Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

22 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. hagyott erről tárgyaim, mert különben igen kellemetlen helyzetbe jutottam volna. Ismétlem, ezzel figyelmeztetni akartam a bizottságot arra, mint javaslatomból is kitűnik, hogy t. i. az önálló banknál fontosabb, imminensebb érdek a valuta rendezése; hozzáfűztem még azt is, "hogy ilyen módon tulaj donképen igen kellemetlen helyzetbe hozhatják az osztrák kormányt. Ugyanis, ha a bankbizottság ezt a czélt kitűzi és kivánja az osztrák kormánytól a készfizetések megkezdését, akkor az osztrák kormány egy igen nehéz dilemma előtt áll. Ha belemegy és konezedálja a készfizetések rendezését, akkor megkönnyíti osztrák felfogás szerint az önálló bank felállítását, ha ellenben nem megy bele és megtagadja, akkor egy fegyvert szolgáltat a függetlenségi párt kezébe arra, hogy azt mondhassa, mikép lehet közösködni a bank dolgában egy olyan kormánynyal, mely még a valutáját sem akarja rendezni 18 év után, a mire a valutatörténelemben még nem volt példa. Hogy javaslatomnak a t. bankbizottságot megnyerjem, elmentem — a franczia közmondás is azt tartja : »il faut réculer pour sauter<<; a konezessziók legvégső határáig, a mely elvi meggyőződésemmel összeegyeztethető volt, és tettem ezt pedig lehetőleg sima formában azért, mert először volt alkalmam a politikai parketten működni, és inkább kisebb lépést akartam tenni, mint nagyot, nehogy elcsuszszam. Különben is nem akartam oly színben feltűnni, mintha az ország vezérférfiainak hívatlan tanácsosai szolgálni akarnék. Tettem pedig ezt azon reményben és meggyőződésben, hogy a t. bizottság át fogja látni álláspontom jogosult voltát és egy kompromisszum terére lép, a minek következménye előre láthatólag az lehetett, hogy a közös bank szabadalma tovább is meghosszabbittatik és ezzel a készfizetés is meg lesz 1911 január elsejére. Valóban ez lehetett volna egy reális kompromisszum anyaga, a melyet, azt hiszem, a nemzet is feltétlenül ratifikált volna a függetlenségi pártnak, mint a hogy ezt nekünk is ratifikálta. Igen sajnáltam akkoriban, hogy ezt a bizottság el nem fogadta. Ma, hogy egészen őszinte legyek, már nem sajnálom annyira, mert hiszen ha követte volna ezt a tanácsot a t. bankbizottság, akkor talán még ma is uralmon volna ; én pedig nem volnék itt az országgyűlés padjain ilyen jó társaságban. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Csuha István : Mindenkit érhet baleset! Jankovich Béla: Bemélem azonban, a jelen javaslat felett sokkal hamarább fogunk megegyezni, mint gondoltuk. Kelemen Samu igen t. képviselőtársam és társai tegnap ugyanis egy határozati javaslatot nyújtottak be, a mely így szól: (olvassa) : »Utasittatik a kormány, hogy a bankszabadalom megújítása alkalmával tegyen előterjesztést a készfizetés tényleges felvétele iránt«. Minthogy az én beszédem egész lényege és czélja az volt, hogy kimutassam, hogy ezen készfizetések a törvényjavaslatban bennfoglaltatnak, annak folytán mi velők teljesen egyetértünk. A különbség csak az, hogy ezen határozati javaslat nem jelöli meg azt a módot, a mely szerint ezt keresztül lehet vinni, a bankjavaslat pedig megjelöli azt a módot, hogy hogyan lehet ezt keresztülvinni, s ennekfolytán én nem a határozati javaslatot, hanem a bankjavaslatot fogadom el. (Hosszantartó élénk éljenzés és tafs a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik ? (^agy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk !) Beszkid Antal jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László : T. ház ! Az előttem szóló t. barátom szakszerű és nagyon érdekes fejtegetéseiből több pont kínálkoznék arra, hogy válaszoljak reájuk, én azonban elsősorban azt ragadom meg, a mivel ő beszédét befejezte, mert befejező szavaiban kifejezésre juttatott álláspontjával teljesen egyetértettem már akkor, mikor ő azt első ízben a bankbizottság előtt kifejtette, de egyetértek ma is, mert e. tekintetben felfogásom megváltoztatására semmi okom sincsen. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Halljuk !) Okolicsányi László: Nézetem szerint is az előzmények után a bekövetkezett helyzetnek az lett volna az egyedül helyes konzekvencziája, hogy a bankszabadalom meghosszabbíttassák 1917-ig, a meddig t. i. a kereskedelmi és a vámszerződések fennállanak, s e mellett a készfizetések megkezdése kötelezővé tétessék. Abban is tökéletesen egyetértek t. barátommal, hogjr ha elfogadták volna ezt az álláspontot, valószínűleg nem következett volna be Magyarország politikai életében az a nagy átalakulás, a mely bekövetkezett s a melynek ő talán nagyon örül, de a melyet én, őszintén szólva, nagyon sajnálok. Antal Géza.' Elhisszük! (Derültség a jobboldalon.) Okolicsányi László: Még lesz alkalmam felszólalásom folyamán t. barátomnak egyéb fejtegetéseire is reflektálni, s válaszolni ama fejtegetéseire, melyek a készfizetésekre vonatkoztak és különösen arra a megjegyzésére, a melyet ő a javaslat 5. §-ára tett és a melyben vele semmiképen egyetérteni nem tudok. Épen ezzel az 5. §-szal szándékozom felszólalásomban behatóbban foglalkozni, mert a paragrafusban alkotmányjogunk ellen intézett olyan veszedelmes merényletet látok, hogy legfeljebb azon csodálkozom, hogy a magyar képviselőházban az eddigi összes felszólalások eme alkotmányjogi monstruozitást csak oly kevéssé méltatták, a mint az eddig történt. Igaz, hagy gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferencz és más képviselőtársaim is szóltak róla és a túlsó oldalról is —• ma először — hallottunk ennek a szakasznak védelmére bizonyos fejtegetéseket ; de még erről az oldalról nem mutatták ki ennek a szakasznak lehetetlenségét, tarthatatlanságát, veszélyességét oly mértékben, mint a milyen mértékben az megérdemli. Mielőtt ezekre a kérdésekre rátérnék, általa-