Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
316 88. országos ülés 1911 január 28-án, -szombaton. Förster Aurél : Maltert csinálnak ! (Mozgás.) Nem tudják, hogv mi a malter! (Zaj. Elnök csenget.) Baross János: Ez a modern gabonaraktárszövetkezeti hálózat nálunk ma még utópia országába tartozik, daczára annak, hogy, vagy talán azért, mert egyik főpontja a reakczionárius és maradi agrárius törekvéseknek ! Beszédem előbbi részében már egvszer megemlékeztem a középosztály hiteléről és emiitettem, hogy arról egyáltalán senlá sem gondoskodik Magyarországon. Áll ez különösen az ingó jelzáloghitel, a credit mobilier, terén. Ezt a kérdést a küliöldi államokban ugy oldották meg, hogy külön törvényes zálogjogoi biztosítottak, tehát külön törvényt kell rá hozni, egy hitelintézet részére, a mely kölcsönt ad, a tulajdonosnál visszamaradt és ál Lala használt ingókra, felszerelési tárgyakra, gabonakészletekre stb. Ezt a mai körülmények közt nálunk meghonosítani nem lehet két okból : Mert nincs külön törvényes biztositéka a hitelintézetnek. De kezdjük ott, hogy nem lehet harangozni, mert nincs harang, nincs ily hitelintézet sem és azután törvény sincs és végül olcsó pénzt sem lehet reá kapni. Hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdasági hitelnek olcsó kielégítésére csakis a Nyugat nagy piaczain áll rendelkezésünkre olcsó pénz. Itt megint kilyukadunk a készfizetésekre, melyeknek fel nem vétele mint vörös fonal húzódik végig a mezőgazdasági hitelnek összes megoldatlan kérdésein. (Igaz ! ügy van ! balfelől. Zaj.) Elnök ". Csendet kérek í Baross János: Pedig egy ilyen nagy mezőgazdasági ingó hitelintézmény segélyével gyönyörű dolgokat lehetne csinálni. Először is itt van a mezőgazdasági kényszertűzbiztositás és állatbiztositás kérdése, melyről olyan sokat írtak, ez önként megoldódnék, mert hiszen az állatokra és felszerelésekre csak akkor adna hitelt a bank, ha előbb bebiztosítják azokat. Erre pedig van egy nagyon jó altruisztikus alapítás, a »Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezete*, mely igen hasznos munkát végzett, hogy sok túlkapással szemben megvédje ezen a téren is a magyar gazdaközönséget. (Helyeslés balfelől.) Ez azonban csak egy kicsinyes kérdés. A nagy konczepcziója e kérdésnek akkor áll elő, ha figyelembe veszszük, hogy ennek az alapítandó intézetnek módjában volna bérlő-szövetkezeteket létesíteni a holtkézi birtokokon. Tárgyilagos ember vagyok, elismerem azt, hogy a holtkézi birtokok 9 /j 0 részén mizerábilisan gazdálkodnak. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hock János: Ez ugy van! Förster Aurél: Ugy van! Hát még az uj püspökök majd! Baross János: Alapithatna ezen hitelintézet bérlő-szövetkezeteket egyrészt a kisbirtokok részére, a mi a vidék szocziális igényeit elégíthetné ki: viszont e mellett középbirtokos bérleteket is alapithat, mely középbirtokos bérlőosztály azután azokat a hiányokat, lyukakat tölthetné Id, melyeket az utolsó ötven esztendő liberális politikája ütött a magyar középosztályon. (Helyeslés a baloldalon.) E tekintetben elismeréssel kell szólnom arról, hogy például Magyarország herczegprimása az utolsó esztendőben megkezdte azt az üdvös akcziót, hogy birtokainak egy részét ott helyben levő gazdatisztjeinek adta bérbe, hogy igy egy becsületes, szakértő magyar közép-bérlőosztályt teremtsen. Egy ilyen hitelintézet megalapítaná azután ezen bérlő-szövetkezeteket, nyújtana nekik hitelt eladná áruikat, venne részükre árukat, szervezne gabonaraktár-szövetkezeteket, szervezné az ingóhitelt ezen bérlők részére, szóval lebonyolítaná gazdasági életüknek egész folyamatát. De milyen messze áll egy ilyen szép persjjektiva ma még, mikor sem az Osztrák-Magyar Bankban, sem a pesti intézetekben igazán a minimális jóindulatot és érzéket sem látjuk a magyar mezőgazdaság hiteligényeivel szemben. Sőt, t. ház, akkor is, mikor volt egy kisérlet ezen hiteligényeknek kielégítésére, mikor ugy emlékszem, 15 évvel ezelőtt megalakították a Magyar Agrár- és Járadékbankot, melynek alapszabályaiban egy nagy agrárhitelprogramm is foglaltatott, mit láttunk ? Mikor kötvénykibocsátásra került a sor, akkor a hatalmasabb magyar pénzintézetek megakadályozták ezt, mert féltek a konkurrencziától, és elnyomták úgyannyira, hogy az az agráriusnak indult alapítás ma egy meglehetősen közömbös merkantilis pénzintézet, olyan, mint a többi ! Ez a néhány a sok kérdésből, a melyeket kiragadtam, de a melyek a legfontosabbak, a melyek égetnek, s a melyeknek megoldása a legközelebbi éveknek, hónapoknak, mondhatnám napoknak kell, hogy feladata legyen ! Csak igy lehet elérni azt, hogy az a nagymérvű, egészségtelen, a föld természetével ellentétes eladósodási proczesszus, a mely ma Magyarországon folyamatban van, megakadályoztassák és a földmivelésnek olyan hitelt tudjunk nyújtani, a mely az ő megváltoztathatatlan alaptermészetének megfelel. Mindez azonban csak ugy lenne lehetséges, ha egész pénzügyi életünket, kezdve az OsztrákMagyar Banktól, a vezértől, végig az összes többi pénzintézeteken, egy hatalmas magyar nemzeti szellem hatná át. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez azonban, sajnos — hiányzik ! A mig pedig a magyar pénzintézetekből hiányzik ez a nemzeti szellem, idebenn az országban, a nemzetiségiek körében olyan hitelszervezet kezd erőre kapni, a melyet nemcsak kamat- és osztalékpolitika, hanem ideális czélok, sajnos, velünk szemben ellentétes és ellenséges ideális czélok vezetnek. Magyar nemzeti birtokpolitikája nem volt sem az Osztrák-Magyar Banknak, sem a magyar kormányoknak, sem a magyar pénzintézeteknek. Nemzeti birtokpolitikája itt csak a románoknak
