Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-86
262 86. országos ülés 1911 január c M-án s csütörtökön. egy részt és azzal nem elégedvén meg, hogy azt abszolúte kiforgatja a helyes értelméből, czitál egy röpiratomból, még pedig nem az én szavaimat, hanem az osztrák Kompass állítását az én röpiratomból. A t. képviselő ur t. i. — mindjárt megmagyarázom — nem vette észre a különbséget az aktivá és a vagyon között és a nyereség és az érczkészlet emelkedése között. Abban a röpiratban és az osztrák Kompassra való utalással mondottam, illetőleg az osztrák Kompass mondotta azt, hogy a bank, nem tudom mennyi idő leforgása alatt, 1312 milliót nem osztott fel. De ezt én nem állítom, hanem állította az osztrák Kompass. Már most, a mit én állítok, az a következő. (Halljuk ! Halljuk ! bálfelöl.) A t. képviselő ur nyilván félreérti a helyzetet, pedig én háromszor, négyszer egymásután ismételtem a beszédemben, hogy az én álláspontom a következő, hogy félreértésekre a jövendőben okot ne szolgáltassak. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az első dolog az, hogy én a bank legnagyobb veszélyét abban látom, hogy érczkészletének feltűnő szaporításával, az u. n. tezaurálással olyan mérhetetlenül megszaporította Magyarországot katasztrófával fenyegeti. Itt megjegyzem, méltóztassék csak az 1910-iki dévaiváezióra gondolni, hogy milyen katasztrófát jelentett ez Magyarország számára. Felhoztam továbbá, hogy a drágulásnak a leghatalmasabb emeltyűje épen az, hogy a papirforgalom, a készfizetésben be nem váltandó bankjegy forgalma, oly horribilis mérveket öltött Magyarországon, hogy az a mi termelésünkkel, sem a mi forgalmi viszonyainkkal arányban nincsen, ugy hogy ki vagyunk téve annak, hogy az érezfedezet, a melyről meg kell azonban jegyeznem, hogy csak akkor érezfedezet, ha a bank készfizető, mert hogyha egy bank ígéri a fizetést, nem köteles beváltani, ez nem nyújt még a külfölddel szemben sem hipotékát, . . . Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a házszabályok megadják ugyan minden képviselőnek a jogot, hogy személyes megtámadtatás ezimén vagy szavai értelmének rövid helyreigazítása ezimén felszólaljon, azonban a t. képviselő ur hosszú fejtegetése ezen a czimen már házszabályellenes, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy lehetőleg rövidre szabja felszólalását. Polónyi Géza: Nem szándékoztam visszaélni sem a türelmükkel, sem az idővel, de mivel ez a gerincze a felszólalásomnak, azt hittem volna, hogy meg fog hallgatni a t. ház, de miután figyelmeztetve lettem, kénytelen vagyok egész röviden foglalkozni a dologgal. A képviselő ur félreérti az álláspontomat abban, hogy az aktívát összecseréli a vagyonnal. Antal Géza : Már hogy én cserélem össze ? Polónyi Géza : Igen ! Pedig én háromszor is megmondtam a beszédemben, hogy a bank az ő mesterséges bankjegyszaporitási műveletét arra használja fel, hogy egyrészt vagyont gyűjtsön és szaporítson, másrészt, hogy érczkészletét szaporítsa. Azt, hogy ebből a szaporodásból mennyi esik a nyereségre, t. képviselő ur, és mennyi a vagyonszaporodásra, azt én nemcsak, hogy meg nem mondtam, de a mérleg megvizsgálása nélkül megmondani nem is tudnám. Most már a t. képviselő ur azt nem akarta megérteni, hogy én az érczkészletét az érezfedezet szempontjából vettem kezelés alá, a bank egyéb műveleteit pedig, hogy vájjon mérlegszerűen mennyi ebből a vagyonszaporodás, vagy nem, azt csak világos mérlegvizsgálattal lehet megállapítani. Hogy a t. képviselő ur megértse — és ezzel be is fejezem — mindjárt meg fogja érteni, ha figyelemmel lesz a következőkre. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az államnak 542 milliója fekszik az OsztrákMagyar Banknál. Ez nekünk 651 milliónkba kerül. Most mi ez az 542 millió % Ez egy letét. Addig, mig a készfizetéseket föl nem veszi a bank, addig csak letét ez az egész 542 millió, tehát oly érczkészlet, a mely nem a banknak tulajdona, és ennek folytán daczára annak, hogy nem tulajdona és illetőleg neki egy adóssága, ennek alapján mégis bankjegyeket bocsáthat ki. Ep ugy van a devizákkal és így van a 27 millió koronát kitevő könyvelési tétellel is, a mely nem érez, csak könyvelési tétel és annak alapján is bankjegyeket bocsáthat ki. A t. képviselő ur legyen kegyes a jövendőben figyelemmel lenni arra, hogy igenis vizsgálás tárgyává akarom tenni és a részletes vita során nagyon bőségesen fogom demonstrálni, hogy a bank mérlege nem felel meg a mérlegelési törvényeknek, és ki akarom mutatni azt. hogy a bank igenis tervszerűen űzi az érczkészlet szaporítását, hogy minél több bankjegy gyei áraszthassa el Magyarország piaczát és azzal Magyarország pauperizálásához nagy mértékben hozzájárulhasson. Ez volt az én álláspontom, és nem szabad engem ugy odaállítani, mint a ki az egész aktivá emelkedését és az egész érczkészlet emelkedését tiszta nyereség számba venném, mert igen jól tudom, hogy annak az aktívának ellentétele is van a mérlegben, nevezetesen az érczkészlettel szemben ott áll a 2200 millió Ibankjegykibocsátás, tehát a passzívát is figyelembe kell venni. Már most, hogy mennyit ér a passzíva az érczkészlettel szemben, azt adandó alkalommal a t. képviselő urnak részletesen fogom kimutatni, és meg fogom csinálni a mérleget a ház szine előtt, (Mozgás és zaj.) habár gondolom, hogy e dolgokat, ha a táblát nem hozzuk be a képviselőházba, és nem mutatjuk meg így a számítást, szinte lehetetlen lesz helyesen megmagyarázni. (Mozgás. Felkiáltások : Hozza be !) Azért mondtam, hogy legokosabb lett volna, ha a ház bizottsággá alakulva a meggyőzés fegyvereit engedi idehozni a kapaczitálásra és e tételek igaTolására. Egyelőre azt kívánom konstatálni, hogy a t. képviselő ur alapjában félreértette és félremagyarázta szavaimat, és olyat fogDtt rám, a mit ő maga konstruált magának, egy olyan állítást,
