Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

308 88. országos ülés Í911 január 28-án, szombaton. vannak, ott bizonyosan kötelességeknek is kell lenniök«. Az Osztrák-Magyar Banknak nagy privilégiumai vannak; évtizedek óta gazdagította a magyar nemzet privilégiumokkal az OsztrákMagyar Bankot, elvárhattuk volna tehát, hogy különleges kötelességeket is teljesítsen, (Ugy van ! a haloldalon.) a mely különleges kötelességek Magyaország specziális viszonyaiból fakadnak. Ezen specziáhs kötelességeket talán négy csoportba oszthatjuk. Az első folyik abból, hogy Magyarország agrikultur állam, tehát különös gondot kellett volna fordítani a magyar földmivelés hitelviszonyaira. Hogy e tekintetben mennyire hátra vagyunk, azt beszédem további folyamán részletesen ki fogom fejteni. (Halljuk! Halljuk! balfdől.) A XX. században pedig bizonyos szocziális érzést és gondolatot is bele kellett volna vinni a pénzügyi politikába, a melyet szintén hiába keresünk ; harmadszor pedig és ez talán mindegyiknél fontosabb, az egységes magyar nemzeti állam érdekében szükséges lett volna, hogy az OsztrákMagyar Bank igyekezett volna a nemzetiségi pénzintézetek nemzetellenes tendencziáját és politikáját megakadályozni. (Helyeslés baljelől) Mindezen három nagy szempontot figyelembe véve, kötelessége lett volna az Osztrák-Magyar Banknak, hogy az egész magyar pénzügyi világot, az összes többi magyarországi pénzintézeteket irányítsa és vezesse ezen nagy kötelességek teljesítésében. Vegjnik sorra ezen témákat. Vegyük legelőször is a legutolsót és foglalkozzunk egy kicsit a magyarországi pénzintézetek működésével. Sajnosán meg kell állapitanunk, hogy nincsen még egy ország a világon, a melynek pénzintézeteiben kevés kivétellel — tisztelet a kivételeknek — olyannyira kozmopolita szellem, oly érzéketlenség uralkodnék minden specziáhs magyar nemzeti érdek iránt, oly rideg kalmárszellem dominálna, mint a magyarországi pénzintézetek túlnyomó részében és elsősorban a nagy fővárosi pénzintézeteknél. (Helyeslés baljelől.) Én nem vagyok naiv rajongó, tudom, hogy az üzlet üzlet. A bankok nem jótékonysági intézetek, hanem üzleti vállalatok és első feladatuk, hogy részvényeseik pénzeit jól kamatoztassák és a maguk hasznát keressék. Nos, ezen hivatásukat a magyar pénzintézetek igazán jól teljesítették. Az utolsó ötven év alatt, a mig tönkrement a magyar birtokososztály, a mig több mint egy millió kisgazda vándorolt ki Amerikába, a mig tönkrement a magyar kisipar, a mig három és fél milliárd adósság került a magyar földre, addig ebben az országban szemmelláthatólag nem gyarapodott más, mint az, a ki résztvett a pénzkereskedésben, a ki banküzletekkel foglalkozott! Részvényeik értéke néhol ezer százalékkal emelkedett és oly óriás tartaléktőkéket g}'üjtöttek össze, a melyek az alaptőke háromszoros értékét is meghaladják. Ha végiglapozza az ember a »Magyar Pénzügyi Compass«-t, látja, hogy a szegény bankok meg vannak akadva és nem tudják, hogy a tartalékaikat milyen czimen könyveljék el: rendes, rendkívüli osztalékalaptartalékról olvas az ember és a miről nem olvas, a rendetlen, a titkos tartalékok, a melyek nem szerepelnek a mérlegben. Látjuk, hogy ezeknek a pénzintézeteknek igazán nem ment rosszul a sorjuk. Van a Compass szerint tizenkétmüliós pénzintézet, a melynek 20 millió K a tartaléka ; van egy 15 mükó alaptőkével biró intézet, a melynek 33 millió a tartaléka. Tehát 150—300%-kal gyarapodott meg a tartaléktőkéjük a magyar bankoknak és a boldog részvényeseknek és a bankigazgatóknak igazán nincsen panaszra okuk Magyarországon. De hát csak rideg, pénzügyi hivatásuk volna a nemzetek életében a boldog bankoknak és pénzügyi embereknek ? Azt hiszem nem. A német irodalomnak egy kiválósága, dr. Georg Obst azt mondja (olvassa) : »Die Bankén habén auch ideale Aufgaben. Sie sind zwar keine W oltätigkeitsinstitute, sondern Erwerbsanstalten, keineswegs aber sollten sie aus egoistischen Grundén, in kritischen Zeiten, wo die deutsche Volkswirtschaft Kapitalien benötigt. nicht Gelder aus Ausland leihen, oder sonstwie contra pátriám handeln.« Ha erre a mérlegre ráhelyezzük a magyar pénzintézeteket, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy mindjárt ebbe a konkrét hibába is estek a legutóbbi 3 év előtti pénzkrizis idején, midőn pedig a magyar kormány kamatmentes, vagy olcsó kamatozású állami betétekkel támogatta a pénzintézeteket, hogy viszont ezek segítsenek Magyarország megszorult pénzügyi helyzetén és közgazdasági életén. És köztudomású volt, hogy a nagy magyar pénzintézetek nehéz milliókat küldtek ki Berlinbe azért, mert ott egytömegben, kényelmesen, jól és drágábban, valamivel drágábban tudták azt kamatoztatni. H oiló Lajos : Itt várták meg a krízis lefolyását ! Baross János: Röviddel ezen idő után kíséreltek meg a magyar fővárosi pénzintézetek egy vérlázító merényletet a magyar közgazdasági élet ellen, az u. n. pénzintézeti kartell létesitésével. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Czélja volt ennek a kartellnek közös erővel leszorítani a betevők kamatlábát és közös erővel felszorítani a kölcsönvevők kamatlábát, tehát két oldalról egyszerre fejni meg a magyar közgazdasági életet. S vájjon mi buktatta meg ezt a gazdasági élet ellen tervezett merényletet ? Talán az Osztrák-Magyar Bank irányító és vezető szerepe ? Nem, megbuktatta először a közönségnek és sajtónak fellázadása, megbuktatták a vidéki pénzintézetek, a melyek ma már, hála Istennek, elég erősek, és megbuktatták — szégyenlem szinte megmondani — a csehországi pénzintézetek ! Ugyanis a cseh pénzintézetek kellő mennyiségű re-eszkompthitelt bocsátottak a vidéki magyar pénzintézetek budapesti központjának rendelkezésére. Tehát cseh pénz mentette meg