Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

89. országos ülés 1911 önálló nemzeti bank álláspontjára helyezkedünk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) [ Ez nem az a kérdés, a melyre vonatkozólag azt mondták volna valaha, hogy ugrás a sötétbe, a bizonytalanságba. Mert habár felhoznak egy és más indokot, de kétségtelen dolog, hogy 1867 óta, de 1867-ben is, a kiegyezés megalkotói is. mint sokszor elmondatott, mindig abban a véleményben, felfogásban voltak, hogy a bankkérdés rendezése Magyarországnak oly specziális magánbelügye, hogy a mikor Magyarország akarja az önálló bank álláspontját, akkor fog arra áttérni. És pedig, hogy az önálló nemzeti bank helyes volna, azt a 67-es politikusok nyomatékos, jelentékeny alkotói ismételték, nemcsak itt e képviselőházban, hanem számottevő szaktudományos munkákban is. Kerkapoly, gróf Lónyay, maga Széll Kálmán, Tisza Kálmán annak idejében, szóval a 67-es alap legnagyobb fudamentumai mind az önálló nemzeti bankot állították oda, mint ideált, mint a mely a .leghelyesebb volna, és csakis a viszonyokat és a körülményeket találták oly nehezeknek, hogy ezekkel számot vetve, nem találták időszerűnek és czélszerünek az önálló bank megteremtésének gondolatával való foglalkozást. Már Tisza Kálmán őszintébb volt 1875-ben, a mikor azt mondotta, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállításának legfőbb akadálya az uralkodónak az ellenzése. Tehát uralkodói ellenzés megvolt 1875-ben is, a mely megvolt a koaliczió idejében, a mikor a koaliczió kimagasló t. vezére azt mondta, hogy meggyőződést kellett merítenie az uralkodó, a korona ellenzéséből arra, hogy ez olyan legyőzhetetlen akadálya az önálló magyar nemzeti bank felállításának, a melylyel számot kell vetnünk, és a melynél fogva nem gondolhatunk arra egyhamar, hogy azt elérjük. Én azt hiszem, hogy habár a koronát a vitáinkba belevonni nem szabad, nem is akarom, olyan magasan áll és a törvénytisztelet is arra kötelez bennünket, hogy a legnagyobb tisztelet hangján emlékezzünk meg uralkodónkról, de egyébként a mi királyunk beigazolta azt, hogy bizonyos viszonyok között tudott a nemzet gondolkozásához alkalmazkodni és hogy az uralkodónak az ellenzése nem az a legyőzhetetlen akadály, a melyen a nemzet erőt ne tudna venni, nem daozolva, hanem meggyőzéssel. Méltóztassék visszaemlékezni, a nemzeti munkapárt elődje a szabadelvű párt volt; én ugy tekintem és ugy szeretném tekinteni, mint a szabadelvű párt folytatását, a szabadelvű alkotások terén. Azonban sok indok arra mutat, hogy ez a megítélés talán nem egészen helyes, de kétségtelen dolog, hogy ezeket a padsorokat a régi szabadelvüpárt igen t. tagjai foglalják el legnagyobb részben, és azok visszaemlékeznek még rá, a nemzet históriája pedig aranybetükkel véste be, örök emlékezetül az utókor számára azt a tanulságot, hogy az uralkodó annyira bölcs ember, hogy a maga akaratát a nemzet akaratának képes alárendelni, ha meggyőződik róla, hogy a nemzet igazán akar január 30-án, hétfőn. 347 valamit és a nemzetben az a meggyőződés van elterjedve, hogy az a nemzet javára fog szolgálni. Több ízben még a saját meggyőződését is alárendelte ennek, Méltóztassék visszaemlékezni az egyházpolitikai reformok megalkotására, a mikor épen a szabadelvüpárt, igaz, hogy a függetlenségi párt fehér szárnyától nyert támogatásával, ki tudta vívni azon törvényjavaslatoknak törvényerőre emelkedését, az uralkodó ellenzése daczára, mert ime, az uralkodó engedett, a nemzet impozáns akarata előtt meg tudott hajolni. Nem árt ezen tanulságot felemlíteni, mert ebből, bármilyen felfogásban legyen egyébként egyik-másik ember ezen dolgokról, azt az örvendetes tanulságot mégis meríthetjük, hogy a mi uralkodónknak meggyőződése és akarata nem mindenkor legyőzhetetlen és nem minden téren legyőzhetetlen, és én szeretném, hogyha a bankkérdés nem volna az a terrénum, a hol a kajiaczitáczió hiába való, a hol semmi egyéb feladata nem volna a parlamentnek, mint az uralkodó akarata előtt meghajolni és az ő kedveért továbbra is tűrni, hogy megmaradjon ez az állapot, a mely szernmellátbatólag ma Magyarország anyagi romlását idézi elő napról-napra. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Én még egy pár adattal tudnék szolgálni ennek a tételnek a bebizonyításához, a melyet különben jó magyar emberek saját gyakorlatukból, saját élettapasztalásukból is napról-napra figyelemmel kisérhetnek és láthatnak, s ez az, hagy Magyarországnak, nem mondom, hogy teljes gazdasági fellendülését idézné elő, nem mondom, hogy minden baját egyszerre meggyógyítaná s egyszerre minden seb begyógyulna az önálló magyar nemzeti bank felállítása által, de az bizonyos dolog, hogy gazdasági állapotaink megjavításának hathatós eszköze és tényezője volna, mert abból a gyarmatállapotból, a melyben Ausztriával szemben ez idő szerint állunk, kiszabadulhatnánk. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldahn) ós szárnyat nyerne ez által sok olyan nemzeti erő, a mely ez idő szerint le van nyűgözve, le van perzselve, a mely tehetetlenül hull porba, a mely elvész, elvész vagy idebenn a magyar nemzeti talaj homokjában, vagy pedig itt nem tudván feltalálni a maga boldogulásának forrását, földönfutóvá lesz, a világ másik részébe vándorol, hogy kenyerét megkeresse és családját eltarthassa. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) A magyar nemzeti bank lenne hivatva mindazon törekvéseknek tápot adni, mindazon törekvéseket dédelgetni, mindazon ipari és gazdasági erőknek kifejtését a maga kenőolajával ujabb lendületbe hozni, hogy ez által, mintegy transzmisszióval, belekapcsolódjék a magyar nemzet nagy gazdasági munkájába, a mely erők ma lenyűgözve állanak. Kis ipar, kis kereskedelem másformán nézne ki, a perczellázás és telepítés is más lenne, ha a magyar nemzeti bank venné a kezébe. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) mert ma is folyik ugyan parczellázás Magyarországon erősen, azonban rop44*