Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

300 87. országos ülés 1911 közös bankot hasonlítani leket ahhoz a tekénkez, a melyet a katáron állva Magyarországon etetik, és Ausztriában fejik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Habár az Osztrák-Magyar Bank a közösügyes alkotások között talán az egyediili, a mely részben kielégíti a magyar hiteligényeket, mégis, ezzel a hiteligénykielégitéssel ép ugy vagyunk, mint a közös vámterületen az osztrák gyárosok gyártmányaival, a melyek 5—6 kézen keresztül jutnak a magyar fogyasztókhoz. Eladva lesznek, kielégítik a szükségletet, de bizony, elég drágán. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az Osztrák-Magyar Bank is kielégíti a kiteligényeket, kisebb közvetítő bankok által juttatja a kitelt a fogyasztókhoz, azonban ez a kitel azoknak, a kiknek arra feltétlenül szüksége van, nagyon drága. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon). A jegybank egyik főfeladata a kereskedelmi, az ipari és mezőgazdasági kitel kiegészítése, előmozdítása és szabályozása. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A bankkitelnek, kogy a legkisebb kelyekre is eljusson, természetesen, a kiskitel kielégítésére is kellene szolgálnia. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azonban már 1870-ben Lukam Vilmos, a bank akkori vezértitkára, azt felelte, kogy a központi jegybanknak nem leket feladata a kis kitelüzletek lebonyolítása. Hogy ez a nagykangu állítás a komoly bírálatot ki nem állja és komoly bírálat tárgyát nem képezheti, arról felesleges hosszasabban vitatkozni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A banknak igenis óvatossággal kell kitelt nyújtania, azonban feltétlenül jó váltók ezek, a melyek közül a kisemberektől származó legkisebb váltókra bátran adkató kölcsön. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen, a mint később ki fogom mutatni, a Magyarországon fizetendő váltók közül sokkal kevesebb volt az a váltó, a mely nem fizetés miatt óvatoltatott, mint az osztrák tartományokban és az osztrák kitelintézetekben fizetendő váltók közül. (Ugy van! Ugy van a szélsobaloldalon.) Köztudomású dolog, kogy az osztrák illetékes körök teljes erejükkel küzdenek az önálló bank ellen, mert természetesen egyik főkatalmukat veszítenék el abban az esetben, ka Magyarországon a pénzügyeket nem ők, kanem a magyar jegybank dirigálná. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mintkogy tékát az önálló magyar jegybank felállítása az ő kátrányukra, nem pedig előnyükre szolgálna, természetesen minden erővel arra törekszenek, kogy ezt megakadályozzák, (ügy van! a szélsobaloldalon.) A legsúlyosabb érv az önálló bank felállítása ellen az, hogy ez igenis Magyarország kasznára volna, mert ka nem kasznára, kanem kárára lenne, akkor az osztrákok már régen megcsinálták volna. (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) Gróf Wickenburg Márk t. előadó ur előadói beszédében a következőket mondotta : »Én azt I január 27-én, pénteken. kiszem, hogy mindnyájan egy véleményen vagyunk abban az irányban, kogy Magyarországot feltétlenül megilleti a jog az önálló jegybank felállítására. Azt kiszem, mindnyájan egyetértünk abban is, kogy gyakorlatilag is képes volna egy teljesen funkczióképes önálló bankot felállítani.« (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi is teljesen egyetértünk ebbeli kijelentésével, azonban az igen t. előadó ur a konklúziót nem vonta le ebből jól, a mikor azt mondta, kogy ezeknek a jogoknak és ezeknek a szükséges előkellékeknek létezése daczára is katasztrófát hozna az önálló magyar jegybank felállítása. Sümegi Vilmos: Ausztriára volna katasztrófa ! Eitner Zsigmond : Eltekintve attól, kogy az előadói székből álkt ki ibyen szegénységi bizonyítványt a magyar nemzet vagyonosodásáról, ez az állítás még nem is teljesen felel meg a valóságnak. (Ugy van ! baljelől.) Hiszen még a bankbizottság előtt megjelent szakértők — a kiknek banktudását, azt kiszem, még Madarass}

r-Beck Gyula t. képviselőtársam is eksmeri — sem mondották azt, kogy az önálló bankot nem leket felállítani, kanem igenis azt mondották, kogy fel leket állitani . . . B. Madarassy-Beck Gyula : Azt mi is mondjuk. Eitner Zsigmond : Azt sem mondották, kogy az önálló bank felállítása katasztrófát okozna a nemzetnek, kanem igenis, bizonyos átmeneti költségeket, bizonyos átmeneti nehézségeket jeleztek ők is, . . . Sümegi Vilmos: Nem mind, csak egy páran. Eitner Zsigmond : ... a mely átmeneti nekézségeket le leketett volna küzdeni. Csodálatos dolog, kogy folytonosan emlegetik az önálló bank felálfitásával járó nekézségeket, de azokat a károkat, a melyek az önálló bank fel nem állításából keletkezhetnének, sohasem veszik számításba, és nem is akarják számításba venni. (Igaz ! Uyy van ! a, szélsobaloldalon.) Eszembe jut itt, t. képviselőkáz, a két Körös közötti vízszabályozási társaságnak az esete. Egy csatornát építettek, kogy az ottani földeket megjavítsák. Felvettek egy kölcsönt, meg is csinálták a szabályozást, de ez a földeket nem javította meg. Mert az a talaj, a konnan a vizet le kellett volna vezetni, megleketősen vizes maradt, a kol pedig kevés volt a viz, az meg teljesen kiszáradt. Az ármentesitési költségek azonban akkorák voltak, kogy az adók az adóforintot is megkaladták. Ekkor az ármentesitő társulat közgyűlésén, — egész biztos értesülésem ugyan nincs róla, de ugy kallottam, kogy gróf Tisza Kálmán volt az ármentesitő társulat elnöke — ezen a vízszabályozási társasági közgyűlésen, a midőn az ujabbi költségek fedezetéről volt szó, ismét 600.000 koronát irányoztak elő. A véleménynek megoszlottak pro és kontra: Voltak, a kik ezt a kölcsönt meg akarták adni, de többen voltak, a kik ezt ellenezték. Ekkor felállott egy szalontai polgár, Szatkmáry Mikály, a ki a kért 600.000 koronás kölcsön megszavazását azzal az indokolással véleményezte, kogy igenis, adjuk meg ezt a 600.000 koronát, de azzal a fel-