Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

346 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meg­hosszabbítása ellen ezek a szempontok indítanak engem is és mert az Osztrák-Magyar Bank szaba­dalmának meghosszabbítása ellen vagyok, ennek természetes folyománya, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítását óhajtom. (Elénk helyeslés a bal- és a széhőbaloldalon.) Hogy az önálló magyar bank felállítása na­gyobb nehézségekbe — legalább ide lenn — nem ütközik, hogy ez a magyar nemzet gazda­sági életének egyik természetes követelménye, és hogy csak a magyar nemzeten áll, hogy megvaló­síthassa, ezt leszek bátor beszédem további folya­mán kifejteni. Mielőtt azonban erre rátérnék, egy rövid kis szünetet kérnék. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet idán.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Benedek János képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Benedek János: T. képviselőház! Mielőtt az önálló bank jelentőségére és felállításának lehető­ségére áttérnék és ezekre vonatkozó indokaimat kifejteném, engedje meg a t. ház. hogy még egyszer visszatérhessek Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédére, a ki szemrehányást tett a letűnt koali­cziónak azért, hogy rossz kiegyezést kötött és bele­ment a kvótaemelésbe. T. képviselőtársam ezen felfogásával én semmi­esetre sem fogok perbe szállani, mert hiszen az én álláspontom is az volt abban az időben, s épen mert a rossz kiegyezést és a kvótaemelést nem akar­tuk megszavazni, ez volt egyik oka annak, hogy mi egynéhányan ellenzékbe mentünk. Másfelől azonban kétségtelen, hogy a kiegyezést pusztán a kvótaemelés szempontjából megbírálni nem lehet, mert maga egy jelenség nem elegendő arra, hogy e miatt aztán az egész kiegyezést elvetendő­nek, siralmasnak és rossznak tartsuk s én e tekin­tetben a felszólalt és magukat igazolni kívánó akkori szereplők felfogását egy bizonyos mérvben osztom is és nem óhajtok szembehelyezkedni velük. (Helyeslés balfelől.) Az azonban kétségtelen tény, hogy a függet­lenségi párt azon része, a mely belement a kvóta­emelésbe, nem a leghelyesebben cselekedett (ügy van! jobbfelől.) és valószínűnek is tartom, hogy ezt a lépését azóta már meg is bánta. Azzal a jó­hiszemű gondolattal ment ebbe bele — mert hiszen igy volc beállítva ez a kérdés a Benedikt­féle formulában és egyéb, Ausztriából jövő Ígé­retekben — hogy a bankkérdés különválasztásával 191 l-re fel fogjuk állithatni az önálló magyar bankot. Kun Béla : Becsapták a függetlenségi pártot! (Felkiáltások jobbfelöl: Kicsoda ? Becsapták ön­magukat !) Benedek János: Közbeszólt t. képviselőtársam azt mondja, hogy a függetlenségi párt hagyta magát becsapni. Hát az kétségtelen, hogy becsap­ták a pártot, de a függetlenségi pártnak az a része nem járt el ebben a kérdésben még csak azzal az óvatossággal sem, a mely óvatosságról a független­ségi pártnak, sajnos, ez időszerűit körünkből hiányzó kedvelt tagja adomában szokott meg­emlékezni akkor, a mikor még nem Bécsbe járt a delegáozió üléseire, hanem Aradról jött, a vértanuk szent városából. Barabás Béla volt t. képviselőtársunk mondta mindig, hogy ne higyjünk a bécsi Ígéreteknek, legyünk óvatosak, elmondta, hogy az egyszeri kis lány is kérdezte a nagybátyjától, hogy egy fiatal ember, pláne bécsi fiatal ember szerelmi Ígé­reteinek hitelt adhat-e, és arra azt mondta a nagy­bácsi : hitelt adhat, de előleget nem. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi párt egy része nem volt ennyire elővigyázatos, mert a Benedikt-forrnulának és a bécsi egyéb ígéretek­nek beugrott és mindjárt kikapcsolta a bank­kérdést és fölemelte a kvótát. Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamnak csak azt vetem szemére, hogy ily későn jön a szemrehányás­sal, és ha már elítéli a kvótaemelést és a rossz ki­egyezést, nem igyekezik azon, hogy legalább a kiegyezésnek a bankra vonatkozó része az or­szágra nézve a lehető legkedvezőbb és az országra nézve igazán kielégítő legyen. 0 bizonyos melan­kóliával hivatkozott arra a pénzügyi előadóra, a ki 18 évvel ezelőtt foglalta el az előadói széket, és a fiúi érzésnek ezen kegyeletes megnyilvánulását mindenki méltán értékelte, hiszen nagy tisztelői vol­tunk Hegedüs Sándor nagy tehetségének, képes­ségeinek. De ha Hegedüs Sándor utódja, Hegedüs Lóránt, tizennyolez év után még mindig azt a nótát játszsza, ez bizony nem egészen helyes, mert húz­hatna egy kissé a magyar szívnek kedvezőbb nótát is, ha nem is a Fráter Lóránt devizaesárdását; (Derültség.) TJgy hogy én abban az illúzióban rin­gatom magamat, hogy ha már Hegedüs Lóránt nem akar más nótákat pengetni, (Felkiáltások a baloldalon: Hegedülni!) mondjuk hegedűim, akkor talán majd az ő sokat emlegetett csecsemője, a mikor majd a mi képviselőtársunk lesz, mint remélem (Derültség.) és szintén örökös pénzügyi bizottsági előadó és az akkori pénzügyministernek lesz jobbkeze, az nem a mostani pénzügyminister nótája szerint fogja húzni a nótát, hanem Magyar­ország első pénzügyministerének, Kossuth Lajos­nak nótáját fogja húzni. (Helyeslés és taps a bal­és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Mi csak akkor láthatnék helyesnek a bank szabadalmát, csak akkor találnánk meg­nyugvást a t. ház elé terjesztett és a bankszaba­dalomxól szóló törvényjavaslatban, ha az nem a közös bank szabadalmának meghosszabbítására vonatkoznék, hanem teljesen tisztán és függetlenül az önálló nemzeti bank szabadalmát óhajtaná nyúj­tani. Magyarország gazdasági életét én csak akkor láthatom helyesen rekonstruálhatónak, ha az

Next

/
Thumbnails
Contents