Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

280 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. Vermes Zoltán :__ Egész helyes ! Hock János: És ha többet nem tudtunk cselekedni, akkor is azt mondhatjuk, hogy : »in magnis et voluisse sat est<<, eleget akartunk nagy dolgokban, küzdöttünk. De az én meggyőződésem az, hogy ezen a párton semmiféle alaki obstrukcziónak inditiumai nem voltak és nem is fognak lenni, hacsak önök azt erőszak által ki nem provokálják. Vermes Zoltán : Még ilyen okos beszéd sem hangzott el a túloldalról! (Zaj.) Hock János : Mert csakugyan nagyon fontos és életbevágó érdekekről van itt szó, az OsztrákMagyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról, a melyben egyúttal benne foglaltatik az önálló magyar bank elodázása is. Nem akarok ma még erőteljesebb kifejezést használni, azért röviden csak ismétlem, hogy az elodázása is. De biztos, hogy ez a terminushoz kötött elodázás idővel végleges feladássá fog válni. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Az események kényszere fogja önöket is, vagy ha önöket más párt váltja fel, azokat belekényszeríteni a végleges lemondásba. Mert ez a javaslat a bankszabadalomnak meghosszabbításával egyúttal alkalmat nyújt Ausztriának arra, hogy ipari termelését olyan módon szervezze azon idő alatt, a melynek túlsúlya ellen később mi hiába védekezünk. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Gyorsan érik, gyorsan halad és fejlődik a mai világban minden. Látunk nagy gazdasági átalakulásokat rövid idő alatt egy egész nemzeti uj életnek forrásaivá lenni; látjuk minden téren ezt a rohamos fejlődést, mintha a villamosság nyomta volna rá karakterét századunk minden cselekményeire, és a gazdasági élet is olyan arányokban fejlődik körülöttünk, hogy a már megizmosodott, erőteljes ipari alapításokkal uj kezdeményezések a versenyt többé fel nem vehetik. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Látjuk, hogy az ipari fejlődésnek legmagasabb fokán álló államok, mint pl. az Északamerikai Unió, Anglia, vagy ujabban a Németbirodal m ipari termelését trösztökbe iparkodik összevonni, nagy kartellekkel, csoportokkal iparkodik védelmezni. Miért ? Hogy igy a kezelés is, az értékesítés is, sőt a termelési költség is sokkal olcsóbb legyen. Az ilyen hatalmas, központosított, czentralizált iparszervezetek azután ráfeküdnek a gyengébb iparvállalatokra, és már csirájukban megfojtják azokat, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kiirtják a specziális vagy parcziális kísérletezéseket, és módjukban van egyes rajonokban vagy az árak lenyomásával, vagy az előállítási áron való árusítással is a velük versenyző iparágakat a piaczról leszorítani, hogy ők hors concours állhassanak és világszerte kezükbe ragadhassák a vezetést. Láttuk ezt a hatalmas amerikai aezéltrösztöknél, az olajtrösztöknél, a melyek még a védvámok daczára is belen5

r

ulnak a világtermelésbe és szabáh'ozni tudják azt; mint a polip a csápjaival, belenyúltak a vüágbirodalmak mélységeibe és vagy alkalmazkodásra kényszeritik az ipart, vagy teljes behódolásra kényszeritik a hatalmas arányokban kifejlődött ipari czentrahzáczióval szemben. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindnyájan tudjuk, hogy egy keletkező ipartermelés mindig a csecsemőkor gyengéivel és veszedelmeivel küzd, szemben egy erősebben szervezett és megizmosodott iparral. Hány válságon, betegségen kell keresztülmennie annak a kezdődő iparnak, míg azt életképessé teszszük ! Ezért védik a nemzetek csecsemőkorában, bölcsőjében levő iparukat mindenféle gonddal és anyai gyámolitással. Védik először is vámtételekkel, szubvencziókkal, kiviteli prémiumokkal, minden módon, hogy a már kifejlett erős ipar az ő gyenge iparukon erőt ne vehessen, rajta keresztül ne gázolhasson. A megerősödött tölgyet nem kell félteni a vihartól, kibírja az a gyökerével a támadásokat, de a még ébredező csirát az ember ujj nyomással is szétmorzsolhatja, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért az az erős, nagy ipari világverseny, a mely folyik körülöttünk és az utóbbi időben oly hatalmas lendülettel és szárnyakkal tört előre, bele fogja kényszeríteni Ausztriát is, hogy alkalmazkodjék a világversenyhez, hogy ő is kifejtse erejét és kényszeríti, hogy iparának versenyképességét minél gyorsabb tempóban hajtsa végre. És kérdem önöket, hol fog állani hat év múlva ez a kifejlődött osztrák ipar ? Kérdem önöket, hogy mi, a kik ma sem vagyunk képesek a túlsúly ellen védekezni, az osztrák ipari termelés túlsúlya ellen, hol fogunk állani hat év múlva, a mikor az az osztrák ipar már czentralizálva, a világ nagy áramlatainak megfelelően trösztökben egységesítve lesz, hogy teljes fegyverzettel és egységes vezetéssel induljon harczba ellenünk és a kezdeményezésnek akkro még a lehetőségét is teljesen elvegye ? (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. ház, mi a mi ijjarunkat még csak védvámokkal sem védhetjük az osztrákkal szemben és ha e mellett még oly pénzügyi szervezetet is megtűrünk vagy Ausztriának kezébe mintegy kiszolgáltatunk, a mely a magyar termelési érdekeket nem szolgálja, legalább is a közös érdekeket szolgálja, a melyek nem azonosíthatók a két nemzetre egyformán, mert a mi nekünk árt, az, világos, nekik használ, a mi nekünk használ, az nekik árt : ismétlem, ha tűrünk oly szervezetet, mely nem a magyar nemzeti érdekek szolgálatában áll, akkor letehetjük már most a fegyvert, mert ha most nem tudunk megküzdeni, akkor évek múlva, midőn az az ipar még inkább megerősödött, a sikernek semmi kilátásával sem mehetünk a harczba. Már pedig lehetetlenségekért küzdeni a kalandoroknak a dicsősége. (Igaz! ügy van! bal/elől.) T. ház ! Ezért nem szabad a banküg)'et teljesen kiszakítani a nemzet közgazdasági életének egységéből. Pénzügyi függetlenségünk nélkül sohasem lehetünk képesek gazdasági önállóságunknak berendezésére. És miért kell épen nekünk a pénzügyi önrendelkezés jogáról szerződésszerűleg le-