Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. 267 hanem abból a tárgyi okból is, hogy én a beszédnek bizonyos részeire igen nagy súlyt fektetek. Szterényi t. képviselő ur beszédéből én a szeretet lángját láttam fellobogni : azonban két ágazatban, az egyik oldal iránt is, és a másik oldal iránt is. Szeretetének lángja fellobog a függetlenségi eszmék iránt is, a mikor hajlandó arra az álláspontra helyezkedni, hogy az önálló bankot elfogadja, hogy az olyan végezel, a mely felé törekszünk, azonban szeretete lángjának a másik ágazata már felöleli azt a czélszerűséget, a melyből levezeti hogy azonban ennek ma itt helye nincsen. Hát én erre a térre t. képviselőtársamat nem követem. Én a magam részéről mondhatom azt, hogy a leghelyesebb és a legigazságosabb politikának azt tekintem, a mikor valaki kifejti abbeli nézetét, hogy a politikai helyzet szempontjából ezt vagy amazt a kérdést nem tartja olyannak, a melyet el lehetne fogadni és keresztül lehetne vinni, de ha valaki fölállít egy végczélt és egyúttal ezélszerűségi szempontokkal dolgozik, olyanokkal, a melyekkel a hatalomnak tesz szolgálatot, akkor én őt erre a térre nem követem. Lehet, hogy azok a lángok önmagát fogják fölégetni, (Zaj. Elnök csenget.) lehet, hogy azokból főnixként fog a t. képviselő ur újjászületni, de mireánk nézve ez a láng sem nem világit, sem nem melegit. (Ugy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon ezélszerűségi szempontokról nem lehet beszélni, akkor, a mikor az önálló bank kérdését tárgyaljuk, a mikor eminenter olyan kérdésről van szó, a mely nélkül nem állam az az állam, a melynek mint államnak a többi államok közt léteznie keU. Ha nézzük azt a politikai iránytűt, a mely ma Magyarországon bennünket tájékoztathat, meg kell állapitanunk azt, hogy a politikai iránytűnek egy igen nagy fordulatával találkozunk. Magyarországon független, felelős ministeriumot létesitett a 48-iki törvényhozás, de nem abban az irányban, a melyben ma működik, hogy az a ministerium független a nemzettől és felelős azzal a felső hatalommal szemben, a melylyel szemben mindent keresztül kell vinni és mindent be kell szállitani. Ha csak egyet veszek, a mire itt a tárgyalások folyamán rámutattak, ha csak azt a kérdést veszem, hogy Magyarországnak a vérkeringését, a gazdasági életének lüktetését nemzeti szempontból kell figyelni, akkor sajnálattal látom, hogyan alakul pl. a nemzeti nyelvnek a kérdése, és akkor ez maga elegendő arra, hogy minden ezélszerűségi szempontot félretoljon és még akkor is, ha ez a ezélszerűségi szempont az igazságnak megfelelne, még akkor is kellene hogy rátérjünk arra az álláspontra, a mely a nemzeti eszme diadalát jelenti. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az előrelépést nem látom én egyetlenegy pontjában sem ennek a javaslatnak és nem látom, hogy az a javaslat bármiféle szempontból haladást jelentene. Talán reménytelennek látszik a mi részünkről az a küzdelem, a melyet folytatunk itt az önálló bank megalapozása szempontjából, I a kapaczitálásnak módja is fölötte nehéz, a mikor rendkívül kevés érdeklődést tanúsítanak az iránt, a melylyel szemben talán a másik oldalról is nagyobb tisztelettel és igyekezettel kellene viselkedni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ministcrelnök ur viselkedése azonban némi tápot és reményt nyújt abbeli véleményemnek, hogy talán a mi álláspontunk, iránt bizonyos szempontból mégis figyelmet fog tanúsítani. Tapasztaltuk ugyanis tegnap, hogy a ministerelnök ur hálás szívvel fogadta azt a felvilágosítást, a melyet egy bizonyos udvari tanácsosságra nézve erről az oldalról előterjesztettek. Talán ha a ministerelnök ur fogékonysággal viseltetett az olyan felvilágosítások iránt, a melyek személyi dolgokra vonatkoznak, bizonyos fogékonysággal fog viseltetni azon felvilágosítások iránt is, a melyek tárgyi dolgokra vonatkoznak. Nézetem szerint az udvari tanácsosságnál ugy, mint azon javaslatoknál, a melyek ilyen nagyfontosságú közgazdasági és önállósági kérdést tárgyalnak, mint ez a javaslat is, mindenesetre nagyobb idő, nagyobb alkalom és mód kellene hogy nyujtassék arra, hogy a publikum, a kormány maga is az ilyen javaslatoknak, az ilyen ténykedé seknek az értékével, a belső tartalmával tisztába jöjjön. Én már azon szerencsés helyzetben voltam, hogy ezen javaslattal, ha nem is voltaképen ezzel, hanem a csecsemőkorában megboldogult bankprovizórium javaslatával már egyszer foglalkozhattam. Ott kifejtettem nézetemet, és azt hiszem, hogy e nézetem talán olyan, a mely a szivekben általános meggyőződésre talál, hogy t. i. ez a kérdés eminenter politikai kérdés. Politikai dolgok azok, a melyek bennünket az önálló bank megvalósításában megakadályoznak. Ámde rá kell, hogy mutassak arra a ténykörülményre is, hogy eltekintve az önálló bank kérdésétől, maga ez a javaslat olyan, a mely ránk terheket hárit, a mely ránk csak kötelezettségeket ró, és ezekkel nem állanak szemben olyan előnyök, a milyeneket nekünk a kötelezettségekkel szemben kapnunk kellene, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha vizsgáljuk ezen javaslatot, magának a javaslatnak szempontjából, mint előnyt, első sorban azt állítják velünk szemben, hogy a bank arra vállalkozik, hogy csak hét esztendőre engedi meghosszabbítani a szabadalmat. A második előny volna, hogy a bank tiz uj fiókot állit fel. A harmadik pedig az, hogy állítólag a nyereségben nagyobb részesedést enged, mint a milyenben idáig az állam részesült. Ezen tételekkel foglalkozni kívánok ós rá akarok mutatni, hogy mennyire alkalmasak ezek bennünk azt a meggyőződést keltem, hogy csakugyan komoly és reális tételek, a melyek csakugyan azon előny jellegével birnak, a mely előnyökként nekünk oda állítják. Elsősorban én nem látom azt, hogy az a hét évre való meghosszabbítás, a mely ezen javaslatban foglaltatik, a bankra nézve hátrány, ránk nézve pedig előny. A mi álláspontunk szempontjából, 34*