Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 315 mi ez azon 900 milliós leszámítoláshoz képest, a melyet épen az Osztrák-Magyar Bank legutóbbi mérlege kimutat ? És mi ez azon 100 millióhoz képest is, a melylyel 1%-kal a bankráta alatt szolgálják az olasz kisiparnak és kisbirtokosságnak hiteligényeit az olasz jegykibocsátó bankok ? . Az 0. M. G. E-nek körlevelében erre a körülményre különös súly volt helyezve. És különös súlyt kell erre helyezni azért, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balldől. Elnök csenget.) mert a mint az előbb emiitettem, Magyarországon a föld értékének czirka 60%-áig van megterhelve. Olaszországban ellenben a föld csak 7%-ig van eladósodva. De annak daczára, hogy ennyivel nagyobb szüksége lenne, hogy tízszer nagyobb szüksége lenne a magyar birtokos osztálynak és kisbirtokosságnak az olcsó hitelre, mégis tizszer kevesebbet nyújt a jegybank a kisbirtokosságnak nálunk, mint a mennyit az olaszországi jegybank, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek hatását megláthatjuk az olaszországi szövetkezeti mozgalomnak nagy eredményében is. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hock János : Kis szünetet kérünk ! Baross János: Nem kérek szünetet. Az olasz szövetkezeti mozgalom 1883-ban indult meg. A code Zanardelli képezte a kiindulási pontját és 1910-ben Julius 17-én hoztak egy törvényt, a mely a legmodernebb, a legdemokratikusabb, a legszocziálisabb irányban fogja szolgálni az olasz mezőgazdasági hiteligényeket. Olaszországban 1800 községben van hitelszövetkezet. 700-ban fogyasztási szövetkezet, 1035ben tejszövetkezet, 200-ban pinczeszövetkezet. Látjuk tehát azt, hogy micsoda nagy eredményeket tud elérni egy olyan, pár évtized előtt még szegény, koldus ország is a szövetkezeti téren, mint Olaszország akkor, hogyha a privilegizált bankokban van elég szocziális érzék. Sümegi Vilmos: így van, de az ki is van kötve a privilégiumlevelekben ! Baross János : Hogy szocziális téren a szövetkezeti mozgalomban milyen szédületes eredményeket érhet el, mutatja Németország példája. A római nemzetközi mezőgazdasági központnak legutóbbi bulletinjében — a központot t. i. az olasz király tervezte és alapította és a világ összes nemzetei hozzájárultak ahhoz — olvasom, hogy mig 1890-ben Németországban összesen csak 3000 mezőgazdasági szövetkezet volt, ma már 24.000 a szövetkezetek száma. A német hitelszövetkezeti központok forgalma 1908-ban 6 milüárd, volt és a fogyasztási szövetkezetek több mint 20 millió márka értékű árut hoztak forgalomba. T. ház ! Csak akkor, ha a nyugati államok agrár törekvéseit és nagy eredményeit látjuk, akkor érezzük csak, hogy mennyire hátra vagyunk még mi, és hogy mennyit kellene még nekünk dolgoznunk és cselekednünk. (Ugy van ! XJgy van! a jobb- és a, szélsőbaloldahn.) Az önző, osztálypolitikát űző agráriusok a kisember részére megindították a szövetkezeti mozgalmat, azt hiszem, szintén elfogult osztályérdekből, mert biztosan nagy szüksége volt gróf Károlyi Sándornak száz korona hitelre a kutyabagosi hitelszövetkezetnél. (Derültség.) Mondom, ezek az önző agráriusok megindították az eszmét: lássuk majd ezután, hogy a hatalmas OsztrákMagyar Bank és a budapesti pénzintézetek hogyan fogják azt támogatni és fejleszteni ? Azonban, a mig megindult a mozgalom a kisbirtok személyi és áruhiteli igényeinek kielégítése végett, addig a középbirtok hiteligénye teljesen elhanyagoltatott. Mielőtt azonban erre rátérnék, meg kell emlékeznem egy nagyon fontos dologról, és pedig a gabonaraktári szövetkezetek hálózatának kiépítéséről. Francziaországban már 1898-ban meghozták a loi SUT warrants agricoles-t. Magyarországon várjuk és kívánjuk, az összes gazdakongresszusokon kívánták ezt a törvény, de hiába. Pedig hogy az ilyen gabonaraktár szövetkezeti hálózatnak mily óriási fontossága volna Magyarország egész mezőgazdaságára és egész közgazdasági életére, . . . (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget). Sümegi Vilmos: Nincs érzékünk az iránt, hogy a szegény földmivesnek mi kell! Baross János: . . . azt legjobban bizonyítják a tőzsdei árfolyamok. Ha figyelemmel kísérjük a tőzsdei árfolyamokat, látjuk, hogy Magyarországon ősszel mindig olcsó a búza, — gondoskodnak ugyanis a pesti börzén arról — hogy aratás után, a mikor a szegény gazdának adót kell fizetnie, gyermekeit az iskolába kell beíratnia, és terhei után kamatot kell fizetnie, a mikor a búzát pénzzé kell tennie, akkor a búza árát a pesti urak lenyomják. Förster Aurél: Novemberben azután »Weitzen in festen Händen«. (Zajos derültség a bal- és a szélsőbaloldahn.) Baross János: És igaza van Förster Aurél barátomnak, a mikor azután a magyar gazdától összevásárolták olcsón a gabonát, a mikor tehát már a városi fogyasztóknak van rá szüksége, akkor kezdenek felfelé menni a búzaárak, összevásárolják tehát a termelőtől olcsón és eladják a városi fogyasztó közönségnek drágán, és a végén a demokráczia és a liberalizmus nevében egymásra heczczelik a városi fogyasztó és a vidéki termelő publikumot. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Hogy ha egy gabonái a ktráí szövetkezeti hálózat vonná be Magyarországot, a hol a gazda, a mikor pénzre van szüksége, bevinné a gabonáját, olcsó kölcsönt kapna rá, warrans hitelt az OsztrákMagyar Banktól, a mint helyesen fejtette ki és meg is irta Beck Lajos kollegám is, akkor nem volna módjában egy pár nagy gabonakereskedő háznak és egv pár nagv malomnak, hogv minden évben végigcsinálja azt a manővert, a mit az elébb emiitettem, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) egyforma kárára a termelőnek és fogyasztónak. 40*