Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

Ő42 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. tüntetve 1901-től 1907-ig és a melyben az 1907. évi mérleg szerint Magyarországra esett összesen a váltóleszámítolásból. . . (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sötét van! Nem látni I) 458,675.000 korona. Én tehát azt a számot, a melyet Hantos Elemér ur idéz, a magyar kormánynak a kormány akkori működéséről és az ország akkori közállapotairól szóló jelentésében sebol sem birom feltalálni. Ennélfogva azt a kérdést kell intéznem Hantos Elemér képviselő úrhoz, hogy honnan méltóztatott ezen számadatokat venni mert ha ezen számadatoknak hitelességében, megbízhatóságában és jelentőségében egyáltalában meg lehet nyugodni és hogyha ezekben valami tanúság rejlik, akkor talán lehetne valami a Hantos Elemér képviselő ur okoskodásában. De én azt hiszem, hogy még akkor sem lehetne teljes mértékben a szerint Ítélnünk meg a helyzetet, mert a váltók, a melyek a banknak a kezébe kerülnek visszaszámitolás, reeszkompt végett, azok nemcsak egy ízben kerülnek a bank elé, hanem több ízben, azok hat hétről hat hétre, egy hónapról egy hónapra és legrosszabb esetben három hónapról három hónapra hosszabbittatnak meg, tehát akkor is négy ízben kerülnek egy év alatt a banknak a váltótárczájába, ugy hogy ebből a végösszegből, a melyet a bank kimutat, tulajdonképen nem lehet megállapítani, hogy mennyi volt az a váltóhitel, a melyet ő a magyar hitelszükségleteknek kielégítésére hazánknak és gazdaságunknak abban az időben rendelkezésére bocsátott. De bármit mondjon a bank statisztikája, vagy bármit mondjanak ezek az évi jelentések, minden Demosthenesnél szebben, illetve szomorúbban beszélnek a tettek, azon szomorú jelenségek, a melyeken Magyarország gazdasági állapotának, pénzügyi helyzetének kellett keresztülmenni az 1907. évben. Nagy romlás és pusztulás volt az. És habár Madarassy-Beck t. képviselő ur azt mondja, hogy könnyedén estünk rajta keresztül . . . B. Madarassy - Beck Gyula : Aránylag ! Ahhoz képest, hogy mi lehetett volna ! Benedek János: . . . hát én gratulálok t. képviselőtársamnak és a Jelzálog Hitelbanknak, hogy minden nagyobb megrázkódtatás nélkül mentek ezen keresztül. B. !¥!adarassy-Beck Gyula: Én nem a Jelzálog Hitelbankról beszéltem, hanem az országról ! Benedek János: Elismerem, hogy maga a képviselő ur és intézete semmi nagyobb megrázkódtatást nem szenvedtek, bár mégis rezignáltán mondta, hogy »quaeque ipsa miserrima vidi et quorum pars magna fui.» Ugy tudom, hogy a Jelzálog Hitelbank zálogleveleit szintén küldözgették vissza abban az esztendőben. Hogy Madarassy- Beck Gyula t. képviselő ur a saját személyében nem szenvedettt nagyobb megrázkódtatást abban az esztendőben, ehhez csak gratulálni tudok. B. Madarassy-Beck Gyula: Az országról beszéltem, nem a Jelzálog Hitelbankról! Benedek János: Az ő életfilozófiáját nem mindenki teheti magáévá. Emlékeztet engem a debreczeni emberre, a ki a legnagyobb megrázkódtatások és politikai viharok közepette, a mikor legjobban tombolnak a szenvedélyek és a legnagyobb pénzügyi megrázkódtatások vannak a külvilágban — mert külvilág az, a mi Debreczenen kívül esik — azt mondja : Tavaly is így volt, mégis kiteleltünk! (Derültség.) Hiszem, hogy ezen megrázkódtatásokat Madarassy-Beck Gyula és a Jelzálogbank tovább is ki fogja bírni és birja is ki. Azonban 1907-ben magunk voltunk közvetlen szemlélői és részesei azon pénzügyi romlásnak, a melyet az OsztrákMagyar Banknak a tisztelt túloldal által vitatott jóindulatú támogatása semmikép sem tudott ellensúlyozni. Azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon ha a nemzetnek ebben az esztendőben önálló bankja lett volna, vájjon fennállottak volna-e azok a siralmas állapotok, a melyeket Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam felhozott, vájjon akkor is meglett volna-e ezen siralmas helyzet ? Mert az OsztrákMagyar Bank akármennyire hatalmas pénzforrása legyen is Ausztria és Magyarország hitelügyeinek, mégis kétségtelen, hogy idegen részvénytársaság. Abból, hogy az általam is oly nagyra becsült és általam hazafisága tekintetében semmiféle kételylyel meg nem támadott Madarassy-Beck t. képviselőtársam is közte van azon egynehány részvényesnek, a kiket Pranger főtitkár ur most jónak látott megismertetni a magyar közönséggel. . . B. Madarassy-Beck Gyula: Minden évben megjelenik ! Benedek János : No de legújabban ebben az évben jelent meg ! (Derültség jobbjelől.) ebből még mindig nem következik az, hogy tehát, mert van egynéhány részvényese Magyarországon is (Zaj. Elnök csenget.) az Osztrák-Magyar Banknak, ennélfogva az épugy osztrák, mint magyar, mert hiszen magyar érdekeltek is vannak benne. Az egy idegen részvénytársaság, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldahn.) a melynek részvényei, én nem tudom, kiknek a kezében vannak, csak azt tudom, hogy az én kezemben nincs belőlük egy darab sem. (Derültség a baloldalon.) Ennek az idegen részvénytársaságnak csak az az érdeke, hogy bármilyen pénzügyi megrázkódtatások idején is fentartsa a maga egyensúlyát, megvédelmezze a maga üzleti érdekeit, hogy a részvényesek dividendái nagyon alá ne szálljanak. És azért, mert az Osztrák-Magyar Bank dividendája más bankok dividendáihoz képest tulaj donképen csekély, még nem bizonyos, hogy tehát az Osztrák-Magyar Bankban valami nagy altruisztikus érzés lappangana, különösen Magyarország iránt. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldahn.) És hogy Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamnak minden, legalább az én apprecziálásom szerint nagyszabású érvével számot vessek, visszatérek még egyszer t. kéjmselőtársamnak arra a megjegyzésére, a mit Polónyi Géza képviselőtársam is megkritizált már s a melyre nézve nekem