Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. 261 Ebből méltóztatnak látni, hagy a bank a bankszerű fedezetbe a bárom hónapnál hosszabb lejáratú váltókat nemcsak hogy beveheti, hanem kifejezetten benne is van a bankaktában, hogy ezt a bankszerű fedezetbe be is számithatja. Hantos Elemér: Es a kilencz hónapos váltó ? Polónyi Géza : Kérem olyan is van, de a képviselő urak ezen nyargaltak, hogy . . . Hantos Elemér: A hathónaposokat mondottuk ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! halj elől.) Polónyi Géza: . . . hogy üyen váltókat nem vehetne meg a bank. Ezt azért volt szükséges konstatálnom, hogy jövőre azok a képviselő urak, a kik mással szemben hivatkoznak arra, hogy nem olvasták el a bankaktát, legalább legyenek szívesek annyi fáradságot venni maguknak, hogy ők maguk olvassák el. (Helyeslés a baloldalon.) Már most, t. kéjsviselőház, a devizákra vonatkozó álláspontomnál nem az volt az én főérvelésem, hogy három hónapra, vagy hat hónapra szóló devizák foglaltatnak az érczkészletben. Az én legfőbb kifogásom az volt, t. képviselőtársaim, hogy egyáltalán a deviza az érczkészletbe beszámittatik, mert a deviza külföldre szóló követelés, az érczalaj^ba pedig sehol a világon követeléseket érez gyanánt beszámíttatni nem engednek. Hantos Elemér: De igen ! Polónyi Géza: ... És végezetül még azt is megmondom, hogy ha a deviza névérték szerint vétetik az érczkészletbe — ez volt álláspontom — akkor nagyobb öszegű bankjegyet bocsáthat ki a bank arra a devizára, mert a pénzértéket is beleveszi az érezfedezetbe, mintha megkapná azt az aranyat, a mely a deviza megett áll mint tartozás, mert ha megkapja az aranyat, akkor csak a súly szerinti összeg . erejéig bocsáthat ki bankjegyet, mig ellenben, ha névérték szerint számithatja be a devizákat az érczkészletbe, akkor a névérték és a súly közötti különbözet erejéig is, tehát sokkal nagyobb százalék erejéig bocsáthat ki bankjegyet, mint eddig bocsátott. Ez volt álláspontom és kijelentem, hogy én a jövendőben is, ha vitatkozásba méltóztatnak bocsátkozni, nagy köszönettel fogom venni, ha tévedéseimet helyreigazítják, de azt tartom, hogy azt mondani valakiről, hogy nem olvasta el a bankaktát, midőn konstatálható, hogy az illető képviselő nincs vele tisztában, ez talán mégsem egészen fair dolog. Ez az egyik része a kérdésnek. A másik, a mit én ismételten felhoztam és ezt nagyon szívesen ajánlanám a t. képviselő uraknak figyelmébe, a nyelvkérdésre vonatkozik. Midőn saját kezeim közt van az akta, a mely szerint Metzenzéffy munkájában ki van mondva, hogy a bank ügykezelési nyelve a német; midőn felolvastatott a közgyűlésen az a szónoklat, midőn kimondták egy cseh képviselő felszólalására, hogy a bank közgyűlésén csak németül lehet beszélni, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) a midőn a t. képviselő urak, az ember ilyen tényekre hivatkozik és konstatálja azt, hogy hiszen ez a közös bank híveinek sem lehet megfelelő, hogy t. i. egy országnak legyen egy bankja, a hol a saját nyelvét proskribálják, hogy akkor erre nézve a t. képviselő ur egyszerűen odaáll és azt mondja, hogy ez nem igy van, (Ugy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ezt elfogadhatónak nem tartom. Még egyszer ismétlem, hogy ez az ügykezelési szabályzatban benne van és a kik valaha érintkeztek üzletileg az Osztrák-Magyar Bankkal, mindnyájan tudni méltóztatnak, hogy még a jelzálogüzletben is minden levelezés németül folyik, (Ellenmondás jobbfelől. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt még a fiókok is egymással németül leveleznek. De ha egyéb nem volna tény, mint a mi előttünk fekszik ; hogy a magyar részvényesek, megjelenvén az Osztrák-Magyar Bank közgyűlésén, ott nem beszélhetnek magyarul: ilyen tényekkel szemben ne méltóztassék egyszerűen odavetett állitással azt mondani, hogy ez nem igy van, hanem méltóztassék ennek konstatálása mellett gondoskodni arról, hogy ez jövőben ne igy legyen, és azt hiszem, hogy semmi kétség sem fér a motívum helyességéhez, ha én a t. képviselőház szives figyelmét ilyen fontos körülményre felhívom. A részletes vita során leszek bátor erre vonatkozólag megfelelő módosítást is benyújtani, mert a baj abban van, hogy az alapszabályokban benne foglaltatik az, hogy a bank felváltva ott tartsa a közgyűlését, a hol a részvényesek többi sége van és mivel a részvényesek többsége soha sem lesz Magyarországon, tehát a bank mindig Bécsben tartván közgyűléseit, ott a hivatalos nyelvnek deklarálják a német nyelvet (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbahldalon.) és Magyarország szégyenszemre ki van szolgáltatva annak, hogy a saját államhitele alapján íentartott banknál nem szabad magyarul beszélni. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tulaj donképen az utolsó kitétel az, a mely engem leginkább kényszeritett arra, hogy felszólaljak és ez abból áll, hogy a t. képviselő ur, mondom, szinte kéjelegve mondta el, hogy én egy szájból hideget is, meleget is fújok, (Mozgás. Halljuk I Halljuk !) a mikor t. i. egyrészt kimutatom, hogy a banknak aktívája és érczkészlete feltűnő módon szaporodik, sőt olyan időkben, midőn a nyeresége kevesebb, mint az előző évben volt, ugyanabban az évben az aktívája feltűnő módon, érczkészlete pedig még feltűnőbb módon gyarapszik, és akkor aztán a t. képviselő ur azt mondja, hogy de később magam mondom, hogy az érczkészlet ellen milyen kifogásaim vannak, hogy hiszen az a banknak nem tulajdona stb. A t. képviselő ur azután odaállít engem és azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy a banknak egy esztendőben fel nem osztott nyeresége több volna, mint az alaptőkéje. Ha ez igaz volna, akkor a t. képviselő urnak tökéletesen igaza volna é; joga lett volna nekem ezen szemrehányást tennil Azonban a t. képviselő ur kiszakít a beszédembő.