Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ülés 1911 mondani, hogy a közös bank szabadalmával nemcsak hiteligényünket, hanem gazdasági, sőt politikai fejlődésünket is kiszolgáltassuk egy olyan hatalomnak, mely velünk ellentétes, és évszázados tapasztalataink alapján tudjuk, hogy czéljaiban is, szándékaiban is teljesen ellentétes érdekeket képvisel ? (Igaz ! Ügy van ! haljelől.) T. ház) Ausztriában évtizedek óta rohamos változásokat tapasztalhatunk minden téren. Csak egyben marad Ausztria a régi, abban a régi ellenszenvben és gyűlöletben, melylyel féltékenyen ellenőrzi a magyar gazdasági élet fellendülését és politikai boldogulásunkat, és ezeket minden tőle telhető erővel és eszközzel megakadályozni igyekszik. Természetes tény az, hogy még az öntudatlan organizmusok is ugy fejlesztik ki önmagukból a szerveket, hogy az életért való küzdelemben ezek a szervek neki a leghatékonyabb védelmi eszközül szolgáljanak. Hát még az öntudatos szoeziális szervezetek hogy fejlesztik ki a maguk védőszerveit! Ausztriában is jól tudják ma már, hogy Magyarország tulaj donkép ipari önállóságra és gazdasági önállóságra törekszik, mivel felismertp egyoldalú mezőgazdasági rendszerének hátrányait, hogy komoly törekvése ennek a nemzetnek, hogy egyoldalú mezőgazdasági termelése mellett egy erőteljes ipari termelést is biztositson a maga részére. Ezeket a törekvéseket mi nem tudjuk sötétben őrizni, ezek átvilágítanak Ausztriába is, és mi elég hangosan kiabálunk ezen az oldalon, hogy meghallják Ausztriában is. Ez a törekvésünk a legsebezhetőbb, a leggyengébb pontja tulaj donkép Ausztriának, és az a nemzet, mely bennünket kizárólagos fogyasztási területévé akar tenni, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) mely bennünket állandó ipari függésben akar tartani, mint a hogy a kigyó védi a fejét a támadó veszedelmek elől, ugy védi ő is ipari poziczióját. Ezt annál könnyebben teheti, miután figyelmét már felhivtuk a támadásokra, és igy életösztönével ő is egy uj védekező rendszert, egy uj védelmi szervezetet fog önmagából kiépíteni ez alatt a pár év alatt, azért, hogy a jövőben ellenünk, minden gazdasági önállóságra való törekvésünk ellen még nagyobb sikerrel, biztosabban védekezhessék. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) T. ház ! Adtunk rá neki időt eleget. Nemcsak hat évre kötöttünk uJTa fegyverszünetet, hogy ellenálló erejét még jobban szervezhesse, hanem a győzelemnek egyetlen előkészitő módszerét és eszközét, az önálló bankot is ma már ez a nemzet kiszolgáltatta neki. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezért mondtam én, hogy ma még csak az elodázásáról beszélhetünk a magyar banknak, de rövid időn belül, öt-hat év múlva annak teljes feladásáról fognak a házban már beszélni. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ausztriát nemcsak az óvatosság, hanem a nemzedékről-nemzedékre átörökölt ellenszenv is állandó aknamunkára inditja Magyarország ellen. Vagy talán a történelmileg is igazolható évszázaKÉPVH, NAPLÓ 1910 1915. IV- KÖTET, január 27-én, pénteken. 281 dos feszültség közöttünk az ujabb időben egy kissé enyhült ? Ellenkezőleg. Én, a ki figyelemmel kisérem odaát a politikai és társadalmi alakulásokat és viszonyokat, ugy látom, hogy az az ellenszenv mindig élesedik és mindig növekvőben van. Rég elhomályosult már a Lajtán túl azoknak a szolgálatoknak az emlékezete, a melyeket a magyar nemzet valaha megtett az alkotmányossága, megtett a szabadsága érdekében. Azok a márcziusi ölelkezések Bécs utczáin. melyek megbuktatták Metternichet és az osztrákoknak először ígértek alkotmányt és szabadságot, elhomályosultak. A mi kiegyezésünknek az a nobilitása, hogy mi megköveteltük, hogy mint két szabad nemzet álljunk egymással szemben és nekik alkotmányt követeltünk: elhomályosult. (Tetszés és taj>s a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt, a legközelebbi múltra mutatok rá : 1870-ben gróf Andrássy Gyula, révén megmentettük a német hegemóniát, mert megbuktattuk a Hohenwart ministeriumot, a mely a cseh közjog bevonásával Ausztriának politikai fölényét tönkre akarja tenni : azok az emlékek is már elhomályosultak. (Tetszés a balés a szélsőbaloldalon.) Sajnos, azok a rövid időié történő momentán lelkesedések és feUobbanások, melyekkel a történelem folyamán osztrák részről találkoztunk, csakhamar egy állandó sötét gyűlölködésnek adtak helyet, a melyet Beck ministerelnök is pár év előtt diplomácziai nyelven ugy fejezett ki, hogy a dualisztikus viszonyban a súrlódási felületek nem apadnak, hanem állandóan szaporodnak. Magunk is láttuk, hogy a nemzeti küzdelem napjaiban a bécsi Ringeken az »Einmarschieren« csak olyan tömegjelszó volt, mint mikor 1870-ben a párisi bulvárokon kiabálták. >>A Berlin ! A Berlin!« És azt is tudjuk, hogy Lueger, a ki a bécsi gondolkodásnak tipusa, a ki a város közszellemének megszemélyesítője, megtestesítője volt, összes erejét és poziczióját a hungarofobiának köszönhette. Azt is tudjuk, hogy ezt ügyesen ki is aknázta a maga álláspontja megerősítésére és ezt a taktikát egyszerre átvették tőle az ujabb osztrák ministerelnökök is és kormányzati kellék gyanánt elhelyezték a kormányzati leltárba, a kormányzati szertárba. (Ugy van I Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valahányszor az osztrák alkotmányosság papirmaséi kezdtek repedezni, mindig a magyargyűlölet mellett tüzelték, olvasztották fel azt az enyvet, a mivel összeragasztani akarták. (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldolon.) Ezt az aknamunkát, ezt a magyargyűlölő irányzatot kabinetről-kabinetre leltárszeiűen örökölték át. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Érdekes vallomás az, a melyet Szterényi József t. képviselőtársam tegnap tett. Ö, a ki a tárgyalások intim részleteit is ismeri, de ismeri azt a törekvést, azt az érzületet, azokat a lelki motívumokat is, a melyek ily alkudozáson a tárgyaló felek között kifejlődnek, ő maga ítélte el 36