Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-89
89. országos ülés 191 A kérdés politikai részével majd utóbb fogok foglalkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarok elnöki figyelmeztetésben részesülni, hogy eltérek a tárgytól és épen azért kijelentem, hogy szorosan alkalmazkodni fogok azokhoz a kérdésekhez, a melyek a bankkérdéssel és a bank fogalmával összefüggésben állanak. (Helyeslés a baloldalon.) Annak, hogy én szükségesnek tartom, hogy a bankvita széles mederben folyjék (Helyeslés a baloldalon.) egy további oka a kormány iránti bizalom kérdése is. (Helyeslés.) Ha arról van szó, hogy a kormány egy olyan törvényjavaslattal járul az országgyűlés elé, a mely nyilvánvalóan a nemzet érdekeit van hivatva megvédeni, és a mely nyilvánvalóan arra alkalmas, hogy a nemzet erejének szabad kifejtését elősegitse, akkor természetesen azt a konkrét törvényjavaslatot mindenki szimpatikusán fogadja és törvényerőre emelkedését minden tőle telhető erővel elősegíti. Mert valamennyiünknek, a kik törvényhozói tisztet teljesítünk, az a feladatunk, az a kötelességünk, hogy a nemzet, az állam erejének szabad kifejlődését és érvényesülését, s a nemzet önállóságának és függetlenségének biztosítását törvényes utón elősegítsük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután pedig ez a tőrévnyj avaslat épen ezeket az axiómákat ozáfolja meg, miután ez a törvényjavaslat ép azoknak az ellenkezőjét tartalmazza, a melyek arra kényszerithetnének engemet, hogy támogassam ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, ennek következtében természetesnek fogják találni, hogy én és az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk és el nem fogadjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Még egy ok indított engem arra, hogy kívánatosnak mondjam, hogy itt a képviselőházban ez a kérdés széles mederben tárgyaltassék, és ez az, hogy a t. kormány és a t. túloldal szükségesnek látta már a bankvitának — hogy a bank szót is használjam — három-négy napi tárgyalása után az ülések meghosszabbítását. (Igaz ! XJgy van! a szélsöbahldalon.) Én a parlamenti szabályokat ismerem és ismerem azokat a kormányzati elméleteket és kormányzati kötelességeket is, a melyek arra irányulnak, hogy munkásságra szorítsák, bírják a törvényhozó testületeket. Én azokat ismerem, azonban, mikor azt kell látni., hogy a t. túloldal ennek a vitának harmadik, negyedik napján már szükségesnek látta az ülések meghosszabbítását és mikor semmiféle indokát ennek nem adta, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor arra vagyok szorítva, hogy a mutatkozó látszatból vonjam le a következtetést, hogy tulaj donképen mi indíthatta arra a t. túloldalt és a t. kormányt, hogy ilyen indítványnyal lépjen . . . Elnök (csenget) : A t. képviselő ur beszéde kezdetén azt mondotta, hogy ezt a bankvitát komolyan veszi. Én több, mint fél órája várom, hogy ezt az igéretét beváltsa. Szíveskedjék tehát január 30-án, hétfőn. 355 súlyos és tárgyilagos érveinek felsorolására immár áttérni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Az ülés meghosszabbításáról beszél! Ez összefügg a tárgygyal !) Hock János: Mikor röpülni akar az ember, nekilendül. (Derültség.) Gr. Pongrácz János: Rossz monoplán! Hegyi Árpád: Tudom, hogy nekem nincs jogom az elnöki figyelmeztetéseket vita alá vonni; de méltóztassanak megengedni, hogy én a bankról magáról beszéljek és továbbra is fentartsam azon kijelentésemet, hogy komolyan beszélek a bankról. (Helyeslés a szélsőbaloUalon.) A t. túloldal a bankvita során tartotta szükségesnek a képviselőház üléseit meghosszabbitani, (Felkiáltások, a 'szélsőbaloldalon : Ez összefügg!) Azt hiszem, hogy nem vétek az igazság ellen, mikor azt mondom, hogy ez az eljárás szorosan összefügg a bankvitával. (Felkiáltások a jobboldalon : Az elnökkel nem, lehet vitatkozni!) Ennek következtében én egy látszat elkerüléseért szükségesnek tartottam a bankvita keretében erre az indítványra is kiterjeszkedni, mert hogyha az igen t. kormány sürgősnek tartotta a bankvitát — a bankról beszélek — akkor a bankj avaslatot lett volna alkalma előbb is beterjeszteni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. kormány nagyon jól tudhatta azt, hogy a bankkérdés lesz az ütközőpont a függetlenségi párttal, a kormány tudhatta, hogy a bankkérdésben összegyülemlett mind az a gyújtóanyag. a mely már eddig is lázban tartotta a nemzetet, hogy ebben a bankkérdésben szabadulnak fel azok az érvek, eszmék és ideák, a melyeket itt a nemzet szószólói a nemzet szine előtt a törvényhozó testületben ki fognak fejteni. Mégis mit kellett tapasztalnunk? Azt, hogy az igent, kormány, daczára ezen körülmények biztos ismeretének, bank-ex-lexet teremtett, mert nem hozta kellő időben ide ezt a törvényjavaslatot, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Lássátok! Lássátok! (Derültség.) Hegyi Árpád: A mikor pedig a függetlenségipártiak végre abba a helyzetbe kerültek, hogy magáról a bankkérdésről és az ezzel összefüggő összes nemzetgazdasági, pénzügyi és politikai szempontokról tárgyalhatnak, a t. túloldal egyszerre meghosszabbitatni kívánja az üléseket. Hát én azt hiszem, hogy a szöget a fején találom, (Derültség jóbbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelől. Elnök csenget.) a mikor azt állítom, hogy ezzel nagyon olcsó dicsőséget akart magának szerezni a t. túloldal és a kormány, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ugy tüntetik fel a dolgot ezzel az ülésmeghosszabbitással és a Tisza István t. képviselőtársam-féle felszólalásokkal és üzenenetekkel, mintha itt az ellenzék obstruálna, (Derültség és felkiáltások jobbfelől; Dehogy! Szó sincs róla!) mintha az ellenzék itt meg akarná akadályozni a kormány áldásos tevékenységét. Ebből csak annyi igaz, hogy igen, meg akarja akadályozni, de nem az áldásos kor45*
