Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

284 #/, országos ütés 1911 január 27-én, pénteken. Én kérdem nemcsak a t. előadó űrtől, de az egész túloldaltól, hogy egy nemzetnek a gazdasági fellendülése, felszabadítása nem érdemelné-e meg ezt a kis áldozatot ? A szabadság abszolút érték, azt nem lehet mérlegre tenni és megmérni kalmármérlegen. Az emberiség legdrágább kincsét adja mindenkor oda, valahányszor egy szabadságintézményét kifejteni és biztosítani tudja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Odaadja már évezredek óta a vérét és életét, többet az ember csakugyan nem adhat. És azok a nemzeti dicsőség eszményi korszakai, a mikor az ember látja, hogy a nemzet szabadságért, közjogokért, közszabadságokért ilyen áldozatokat hozni képes. (Ugy van ! ügy van! a baloldalon.) Ugyan, t. ház, hol állana most ez a magyar nemzet, hogyha lemondásokkal és áldozatokkal évezred folyama alatt nem iparkodott volna a maga nemzeti jövőjét fen tartani és biztosítani ? (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hol volna most Magyarország, ha az ő újjászületésének fényes korszakában ez a nemzet áldozatokat nem akart volna hozni ? T. ház ! Szabadalmakról, előjogokról, évszázados kiváltságokról mondott le akkor a nemesség és a papsági százados bástyák omlottak porba, előjogokat temettek és ezen a temetésen egyetlen könycsepp sem hullott. Versenyezett ez a nemzet az áldozatkészségben ; az az anya odaadta gyermekét, az a menyasszony odaadta vőlegényét, az a szegény ember odaadta életét, és az a nyomorék odaadta, hogyha mása nem volt, a maga vagyonát. Látjuk tehát, a mikor érezte ez a nemzet, hogy a nemzeti vajúdás tulajdonképen most egy korszakalkotó nagy jällanat előtt áll, hogy most fog átlépni egyik jogrendből a másikba, akkor az a nemesség önként letette a kiváltságok pánczélját, vértjét és felvette helyébe a közteherviselés daróezát. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Kinek jutott e pillanatban eszébe, hogy az a szabadság, a mely nemzeti, közkincs, azok a népjogok, a melyeket ez a nemzet tulajdonképen most akar megszülni, egy fél százalék kamatlábemelést fognak jelenteni ? (Éljenzés a baloldalon.) És, t. ház, ha az a magyar nemesség, ha az a magyar arisztokráczia tudott milliókat áldozni akkor, a mikor a nemzet boldogulását elősegiteni, a nemzetet egy uj korszakba átvinni, európai versenyképességű hatalommá tenni akarta, akkor az a versenyző plutokráezia is tegye meg azt a kötelességét, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy egy nemzet gazdasági életének újjászületésénél, a mikor szabadságot akar adni, a mikor a bankügy önállóságát, pénzrendszerünk, hitelügyünk nemzetivé tételét és önállóságát akarja létrehozni, az a plutokráezia is tegye le a szabadság oltárára a maga félperczentes kamatlábát, (ügy •van ! ügy van ! Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) T. ház ! Igaz, hogy az ilyen áldozatokat az ember nem az eszével szokta eldönteni, az ilyen áldozatokat a szivével és a lelkesedésével szokta meghozni, mert hinni kell egy nemzet életerejében, hinni kell egy nemzet életképességében, mert hit nélkül a földön még senki nagyot nem alkotott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vannak a nemzeti reform-mozgalomnak olyan fordulópontjai, a mikor az embernek nem czeruzával és kuponvágóollóval kell gondolkodni, hanem akkor szivével és lelkesedésével kell az embernek okoskodni. Ugy-e kérem, a mikor márczius Idusán megtörtént, hogy az ifjúság összegyűlt, ki ne emlékeznék Sükey hires mondására, a mikor Nyáry Pál odament, hogy csillapítsa, azt mondotta : Vannak idők, a mikor nem kell hallgatni az okos emberekre ! A teremtés és alkotás pillanatai mindig lemondásokkal és áldozatokkal járnak. Itt nem számítgatunk, itt nem statisztikázunk, hanem teremtünk. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Belenyulunk a kérdésbe, mint a kaosz-ba, azaz isteni kéz és a semmiből egy uj intézményt, egy uj teremtményt alkotunk. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Igaza van tehát teljesen gróf ApponyiAlbertnek, hogy az állami önállóság legfontosabb szervei közé tartozik a gazdasági és a pénzügyi függetlenség. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen olyan természetes jogunk ez nekünk, mint joga a nemzetnek, mint a milyen joga van pl. a táplálkozáshoz, vagy a mozgás szabadságához az egyéni életnek. Ezt a jogot tehát, mivel természeti jog, nem nekünk kell biztosítani. De nem is szabad ezeket a jogokat (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) átmeneti nehézségekért, vagy kicsinyes pénzbeli áldozatokért feladni. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a baloldalon.) Hiszen kérem, ugy-e, az életfentartás is egy nehéz és küzdelmes munka 1 (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mozgás az is kifáraszthatja az izomrendszert, a táplálkozás az étkezés az is bizonyos áldozatokba kerül, és azért mégis csak meg kell tenni mind a kettőt, mert az élet joga, a természet joga ezt megköveteli. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha csak az államéletbe nézünk is szét, van-e szervi fejlődés valahol munka és áldozatkészség nélkül ? Nincsen. És nincs érték sem áldozat nélkül, mert értékessé is az tesz valamit, hogy benne van az emberi áldozat. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eä, t. ház, vannak az államéletben olyan bizonyos szuverén jogok, a melyeket kereskedelmi alku tárgyává tenni nem is illik. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha csak az olcsóság kérdése vezetne bennünket — mint a hogy czélszerűségi okká tették ezt a túloldalon,— akkor a mi állami berendezkedésünkben minek tartjuk fenn pl. ezt a költséges parlamentet. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minek tartunk három pénzügyministert, mikor egy is sok ? (Igaz ! ügy van ! Derültség a bal- és a s»ílsőbaloldalon.) Minek tartunk fenn mi külön közös ministeriumokat, mikor olcsóbban és sokkal előnyösebben végezhetnénk állami funkezióinkat, ha belépnénk szépen »