devalváezióknak, krachoknak az ártatlan Magyarország itta meg a levét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én elismerem azt, hogy a gazda­sági krízisek elébe olyan áttörhetetlen gátat épí­teni nem lehet. Igenis, bármennyire külön szervez­zék a nemzetek az ő gazdasági berendezéseiket, a krízisek hullámai egyik országból átcsapnak a másikba, de ezek a hullámok minden esetre sokkal csekélyebbek és sokkal kevesebb pusztítást vihet­nek véghez, ha az a nemzet az ő erős gazdasági berendezkedésével ennek útját állja. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A harmadik körülmény, a mely a jegybanko­kat kamatlábemelésre és magas kamatláb fenn­tartására indíthatja, a nyerészkedési czélzat, az, ha a bank tisztán mentül magasabb kamatnyerés elérése végett emeli fel vagy tartja magas szín­vonalon a kamatlábat. Azt hiszem, hogy Okoli­csányi László t. képviselőtársam nem vonja két­ségbe, hogy egy önálló bank felállítása esetén lehet olyan, intézkedéseket és óvrendszabályokat alkal­mazni, a melyek ezt az esetet teljesen kizárják. Én azonban t. képviselőtársamat, a ki oly nagy KÉPYH, NAPLÓ 1910—'1915. IV. KÖTET. mértékben el van ragadtatva az Osztrák-Magyar Bank kitűnő működésétől, figyelmeztetem arra, hogy a közelmúltban volt egy bank, a mely egy országnak súlyos gazdasági állapotát, súlyos krízisét arra használta fel, hogy magának szokatlanul nagy hasznot szerezzen. Ez a bank az Osztrák-Magyar Bank volt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az az ország Magyarország volt, és az az idő, a mikor ez megtörtént, az 1907-iki válságos esztendő volt. Azt állítják, a mint azt a túloldalon is teszik, hogy az Osztrák-Magyar Bank abban az időben milyen mintaszerűen teljesítette a maga kötelezett­ségét és ezáltal neki magna pars-a volt abban, hogy ez a válság felettünk minden különösebb és minden veszedelmesebb következmények és rázkódtatások nélkül elvonult. (Zaj jobbjelől.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Hát mit cselekedett az az Osztrák-Magyar Bank ? Egyszerűen azt csele­kedte, a mit előbb, t. i. a jónak talált hitelpapíro­kat, hitelleveleket, váltókat továbbra is esz­komptálta. Hiszen ha még ezt is beszünteti, akkor igazán megérdemelte volna, hogy tőle a privilé­giumot statarialiter elvegyük. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) En azonban azt kérdem, mi szükség volt arra, hogy azokban az időkben az Osztrák-Magyar Bank a kamatlábat 6%-ig felsrófolja, a mit semmi esetre sem lehet egy országban normálisnak mondani. Hantos Elemér : Németországban 8% volt! Lovászy Márton : Aranyvédelem szempontjá­ból erre nem volt szükség, mert hiszen az Osztrák­Magyar Bank nem készfizető. A túlspekuláozió miatt sem volt szükség arra, hogy a kamatlábat felemelje, mert hiszen abban az időben tulspekulá­czióról, vagy a vállalkozási kedvnek túlzásokba való csapásáról igazán még beszélni sem lehetett, mert hiszen örült mindenki, hogy élt és engagement­jait lebonyolította vagy továbbra is fentartotta. (Ugy van! balfelől.) Az ok tehát, a mely itt fenforgott, semmi más nem lehetett, mint az, a mit azután el is értek, hogy t. i. soha azelőtt, és soha azután az Osztrák­Magyar Bank akkora nyereséget nem vágott zsebre, mint 1907-ben, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) soha olyan, magas osztalékot nem fize­tett, mint 1907-ben. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Hát kérdem, t. képviselőház, hogy egy válsággal küzdő szegény társadalomból közel 8% osztalékot kiszorítani a bank részére és .'azután — a miben hűségesen segített neki a két állam, — abból a válsággal küzdő társadalomból közel 8 millió jegyadót is kisrófolni, ez az az eljárás, a melytől a t. urak annyira el vannak ragadtatva ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát én azt merem állítani, t. ház, hogy egy ilyen eljárás a felállí­tandó magyar jegybanknál nem fog előfordulni, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és nem sza­bad előfordulnia. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) T. képviselőtársam azonban nemcsak gazda­sági akadályokat említett, hanem, a mi ennél 6

Next

/
Thumbnails
Contents