Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. 301 tétellel, hogy temessük be azt a vízlevezető árkot, akkor legalább tudjuk a sírját annak, a kova a 2,400.000 koronás költség bele van temetve. De ka ezt e nélkül a feltétel nélkül adjuk meg, akkor sohasem fogjuk megtudni, kogy mikor állanak meg ezek a költségek és mily nagyok lesznek azok, a melyeket ezért a vizszabályozásért fizetni kell. Bn is azt mondom, t. képviselőház, hogy állítsuk fel azt az önálló bankot, és ha kell érte áldozatot hozni, akkor hozzuk meg, mert akkor legalább megtudjuk, liogy miféle áldozatokat követel az önálló bank felállítása. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De ne huzzuk-halaszszuk ezt az állapotot tovább, mert mindig nehezebbé lesz annak a banknak a felállítása, és mindig nagyobb áldozatokat fog tőlünk megkövetelni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) En meghajlom, t. ház, Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam szaktudása előtt, és elismerem, hogy a bankkérdéshez szakértőleg szólott hozzá. Csakhogy ezt az önálló bankot nem szabad mindig csak a bankszakértők szemüvegén át megítélni, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem meg kell azt ítélni nemzeti és hazafias szempontból. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert sajátságos dolog, t. képviselőház, hogy épen ezeknek a nagy bankoknak a szakértői azok. a kik az Osztrák-Magyar Bankkal való hosszú idejű összeköttetésüknél fogva folyton azt hangoztatják, azt látják és vannak meggyőződve arról, hogy ennél jobbat csinálni nem lehet. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én a mai banktechnikában és a fővárosi bankkokban bízom annyira, hogy ha pl. a Jelzáloghitelbanknak megadnék azt a szabadalmat, a melyet az Osztrák-Magyar Bank élvez, akkor Madarassy-Beck Gyula báró t. képviselőtársam az önálló banknak a felállítását nagyon is helyénlévőnek és szükségesnek tartaná. (Igaz ! ügy van .'• a szélsőbal-oldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Szó sincs róla! Nevetséges állítás ! Eltner Zsigmond : A bank kérdéséhez nagyon sokan szólottak hozzá, t. képviselőház, és én itt szakértés tekintetében deferálok Földes Béla, Polónyi Géza, Kelemen Samu és Beck Lajos t. képviselőtársaimnak, a kiknek a szaktudását emlegetnem felesleges. De a t. túloldalról is hangzottak el olyan beszédek, melyek szaktudást involváltak. A múltkor történt meg velem, hogy egy társaságban egy urat tarokkozni láttam. Azt kérdeztem tőle: »Tudsz tarokkozni ?« »Azt nem, csak játszom.<< Ezeknek az uraknak a szaktudása is azon meggyőződést kelti bennem, hogy nem szabad elállanunk attól a meggyőződésünktől, hogy ennek a nemzetnek az önálló bank felállítása nemcsak joga, hanem kötelessége is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az Osztrák-Magyar Bank szervezete nem egészen felel meg a paritásnak. Ezt bátor leszek az alapszabályok néhány pontjára való hivatkozással beigazolni. Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam azt mondta, hogy vegyünk részvényeket. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy az Osztrák-Magyar Banknak múlt évi február 3-án volt a 32-ik évi rendes közgyűlése, a mely alkalommal a magyar részvényesek közül deponáltak összesen 171 részvényt, s ezek közül — ez mutatja a magyar nemtörődömséget — nem jelentek meg a bank kimutatása szerint a két csillaggal jelöltek, az az 113 részvény tulajdonosa ; csupán 58 részvény volt magyar részről képviselve ; ellenben az osztrákok részéről deponált részvények száma 1180 volt. Ha már most meg is fogadjuk a jó tanácsot, hol lehetne azt az összeget előteremteni, a mely ennek az 1180 részvényesnek megfelelő többségét képezné ; azonkívül nem is adják ki a részvényeket tulajdonosaik kezükből. A bankalapszabályok 8-ik bekezdésének 56-ik czikke arról szól, hogy a közgyűlés ott tartassék, a hol azt az a körülmény, hogy az osztrák vagy a magyar részvényesek száma van-e többségben, indokolttá teszi; tehát Bécsben vagy Budapesten. Minthogy azonban az osztrák részvényesek vannak többségben, ez a paritást ismét sérti. Az alapszabályok 2. czikkének, 7. és 3. czikkének 13. pontjában további sérelmek vannak a paritás szempontjából. Mikor tehát a bankszabadalom meghosszabbításáról van szó, az alapszabályokat is be kellene mutatni. Épen ebben az irányban fogok beszédem végén határozati javaslatot benyújtani. A részletkérdéseket, azt hiszem, a részletes tárgyalásnál fogjuk tárgyalni. (Helyeslés balról.) Azonban a készfizetések ekkénti elejtése teljesen ellenkezik a 67-es politika szándékaival is, a minek bizonyítására hivatkozom Széll Kálmán 1903 január 16-án a Széll-Körber-féle kiegyezési javaslatok ismertetése alkalmával mondott beszédjére, a melyben ő, miután felsorolja a korábbi törvények rendelkezéseit a készfizetések felvételére nézve, a következőket mondja (olvassa) : »Mi abban a nézetben voltunk és vagyunk, hogy ennek a tág törvénynek és törvényes rendelkezésnek világosabb, preczizebb, kétséget kizáró megnyilatkozással kell pótoltatnia és így mi ragaszkodunk ahhoz, hogy immár meglévén a pénzügyi és technikai előfeltétel, a készfizetések ügye necsak akademicze és a törvényekben, hanem valóban tényleg is keresztülvitessék. Én a valutára nagy súlyt helyezek és nagy súlyt helyez erre az egész kormány és elodázhatatlan becsületbeli kérdése a gazdasági evolucziónak, a melyet, hacsak vis major esetei be nem következnek, nem szabad többé elodázni. Ennek folytán olyan megállar)odás jött létre köztünk, hogy a mint az utolsó államjegy be lesz vonva, a mi megtörténik 1903 február 23-án, haladéktalanul törvényjavaslatok fognak előterjesztetni, a melyek a készfizetések megkezdését elrendelik«. íme tehát, már akkor gondoskodás volt a készfizetések felvételéről. Most pedig erre nézve csak az 5. §-ban foglalt rendelkezések vannak előttünk, a melyek alkotmányjogi és közjogi szem-