Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 309 a magyar közgazdasági életet a magyar fővárosi pénzintézetek fojtogató kartellj étől! (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezen köztudomású konkrét hibák ellen hol keresett és talált a magyar közgazdasági élet támaszt ? Talán az Osztrák-Magyar Bankban ? Ott nem ! De még ezen pozitív hibáknál, a contra pátriám való cselekedeteknél is, súlyosabban esik mérlegbe a magyar pénzintézeteknek — ismétlem, tisztelet a kivételnek — azon negatív hibájuk, hogy évtizedeken át elmulasztották szolgálni a szorosan vett magyar nemzeti és szocziális érdekeket. Hock János: ügy van! Ez a legfőbb ! Baross János : A modern fejlődés megkívánja azt, hogy a szocziális érzék behatoljon a közgazdasági élet összes szerveibe / (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eicardo rideg haszonelvi teóriájának ideje lejárt. Társadalmi, szocziális és nagy nemzeti érdekek figyelembe vételét, sőt pozitív szolgálatát kívánjuk meg. a XX. században mindenkitől, a kinek gazdasági vagy társadalmi hatalmat adott az Isten a kezébe, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megkívánjuk pedig azért, mert ennek a hatalomnak forrása elsősorban maga a társadalom, maga a nemzet! (ügy van! a bal- és a szélsőbololdalon.) Ezt a szocziális érzést és nemzeti szellemet megköveteljük a nagybirtoktól, ezt a szocziális érzést megköveteljük a nagyipartól, nem látom be tehát, hogy honnan van ez a modern »uri joga« a pénzügyi világnak, hogy épen az érezze mentesítve magát a szocziális és nemzeti kötelességek alól ? (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beszédem során, azt hiszem, sikerülni fog bebizonyítani, sajnos, hogy mindezek a kifogások felhozhatók túlnyomó részben a magyar pénzintézetek ellen, s be fogom bizonyítani azt is, hogy az Osztrák-Magyar Bank nem teljesítette azon hivatását, hogy az ideális kötelességeiről megfeledkezett magyar pénzügyi világot vezesse és irányítsa azon nemzeti és szocziális mezőkre, a mely mezők bizony, sajnos, kiaszottak és meglehetősen sivatagok. Lássuk legelőször a mezőgazdasági hitel kérdését, a mely kérdés Magyarország összes hitelkérdései közül, lévén agríkultur állam, a legfontosabb és a legelhanyagoltabb, (ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt ennek tárgyalásába belemennék, fel kell hívnom a t. ház figyelmét arra az óriási különbségre, a meky gazdasági és szocziális szempontból az ingó tőke és a földbirtok, a mezőgazdasági élet többi ágai közt fennáll. (Halljuk ! a balés a szélsőbaloldalon.) Az elmúlt fél évszázad nagy társadalmi, gazdasági, törvényalkotási hibái és nyomorúságai elsősorban abból folynak, hogy ezt a nagy különbséget nem ismerték fel. Ma már azonban, és ez elsősorban a tudomány érdeme, mégis elismert dolog, hogy a mezőgazdaság különleges követelményei minden téren, ugy a hitel terén is, megváltozhatatlan természeti és fizikai okokból folynak. A mezőgazdaság alaptermészetét, a nagy természet alaptörvényeit, megváltoztatni nem lehet, a mezőgazdaság képtelen a hitelhez idomulni, tehát megfordítva, a hitelnek kell idomulnia a mezőgazdasághoz, (ügy van ! a balés a szélsőbololdalon.) Hosszasan nem akarom a t. házat e különbségek felsorolásával untatni, de kettőre mégis rá akarok mutatni. (Halljuk / Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyik a járadékelmélet, a mely RodbertusJageczov nevéhez fűződik. E szerint, a míg a kereskedelembe és iparba beruházott tőke kedvező konjunktúrák mellett, rövid idő alatt visszatérülhet vagyis bir tőkét produkálni, a mezőgazdaságba befektetett tőke nem bir rövid időben visszatérüini. A mezőgazdaság csak járadékot bir termelni, tehát a mig a rövid lejáratú hitelnek helye van az iparban és kereskedelemben, addig a rövid lejáratú hitel a mezőgazdaságot tönkre tudja tenni. A másik követelménye a mezőgazdaságnak az, hogy hitele olcsóbb legyen, mint a kommercziális vagy az ipari hitel. Ennek oka folyik a csökkenő termelékenység elméletéből, a mely elmélet szerint egy bizonyos fokon tul, ha bármily tőkét rakunk is a mezőgazdaságba, egy hold földbe bármennyi vetőmagot és műtrágyát teszünk is, bizonyos fokon tul a befektetés már nem lesz gazdaságos, mert megfelelő arányban nem tud a tőke hasznot hozni, bizonyos fokon túl már csökken a termelékenysége a mezőgazdaságba befektetett tőkének. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt az elméletet feltétlenül elismerte ma már a tudomány és a praxis is ezt bizonyítja. A földhitelnek tehát, ismétlem, hosszú lejáratúnak és olcsóbbnak kell lennie, mint az ipari és kommercziális hitelnek. Nálunk épen fordítva van, a mint azt ki fogom mutatni ; nálunk az Osztrák-Magyar Bank áldásaiban, olcsó hitelében, csak a kereskedelemnek és az iparnak van része, a földmivelésnek nincs ! Hosszú lejáratú és olcsó földhitelt kell igénybe vennie mindenkinek, a ki földet részben hitelre vesz, a ki örököstársakat fizet ki, vagy a ki hosszú lejáratú, hosszú visszatérülésre számított meliorácziókat fog a mezőgazdaságában létesíteni. E tárgyi földhitellel, a melyet a francziák terminológiája credit fonciere-nek nevez, szemben áll a mezőgazdasági személyi hitel, az ingó hitel, a credit agricole, a melyről majd később fogok beszélni. Nézzük elsősorban, hogy az ingatlan földhitel hogyan fejlődött Magyarországon. Meg kell állapítani, hogy e részben a mezőgazdasági hitelnek ez az ága aránylag legjobban kifejlett. Itt a legfőbb baj, hogy későn indult meg a fejlődése. Irigykedve olvasom, hogy Poroszországban Nagy Frigyes már 1769-ben Porosz-Szilézia részére, pár évvel rá Brandenburgban, azután Pomerániában megalapította a »Landschaftokat« I vagyis a mezőgazdasági hitelintézeteket. Még