Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. 283 Elnök csenget.) Nem támadok. Egész beszédemben igazán a meggyőződés kapaczitácziójával akarok tisztességesen küzdeni, és nagyon kérem a. képviselőtársamat, hogyha már figyelmével meg nem ajándékoz, legalább ne zavarjon engem. (Elénk helyeslés balfelöl. Felkiáltások jobbfelől: Nem zavarjuk !) Kétségtelen, hogy ez a czélszerűségi kérdés — ismétlem — elvi állásponttá lett közöttünk, és miután mindkét oldalon már pártprogrammá tettük ezt az ügyet, az is kétségtelen, hogy bizonyos elfogultsággal és előitélettel támadjuk egymásnak elvi álláspontjait. Azért tartottam én nagyon szerencsés gondolatnak, hogy egy európai tekintély, a kire büszkén mutathatunk rá, mert magyar vér, Földes Béla t. barátom ki akarta emelni ezt az egész kérdést a pártelfogultság egyoldalúságából és külföldi szakértőkhöz fordult; valósággal nemzetközi arbitrázs elé bocsátotta ezt a kérdést, hogy az ő nyilatkozataik és a mi álláspontunk között mintegy tudományos párhuzamot vonhasson és ekképen állapithassa meg, hogy a vitában kinek van igaza. Emlékezhetünk mindannyian, hogy az eredmény a mi javunkra billent. De én azt hiszem, hogy ez az egész kérdés oly egyszerű és világos, hogy nem is kell miatta világtekintélyeket megmozgatni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az embernek józan esze megmutatja, hogy egy nemzet gazdasági életének, pénz- és hitelrendszerének függetlensége a gazdasági lekötöttséget és a bankügyi közösséget nem kivánja meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen gyámsági viszony csak a kiskorúságnak, vagy a gazdasági inferioritásnak álláspontjával volna megindokolható. Csakhogy a nemzet kiskorúsága, politikai érettsége vagy éretlensége többnyire vagy legalább is részben függ az ő vezető államférfiainak kvalitásától is (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a kormány önmagáról állit ki csakugyan siralmas krónikaju bizonyítványt, mikor nemzeti életrevalóságunkat lekicsinyíti és még arra sem tartja képesnek, hagy az előkészített bankügyi önállóságból a gazdasági életének önállóságát előkészíthesse. Csodálatos ez a kishitűség, mikor önök oly optimizmussal szavazzák meg a rohamosan szaporodó milliókat, a melyek mind gyümölcstelen katonai befektetések, igazán csak a nemzeti teher tételét képezik. Lowászy Márton : Akkor nincs passzív fizetési mérleg és magas kamatláb ! (Zaj.) Hock János: Hiszen a vita már azt is eldöntötte, hogy a bankügy önállósításának nincsenek leküzdhetetlen tárgyi akadályai. A szakemberekből összehívott ankét azt is kimondotta, hogy ez az ország képes lenne egy helyesen funkczionáló bankot önmaga is felállítani; sőt még az előadó ur is kénytelen volt beismerni, hogy képesek volnánk a magyar bankot felállítani és vezetni; tehát gyakorlatilag* annak életbeléjatetésénél semmiféle akadályok fenn nem állanak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a vita tehát tisztázta közöttünk a bank felállításának gazdasági lehetőségét. A termelésnél a fellendüléseket, legyen az akár mezőgazdasági, akár ipari fellendülés, mindig nyomon követi a tőke elhelyezkedése, mert a tőke gyümölcsözővé akarja tenni magát,mert jól mondta Szterényi t. képviselő ur, hogy a tőke nem politizál, hanem elhelyezkedik ott, a hol gyümölcsöt hozhat. A tőkének olyan likvid természete van, mint a víznek ; mindig a legkényesebb helyre folyik. Azt a piaczot keresi, a hol legelőnyösebben szerezheti meg az értékesítését. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Már most ha Vespasián, mikor Titusnak odatartotta az orra alá a pénzt, és azt mondta, hogy non ölet, a külföldi bankárok sem csinálnának nagy lelkiismereti kérdést abból, hogy a dividendákat a magyar bankból kell felszedni és legfeljebb azt mondanák, hogy non sólet. (Derültség a baloldalon.) Ne méltóztassék azért falra festeni egyetlen komoly érvüket, vagyis az u. n. kamatlábemelkedésnek a mumusát. Mert még eddig ugy vettem észre, hogy ez az egyetlen pont, a melyen a vita anyaga tisztázva nincs. A per közöttünk még ezen a ponton folyik és itt nem tudjuk tisztázni az álláspontjainkat. És ha van közöttünk különbség, a czélszerűségi indok önöknél is az, hogy a kamatláb emelkedése óriási terheket rakna az országra, a melyeket az önálló bank szervezeténél nem tudunk elkerülni. T. ház ! Én azt gondolom, hogy a kamatlábemelkedés sem tudományosan beigazolt alaptétel még. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azt hiszem, hogy a kamatemelkedés árnyékát az a kéz veti ide a parlamentre, a mely a mi bankügyünket ismét közös bankká akarja tenni és azt a szerződést alá akarja írni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az nem érv, a melyet az előadó ur kifejtett, hogy évenkint, a mint felhozta, 600 millióra teszik az újonnan bekebelezett jelzálogkölcsöneinket; de azt már megint nem méltóztatott nekünk statisztikai adatokkal igazolni, hogy mennyi ebből tulajdonképen a gyümölcsöztető befektetés, hány földéhes kisgazda vesz birtokot és megterheli jelzálogkölcsönnel az ő egész birtokát és ezáltal ő anyagilag gyarapodik ? Mikor földet vásárol vagy mezőgazdasági termelésének fokozására, intenzivebbé tételére kölcsönt vesz fel, ez nem eladósodás, ellenkezőleg ez vagyongyarapodás. De még ha ettől eltekintünk is, méltóztassék csak megnézni, Lovászy Márton t. képviselőtársam eléggé kifejtette, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hogy pénzintézeteinknek milyen a tőkegyarapodása. Ha ezt szembeállítjuk a tulaj donképeni jelzálogkölcsönökkel, akkor látni fogjuk, hogy a magyar forgó tőke, ha azt egyáltalán mérlegbe veszszük, mindig annyi lesz, hogy kielégíti a keresletet és így a kamatlábemelkedéstől félni nem kell. De tegyük föl, — belemegyek a vita legkényesebb pontjába (Halljuk ! Halljuk !) — tegyük föl, hogy a kamatlábemelkedés valóban bizonyos nehézségeket okoz és bizonyos rázkódtatásokkal jár. 36*