Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés 1911 január 17'•én, kedden. 23 nosságban akarok foglalkozni azzal a főkérdéssel, amelyről tulajdonképen ebben a javaslatban szó van. Megvallom, nagy megelégedéssel és örömmel konstatálom ezt, hogy a vita eddig folytonossan magas szinvonalon és tárgyilagos felfogás mellett fejlődött. Ugy az egyik, mint a másik oldalról a tárgyilagosság kifejtésének az álláspontját tartották szem előtt az eddig felszólalt szónokok, és azt hiszem, hogy egészen helyesen, mert olyan kérdésről van szó, a melyben valóban legkevésbbé volna helyes pártszempontokat, szenvedélyeket, bármi tekintetben való elfogultságot belevenni. Arról a kérdésről van szó, hogy Magyarország hitelügyét, a közgazdasági életnek egyik legfontosabb kérdését a legközelebbi évekre rendezzük, ezt a kérdést pedig csakis minden pártszemponttól függetlenül, egészen tárgyilagosan és igazságosan lehet tárgyalni és elbirálni. (Helyeslés.) A túloldalról nagyon természetesen erős argumentumokkal védelmezik az Osztrák-Magyar Bankot és kimutatják, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mi közgazdasági életünknek milyen jó szolgálatokat tesz, hiteligényeinket mennyire kilégiti, szóval minden tekintetben Magyarország érdekét kielégítő módon funkczionál. Tökéletesen igaz; azt hiszem, hogy ezt ezen az oldalon sem vonja senki kétségbe. Épen a mai ülés elején Barta Ödön t. képviselőtársunktól hallottunk olyan elismerő, olyan dicsérő nyilatkozatot az Osztrák-Magyar Bankról, hogy ennél különbet a túloldal szónokai sem produkáltak és talán még kompetensebb tagjait is tudom idézni ennek az oldalnak. A Justh Gyula elnöklete alatt álló függetlenségi párt hivatalos szónoka, Földes Béla, egy nyilatkozatát leszek bátor idézni, a melyet teljesen szórói-szóra magamévá teszek, a melyet ő 1907-ben az előadói székben mondott, mikor az Ausztriával való kereskedelmi szerződésünk és egyéb kérdések rendezéséről szóló u. n. egy szakaszos törvényjavaslatot tárgyalta a képviselőház. Akkor azt mondja Földes Béla t. barátom (olvassa) : »Közelebbi barátaim tudják, hogy mindig az önálló jegybank hive voltam, hogy annak felállítását lehetségesnek és kívánatosnak is tartom. De természetesen fentartom magamnak azoknak a körülményeknek szigorú megítélését, a melyekhez különösen idő tekintetében a bank kötve van. Az az általános hang, hogy a bank így meg ugy rossz, nem jelent semmit. Tudjuk, hogy olyan bank még nem volt a világon, a melyet ne szidtak volna, mint a hogy nem volt olyan kormány sem, a melyet ne szidtak volna. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, akkor látjuk, hogy ez a közös jegybank —- az Ítélet objektivitása szempontjából ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni —• mindenekelőtt kiválóan teljesített egy nagy feladatot, t. i. igen komolyan, igen szigorúan vette valuta-politikai szerepét.« Ennél jobb bizonyítványt aligha lehet a közös bankról kiálhtani. Földes Béla t. barátom ezt az állítását bővebben illusztrálja és példákkal magyarázza, azután így folytatja (olvassa) : »De megfelelt abban a tekintetben is, hogy nem áll az a sokszor hangoztatott szemrehányás, hogy az Osztrák-Magyar Bank óriási nagy kamatlábbal dolgozik.« Itt azután felhoz egész sorozatot különböző államok jegybankjainak kamatlábáról és összehasonlítja az OsztrákMagyar Bank kamatlábával. Végre azt mondja (olvassa) : >>De nem tudom, hogy a közös bank még politikai szempontból is nem viselte-e magát az alkotmányellenes korban oly korrekté, mint egyik-másik intézet. Pikantériából elmondom azt is,hogy márczius 15-én az OsztrákMagyar Bank kitűzte a nemzeti lobogót, ellenben egyes magyar intézetek csak a lojalitási klauzulával ellátott április ll-én«. Ebből az idézetből méltóztatnak látni, hogy hiszen az objektív, igazságos megítélése ennek a kérdésnek nem hiányzott erről az oldalról sem és egy szóval sem mondom, hogy a másik oldalon hiányzott. De mint magyar ember, egy dologra mégis figyelmeztetem és nagyon kérem a t. többséget : hogy abban a buzgóságban, a melyet a közös bank működésének megvédésében kifejtenek, ne menjenek el odáig, hogy ugy tüntessék fel a dolgot, mintha ez a közös bank egy semmi által nem pótolható, okvetlenül szükséges intézmény volna. (Ugy van ! balfelől.) Én teljes objektivitással Ítélem meg a kérdést és mondhatom, hogy nemcsak a saját személyes tapasztalataim alapján, hanem a legkompetensebb szakembereknek és érdekelt embereknek — hisz tulaj donképen az érdekeltek a legkompetensebbek — véleménye alapján igen nagyra becsülöm a közös bank működését; de bocsánatot kérek, az mindig megtörténhetik és annak lehetőségét mindig fentartjuk, hogy bekövetkezhetnek — meggyőződésem szerint be is fognak következni — olyan viszonyok, a mikor Magyarországnak azt az önálló bankot, a melyhez kétségkívül joga van, fel is kell állítania, mert érdekeink ugy fogják kívánni. (Ugy van ! balfelől.) A jog és az érdek két egészen külön lapra tartozó dolog. Nekünk lehet jogunk valamihez, a nélkül, hogy érdekünk volna ezzel a jogunkkal élni. Viszont ha érdekeink ugy kívánják, akkor ideiglenesen a joggal való élést — mondjuk — felfüggesztjük, de arról lemondani semmi körülmények között sem akarunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ne méltóztassanak tehát azt az álláspontot, a melyet ez az oldal és az önálló bank hívei egyáltalában elfoglalnak, egyszerűen ugy tekinteni, mintha itt valaki á tout prix önálló bankot akarna, mint hogyha ez a törekvés itt arra irányulna, hogy a létező felforgattassék. csak azért, hogy jöjjön valami uj. Az önálló bankra való törekvésnek már eddig is vannak gyakorlati eredményei. (Halljuk ! Halljuk !) Nem mondok semmi ujat, sőt nagyon régi dolgokra emlékeztetek. Azok a czitátumok, a melyeket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam az ő múltkori nagyon szép, nagyon érdekes beszédében idézett, a melyekkel ő illusztrálta az egykori Deák-párt kiváló embereinek áUásfoglalását a