Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

268 86. országos ülés 1911 január 26' án, csütörtökön. a függetlenségi oldalról, meg kell állapitammk, hogy ránk nézve kétségtelenül hátrány a bank szabadalmának minden meghosszabbítása, mert elüt bennünket attól a helyzettől, hogy felállíthassuk az önálló magyar bankot. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) A bankra nézve ellenben megadja a folytonosságot, a mely azt az érzetet kelti a bankban, hogy a mint a bank a maga szabadalmának meghosszabbítását ma megkapta, épen ugy az injekezió beadásával a hét esztendőn túl szintén meg fogja kapni. Egészen más volna a helyzet akkor, ha egy felállítandó uj bankról volna szó, a mely bank most kapná a szabadalmat hét esztendőre, nem pedig egy tényleg létező bankról, a mely tényleg létező bank most kapja azt a helyzetet, azt a mai kedvező állapotot, mely szerint bizonyos jövedelmet, bizonyos tőkének felgyűjtését is magának biztosithatja, és az a létező állapot neki hét esztendőre biztosittatik és meghosszabbittatik. Hasonlóképen nem találok . . . (Zaj jobbfelől. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Justh János: Nem vagyunk tanácskozásképes számban. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem!) Csermák Ernő : . . . megfizetendő, rekompenzálandó előnyt a bank azon elvállalt kötelezettségében, hogy tíz uj fiókot fog felállítani. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) En ugyanis azt látom, hogy valahányszor a bank fiókot állit fel, mindannyiszor egy-egy ujabb szívócsövet helyez el oly helyeken, a melyek alkalmasaknak látszanak arra, hogy egy ottani fiókintézet a bank létezését erősítse, jövedelmét szaporítsa, ( Ugy van ! balfelől.) a miből azonban mireánk egyáltalában semmi olyan előny nem származik, a mit nekünk meg kellene fizetnünk. És most foglalkozni kívánok azzal a harmadik előnynyel, a melyet a törvényjavaslat indokolása abban lát, hogy a bank a maga hasznaiból bizonj^os hányadot nekünk fog átengedni. Ez csak a 7% után áll be, A 7% után a mai állapot szerint ^3-rész a banké, s

/

3-rész a két államé. A javaslat a jövőre nézve akként kontemplálja e helyzet korrekczióját, hogy a 7% után 1

/

i-iész legyen a banké és 3

/i-rész a két államé. Vizsgáljuk meg, t. ház, jelent-e ez a mi szempontunkból valamelyes előnyt? T. ház ! A mikor ezt ki akarom mutatni, nekem sem áll rendelkezésemre tábla, a melyen jobban dokumentálhatnám állításaim igazságát, mégis iparkodni fogok ezt a kérdést akként megvilágítani, hogy a ház tagjai kétségtelenül megáUapithassák, hogy ez az előny, a melyről itt szó van, úgyszólván teljesen értéktelen. (Halljuk/ Halljuk! b&lfeMl.) Ugyanis a banknak e kötelezettségéből sohasem fog előállni olyan helyzet, hogy abból folyólag mi valami értéket kaphassunk. A bank részére a 210 millió korona alaptőke 4%-os jövedelme biztosittatik elsősorban,, a mi 8'4 millió korona. Ezután jön a tartalékalapok dotálása, a mi körülbelül 2 millióra tehető. Majd az 5—6%-ig az egyenlő arányban való részesedés a mi ismét kitesz 8'4 millió koronát és csak ekkor következik a 7%. Itt beáll az a helyzet, hogy a bank 1

!

3; mi pedig 2

/

8 arányban részesedünk és tekintve, hogy az egész összeg kitesz 25 és néhány tized milliót — ennyi haszonra van -ugyanis az Osztrák-Magyar Banknak szüksége, a mikor működéséről leszámol, hogy bekövetkezhessek az a 7% után való részesedés, a melyből az uj hasznot kapjuk és pedig — számítva, hogy egy millió 1

j

12 részre oszlik, egy milliónál körülbelül 80—100.000 koronát. Ámde, t. ház, méltóztassék megnézni az Osztrák-Magyar Bank kimutatásait. Vájjon hányszor fordul ott elő az, hogy az osztalék a 7%-ot meghaladta, hányszor fordult elő az, hogy ily részesedések esete állhatott elő. Egyetlen egy eset volt erre 1907-ben, midőn 7'62%-ra emelkedett az osztalék, tehát ez az egyetlenegy eset volt. a melyben az mint ellenérték szerepelt volna, de akkor is olyan csekély mértékben, hogy azt komolyan számításba venni nem is lehet. Nézzük azokat a rendelkezéseket, a melyeket az Osztrák-Magyar Bankkal szemben tartalmaz ez a törvényjavaslat, a melyekben a bank számára könnyebbségeket tesz lehetővé ; bizonyos engedményeket tesz, szóval a bank üzletmenetét megkönnyíti és haszonra nyújt kilátást. Elsősorban azt látjuk, hogy ezen törvényjavaslat szempontjából nemcsak hogy nincs tisztázva a kis bankjegyek kérdése, (Haltjuk!) hanem ellenkezőleg, kifejezetten fel van mentve az Osztrák-Magyar Bank a 10 koronás bankjegyre vonatkozólag kötött szerződés hatálya alól, sőt meg van engedve az, hogy a kis bankjegyek fedezetére szolgáló ércztartalék, a mely a számitások szerint 400 vagy 401 milló korona összeget képvisel, a bank általános bankjegytartalékába beszámittassék. Ez már magában eg}^ igen nagy előny, a melyet annál nagyobb előnynek nevezhetek, mert a bankalapszabályok 82. §-a akképen szenved módosulást, hogy ebben a 82. §-ban feljogosittatik ugyan arra, hogy kis bankjegyeket kibocsáthasson, ámde nem foglaltatik egyúttal benne az a kötelezettség, a mely az 1899. évi törvényekben, nevezetesen a XXXlV. és XXXV. t.-czikkekben espressis verbis bizonyos előnyöknek ellenértéke gyanánt köttetett ki a bankkal szemben, hogy igenis köteles is azokat a kis bankjegyeket kibocsátani. Akkor, midőn a törvényjavaslat indokolása mint terhet állítja elénk, a mit a bankkal szemben rekompenzálni kell, ezeknek a kis bankjegyeknek kibocsátási kötelezettségét, akkor egyúttal meg kell állapítani azt, hogy sem a törvém?j avaslatnak a meghosszabbításra vonatkozó részében, sem pedig a bankalapszabályok módosító részében ez mint kötelezettség benne nem foglaltatik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek után foglalkozni kívánok azzal a másik kérdéssel, hogy hogyan állunk az adómentes bankjegykontingens mennyiségének kérdésével. (Halljuk !) A törvényjavaslat ennek 400 millióról 600 miiHóra való felemelését kontemplálja, tehát a túllépés 200 millió. Lehet, hogy közgazdaságunk szempontjából ez előnynyel fog járni, de Polónyi Géza