Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

368 90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. T. ház ! Az önálló bank felállításának szükségességét szakszerű és meggyőző indokolással bizonyította gróf Batthyány Tivadar mélyen t. képviselőtársam, a ki tartalmas beszédében arra a konklúzióra jutott, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mely államnak elveszik a jegybankját, az az állam abban a perczben elveszti önállóságát is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a tételt meg is fordíthatjuk és merem áUitani, hogy abban a perczben, midőn az önálló jegybankot felállítjuk, államunk önállóságát kevésbbé fogják kétségbevonni, mint a hogy kétségbevonhatják ma. Magam is azok közé tartozom, a kik bizonyos naivitásnak tekintik azt, hogy mindenfelé nagyhangon hirdetjük, hogy teljesen függetlenek és önállóak vagyunk, és megelégszünk azzal, hogy ezen önállóságunk joga papiroson nyilvánittassék. Mihelyest annak érvényt akarunk szerezni, akkor megszűnői önállóságunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Minden államnak, legyen az bármilyen kicsiny. önálló bankra van szüksége. Kerkapoly egyenesen azt mondotta, hogy (olvassa) : »Egy oiszág, a melynek területe, népessége, közlekedési és hitelviszonyai ugy alakultak, mint Magyarországé, egy önálló bankrendszert nem nélkülözhet.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megjegyzem, én Kerkápolyra nem mint 67-cs politikusra hivatkozom, hanem mint pénzügyministerre, tehát feltétlenül szakértőre. Hock János: Antal Géza is tőle tanult! Jaczkó Pá!: Ebből indulnék ki tehát én is, hogy álláspontomat megokoljam, hogyha nem volna meggyőződésem, hogy gazdasági önállóságra szükségünk van. ennek j)edig kiindulási pontja, alapja az önálló jegybank. Gazdasági szempontból tartom kívánatosnak az önálló jegybank felállítását, mert hiszen a tények, a tapasztalatok bizonyítják, hogy a közösség tartama alatt nem fejlődhettünk, hogy hiteligényeink kielégítve nincsenek. A közös bank központja képezte mindig Ausztria-Magyarország pénzügyi forgalmának szervét, onnét bonyolítottak le mindent, ugy, hogy Ausztria-Magyarország egész forgalmát tulaj donképen Bécs irányítja. E felett nem is csodálkozhatunk és természetesnek kell találnunk, hiszen még a külföld Magyarországon esedékes, itt fizetendő váltóink beváltásával is nagyrészben bécsi intézeteket biz meg a behajtással, a mi feltétlenül a budaj>esti intézeteink forgalmának rovására megy. Ez okozza azt, hogy deviza-piaczunk egyáltalában nincsen, hogy Budapest, mint ilyen, nem érvényesülhet. E tekintetben hiába gondolkozunk ennek megoldási módján : mert ennek csak egyetlenegy orvossága van : az önálló jegybank felállításával Budapestet egy jegybank székhelyévé tenni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen gravament nem azért hozom fel, mert így a deviza-üzletek nyereségéből folyólag kisebb nyereség jut Magyarországnak, mint Ausztriának. Ez anyagi kérdés, a mely mindenesetre szintén érint bennünket, de nem ebben látom a legnagyobb veszteséget, hanem abban az erkölcsi veszteségben, hogy a külföldön kevésbbé érvényesülhetünk, sőt a külföldön pénzügyi önállóságunkról beszélni sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azzal az ellenvéleménynyel szemben, hogyha talán azt méltóztatik gondolni, hogy nekünk kevés devizánk van, ki kell jelentenem, hogy ép ez a vélemény indokolja és igazolja azt, hogy a közös bank további fentartása reánk nézve nem előnyös, hogy Budapest ma nem deviza-piacz, a mit elsősorban a közös banknak kell betudnunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) És merem állítani, hogyha a közös banknak nincs is érdekében, hogy bennünket elnyomjon, hogy fejlődésünket megakaszsza, de nincs is érdekében, hogy Budapestet deviza-piaczczá tegye, Wiennek rovására. Nem állithatom, hogy a közös bank ellenünk animozitással viseltetnék, de az tény, hogy — a mi az ő kényelmi állásának legjobban felel meg — teljesen magunkra hagy — és nem igyekszik viszonyaink javításával odahatni, hogy Budapest deviza-piaczczá lehessen, mert ez Bécsnek rovására történnék. Hock János: Mindent felfalnak előlünk! Jaczkó Pál : Erkölcsi és anyagi veszteséget jelent tehát reánk nézve az, hogy ha a külföldi tőzsdén koronaértékeket keresnek, akkor nemcsak hogy megelégszenek azzal a bécsi értékkel, bécsi csekkekkel, hanem még előnyöket is tulaj donitanak azoknak épen azért, mert még a közelebb fekvő Balkán-államok is elsősorban osztrák értékeket igyekeznek szerezni, mert a pénzpiacz forgalmában sokkal könnyebben vehetnek részt azokkal az értékekkel, mint a mi értékeinkkel, a melyeket külföldön, de sőt már Bécsben sem tudunk sokszor beváltani. Azért kell tehát törekednünk különösen arra, hogy az önálló jegybank felállittassék, hogy ezáltal Budapestet deviza-piaczczá tehessük, hogy igy kényszeritsük a külföldet arra, hogy a budapesti devizákat külön jegyezze, hogy igenis, Budapestnek ez által mintegy módot és alkalmat adjunk arra, hogy külföldön is érvényesülhessen, de egyszersmind kényszeritsük a külföldi piaczot arra, hogy budapesti értékeket vásároljon és azokat Budapest utján szedesse be és a budapesti intézetek forgalmát ezzel tetemesen megnövelje. (Igaz ! Ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen gazdasági szempontokból felhozott rövid indokaim, azt hiszem, ha nem is győzték meg a t. képviselőházat, de legalább is elősegítették annak lehetőségét, hogy azt állítsuk, hogy nemcsak politikai szempontokból, hanem gazdasági fejlődésünk kritériumainak szem előtt tartásával is követelnünk kell az önálló jegybank felállítását. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem titkolhatom el, hogy, ha a közös bank épen olyan jól szolgálná is ki hiteligényeinket, mint az önálló jegybank, akkor is az önálló jegybank felállítását követelném azért, mert közelebb állván mi hozzánk, pénzügyi válságok esetében, mint a közelmúlt is mutatta, sokkal inkább támaszkodhatunk