Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. 309 erre a saját önálló jegybankunkra, mint arra az idegen közös bankra. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem akarom itt a t. előttem felszólalt képviselőtársaim által már amúgy is nemcsak felhozott, de megindokolt érveket újból előadni, ismétlésekbe bocsátkozni és azt vitatni, hogy a közös banknak u. n. paritását igenis sehol sem találjuk meg ; nem akarom felhozni azokat a sérelmeket, a melyeket elvitatnunk nem lehet. Hiszen nem abban van a legnagyobb baj szerintem, hogy az alapszabályok szerint Wien van kijelölve a közös bank székhelyének, hogy, tudva azt, hogy az értékpapirok nagyobb része biztos kézben Ausztriában van elhelyezve, a részvényesek többségének megfelelőleg állapítják meg a közgyűlés helyét. Nagyobb gravámen már az is, hogy tudjuk, hogy a hivatalos nyelve az Osztrák-Magyar Banknak a német. Tudomásom szerint a könyvelőségben összesen három olyan ember van, a ki magyarul is tud könyvelni. A főbb hivatalnokok között pedig magyar embert egyáltalában nem találtunk, mert, a mint értesültem, abban a perczben, a mikor észreveszik, hogy abban a magyar alkalmazottban van tehetség, van benne igyekezet és szorgalom, akkor szorgalmának elismeréséül kihelyezik egy kis fiók vezetőjeképen, a központban pedig kizárólag osztrák állampolgárok foglalnak helyet. Lovászy Márton : Szép dolog ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a paritás !) JaczkÓ Pál : Ezen sérelmeken kivül a legnagyobb sérelmeket akkor kellett megtapasztalnunk, — a mi a legfájdalmasabb volt reánk nézve — a mikor a gazdasági támogatására a banknak igenis szükségünk lett volna. De nem akarok most ezzel részletesebben foglalkozni. A részleteknél úgyis ki kell majd azokra is térnem. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) A teljes egyenlőségének útjában áll elsősorban az Ausztria és Magyarország között fennálló és el nem vitatható érdekellentét. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A közös bank igen sok esetben két ellentétes érdeknek figyelembevételével kénytelen kamat-, kölcsön-, nemesércz- és devizapolitikáját folytatni egyik állani és a másik állam érdekeinek szembehelyezésével, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon. Elnök csenget.) és megengedem, hogy nem szándékosan, de az eredményből következtetve, mindm Magyarországnak kellett lennie annak, a ki a rövidebbet húzza a másikkal szemben, (ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen az alapon ajánlotta már Max Wirth osztrák gazdasági iró a gazdasági kérdés megoldását és a bank elválasztását, hogy ezzel is Ausztria és Magyarország közt a súrlódási felület csökkenjen. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy nagytekintélyű közgazdasági iróra kell itt hivatkoznom, Neuwirth Józsefre, a ki daczára annak, hogy osztrák állampolgár és politikus volt, már 1873-ban egy beható és tárgyilagos röpiratKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915, IV. KÖTET. ban, a melyben a bankkérdésről lefolytatott vitát ismertette, arra a konklúzióra jutott, hogy ha a vasúti hálózat kiépül és Fiúméval közvetlen összeköttetésünk lesz, ha az állam hitele rendezve lesz, önálló magyar bank állitható. Minthogy mindez bekövetkezett, természetes következménye ennek az volna, hogy az önálló bank igenis felállittassék. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hogy a mai gazdasági rendszer viszonyainknak, igényeinknek meg nem felelő, ebben a tekintetben az előadói székből hallott beszédekre hivatkozhatom. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy a szerb szerződés alkalmával Rosenberg Gyula t. előadó ur maga elismerte, hogy a közösség idáig anyagi áldozatokat jelentett nekünk, hogy deficzit volt az tulajdonképen, a mit idáig szenvedtünk, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és legfeljebb kilátásba helyezte, hogy talán később ezután fogunk rekompenzácziót találni az eddigi áldozatokért. Ugyanezen konklúzióra jut azonban valószinűleg a t. előadó ur maga is, a mikor előadói beszédében többek közt Magyarország eladósodásáról beszél és azt vitatja. Hiszen nyilvánvaló, hogyha a 67-iki kiegyezés óta eladósodtunk, akkor e kiegyezés nekünk nem felelhet meg, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) gazdasági viszonyainkat nem fejleszti, nem erősiti, hanem gyengiti. Mert hiszen, tudomásom szerint, volt idő, a mikor mi Ausztria adósságaiból vettünk át egy részt, az ő adósságaiért zsirót vállaltunk, és most azóta, mióta megtettük, egyszerre annyira eladósodtunk, hogy ez állja útját annak, hogy saját igényeinknek megfelelően rendezhessük be gazdasági életünket ? T. ház ! Az előadó urnak az eladósodásra vonatkozó elméletét azonban nem fogadom el egészen, mert igaz, hogy nem fejlődtünk ugy, a mint fejlődnünk kellett volna, de bizonyos fejlődést a statisztikai adatok mégis csak megállapítanak. Nem akarom ennek felsorolásával, felolvasásával untatni a t. házat, (Halljuk! a. balés a szélsőbaloldalon.) hivatkozom röviden Lovászy Márton t. képviselőtársam előadására, a ki részletesen vezette le, hogy Magyarországon igenis tőkeszaporulatról lehet beszélni. Én csak a végeredmények íelhozá.sával kivánom ezt megerősiteni, mert hiszen ő részletesen ismertette a dolgot, és arra a konklúzióra jutott, hogy 1904-től 1909 végéig a magyarországi jjénzintézetek tőkéje és tartalékalapja 647 millió, az intézeteknél elhelyezett betétállomány 996 millió, a folyó- és csekkszámla betétösszege 186 millió, a pénzintézetek tulajdonában levő értékpapír pedig 235 millió értékemelkedést mutat fel. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarország, ha nem is fejlődött kellő gyorsasággal, de tőkeszaporulata megállapítandó, még pedig örömmel konstatálhatjuk, hogy, mivel a statisztikai adatokból kitünőleg ezen fejlődés folytonos, visszaesést sehol sem mutat, ezen tőkeszaporulat tulajdonkép fejlődésben van és épen azért a jövőben is joggal remélhetjük, hogy nem47