Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

&§. országos ülés Í9ÍÍ január 28-án, szombaton. 305 ben az ő tagjaik sorából bárki akadályozva volna betegség vagy más ok folytán, hogy maga a párt pótolja azoknak a helyét. Hiszen a parlamenti életnek alapját képezi, hogy a pártok egymás iránt, a többség a kisebbség iránt regarddal viseltetik és a pártok számarányát nem akarja megzavarni ilyen inozidensek által. Én most az elnök ur előadását nem akarom elbirálás tárgyává tenni, csak rámutatok szén helytelen szokásra, és kérem, hogy a jövőre nézve más intézkedést tegyünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az én előterjesztésem teljesen a törvényen alapulván, ezt a törvénynek megfelelően be kellett jelentenem, további határozathozatalnak pedig nincs helye. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Bemutatom Budapest székesfőváros közönségének feilratát, a szárnyas állatok és vadhús után szedett állami fogyasztási adó eltörlése tárgyában. A házszabályok 242. §-a értelmében áttétetik a kérvényi bizottsághoz. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Szász Károly jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy az inditványkönyvbe ujabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós könyvbe be van jegyezve az a két, a háznak már a múlt alkalommal bejelentett interpelláczió, melyeknek előterjesztésére ismételten kaj)tak már az illető képviselő urak halasztást, és pedig január 18-iki kelettel Sümegi Vilmos interpelláczió]a, a katonai brutalitások folytán öngyilkossá lett Hlatky Zoltán ügyében, a honvédelmi minister úrhoz ; a másik január 20-áról Szmrecsányi György képviselő ur interpellácziója, a poolban levő hajójáratok és a kormány közt kivándorlók szállítása czéljából kötött szerződés tárgyában a belügyministerhez. Ezenkivül ujabb interpelláczió gyanánt be van jegyezve január 26-ikáról, Simon Elemér képviselő ur interpellácziója, a Lajtha határfolyónak egy osztrák érdekcsoport által szándékolt elvezetése tárgyában, a földmivelésügyi minister úrhoz. Elnök: Javaslom, hogy a felolvasott interpellácziók megindokolására két órakor térjünk át. Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Helyeslés. Zaj.) ^ . Ezt tehát határozatképen kimondom. Következik napirend szerint az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150,163) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Lovászy ÍVlárton jegyző : Bakó József! Bakó József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor a jelenlegi kormány, Ausztria kedvencze, a magyar nemzet ellenére, jelenlegi magas állását erőszakkal elfoglalta, az azon időbeli országgyűlés 1910 január 28-án határozatot hozott arra nézve, hogy a kormány az önálló magyar jegybank létesítése iránt intézkedjék. Tehát KEPVH. KAPLÓ. 1910 1915, IV. KÖTET. I már épen egy esztendej e annak, hogy ez a határozat meghozatott . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakó József: ... és a magyar kormánynak veszedelmes ellenállása miatt még ma sincsen önálló bankunk, sőt a kormány a közös bankot akarja újra halottaiból feltámasztani. Mivel a bankszabadalomnak meghosszabbítása már magában véve letörése a magyar nemzet gazdasági önállóságának, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot igazi magyar ember el nem fogadhatja. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vájjon mit akar a kormány ezzel a javaslattal, a melylyel már amugyis teljesen elkésett ? Hiszen újév óta már törvényes jegybank nélkül áll az ország. A kormány tehát akkor akarja a tüzet oltani, mikor az épület már elégett és ezzel a cselekedetével is azt bizonyítja be, hogy eső után akarják használni a köpönyeget. Bizonyára nagy mulasztás terheli a kormányt nagymérvű hanyagságáért, hogy a képviselőháznak határozatát figyelemre nem méltatta, holott tudnia kellett volna, hogy ily későn beadott javaslatból kellő időre törvény egyáltalán nem lehet. A nemzet jogosan megkövetelheti a maga kormányától, ha t.i. az a kormány rendelkezik a politikai előrelátás minimális mértékével, hogy a készfizetésekkel legyünk rendben, hisz a kormány maga is megígérte ezt. Bizonyára lehetett már sejtelme a kormánynak arról, hogy igéretét a rettenetes osztrák ellenkezés sel szemben ugy sem tudja vagy nem akarja megvalósítani. Miért Ígérte tehát ? Mézes madzagot akart keresztülhúzni a magyar nemzet száján, de azután szépen beadta a derekát, meghódolt az osztrák akaratnak, midőn elejtette a készfizetés követelését és e cselekedetét most azzal tetézi, hogy a közös bank szabadalmát meg akarja hoszszabbitani. Az önálló bank felállítása iránt a nemzet óhajtása már nagyon régi. Joga is van ehhez a nemzetnek a fennálló és szentesitett törvények értelmében. Ezért nem a múlt hóban kellett volna a törvényjavaslatot beadni s annak tárgyalását megkezdeni, mert már nagyon elkéstünk vele, hanem még az elmúlt esztendő tavaszán, vagy nyarán kellett volna a bankvitát megkezdeni, igy lehetett volna elég időnk e nagyjelentőségű nemzeti ügynek pontos elintézésére. Itt tehát nagyon káros, sőt mondhatni igen-igen rosszakaratú mulasztás történt, a melyért én a felelősséget egyedül csak a kormány nyakába hárítom (Helyeslés balfelől.) mert a kormány a helyett, hogy iparkodott volna a magj'ar nemzet helyzetét tanulmányozni és felismerni és ehhez képest irányítani a maga cselekedeteinek rugóit, hiábavaló alkudozásokkal töltötte el minden idejét és az összes alkudozásokban csakis a magyar kormány lett mindenben a vesztes, kimondhatatlan kárára a mi édes hazánknak és nemzetünknek, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt az eredményt értük el, hogy a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági kapcsoknak 39