Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

260 8ö. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. T. ház, -a tőke nem politizál; a tőke nem azért jön mihozzánk, hogy Magyarországot szeretné vagy nem szeretné ; hanem azért jön, hogy itt a maga jövedelmezőségét keresse, (Ugy van! Ugy van ! jobb- és baljelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam, méltóztassék ezt a tőkét magyar tőkével pótolni és mindannyian dicshimnuszokat fogunk ö .nek zengeni. Gr. Batthyány Tivadar: A magyar gazdasági viszonyok között képtelenség. Az ön politikájával az ilyen közösügyes politikával gazdasági fejlődés nem lehet. (Zaj.) Elnök : Kérem nem lehet közbeszólások alakjában polemizálni. Szterényi József: A t. képviselő urnak szívesen állok rendelkezésére a kérdés megvitatására. Bocsásson meg azonban, hogy nem. élek vissza a ház türelmével, hogy most tegyem azt. Elég hosszan vettem azt igénybe. Csak arra akarom felkérni a t. képviselő urakat : hiszen egy czél lebeg mindnyájunk előtt, egy erős, gazdaságilag megingathatatlan Magyarország . . . Kun Béla: De azt nem igy kell megcsinálni. Szterényi József: ... gazdasági erőinknek fejlesztése, gazdasági alapjainknak megvetése. De kérem, egyszerre hideget és meleget fújni nem lehet. Gr. Batthyány Tivadar: Ez igaz ! Szterényi József: Ne méltóztassék tehát egy irányban önállóságot kivánni, más irányban pedig megbélyegezni azokat, a kik minket támogatnak, a kik segitségére jönnek az országnak a gazdasági megerősödésre való törekvésében. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitát tovább folytatnék, részint személyes kérdésben, részint szavai értelmének helyreigazitása czimén több képviselő ur kivan felszólalni. Elsőnek Polónyi Géza képviselő ur jelentkezett. Polónyi Géza : T. képviselőház ! Egészségi okból való egy-két napi távollétem alatt Antal Géza képviselő ur a képviselőházban mondott beszédében, a midőn foglalkozott az én beszédemnek egyes részleteivel, olyan értelmet tulajdonított az én állításomnak, a mely az én szavaimmal és azok tendencziájávai homlokegyenest ellenkezik. Nem szándékozom ma, t. ház, részleteire bonczolva felelni a t. képviselő ur érdemleges állításaira, hiszen ezekre módom lesz reflektálni a záróbeszédben, és a részletes vita során. Egy-két tételnél azonban lehetetlen, hogy adós maradjak a felvilágosítással, nemcsak a t. képviselő úrral, de a t. házzal szemben is, mert könnyen ki lehetnék téve annak, hogy ez a félreértés a vita folyamán lábrakaphatna, és hamis színben tüntetné fel állításaimat. Csak ezen részletekre fogok a tényállás megvilágítása, illetőleg szavaim értelmének helyreigazítása czétjából reflektálni. A t. képviselő ur megleczkéztet engem és szinte kéjeleg annak az előterjesztésével, hogy rámbizonyitsa, hogy én a bank alapszabályait sem olvastam volna jól el, vagy meg nem értettem volna, ugy, hogy az én álláspontom egyenesen ellenkezik a bank alapszabályaival.. Mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy ez az álláspont épen homlokegyenest ellenkezőleg, vagjds ugy igaz, hogy — a mint sikerülni fog rögtön kimutatnom — a t. képviselő ur nem olvasta el a bank alapszabályait. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nyomban méltóztatik majd tisztában lenni azzal, hogy ez mennyire eklatanter igy van. A t. képviselő ur ugyanis, mikor a devizákkal való álláspontommal foglalkozik, azt akarja bizonyítani, liogy a bank alapszabályai szerint is lehetséges, hogy három hónapnál hosszabb lejáratú devizákat foglalhasson tárczájába, mert érczkészletébe csak háromhónapos váltókat foglalhat be. Hát kérem ez teljesen igy van. De mikor én azt állítom, hogy arról gj'őződtem meg, hogy miután legújabb időkben az u. n. vistákat, a rövid lejáratú arany váltókat a csekk már kiszorította a forgalomból, a bank tehát hosszabb lejáratú váltókat nem eszkomptálhat — ez is helytelen kifejezés, a bank ugyanis nem eszkomptál, hanem vesz, és ez nagy különbség —, tehát mikor azt mondom, hogy hosszabb lejáratú váltókat is szerez, akkor én nemcsak nem jutok ellentétbe a bank árszabályaival, hanem ellenkezőleg — mert a t. képviselő ur, és akkor közbeszólott Hantos Elemér t. képviselőtársam is : abban az óriási nagy tévedésben voltak, mintha a bank devizát csak az ő érczkészletére szerezhetne be, a mi alapos tévedés . . . Hantos Elemér (közbeszól). Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, azt mi igen jól tudjuk, hogy a 60 milliós devizakészlet, a melyet a bank érczkészletébe számithat be, az természetszerűleg csak három hónapos lejáratú devizákkal fogadhat be, mint ilyeneket, a melyek különben is két aláíróval vannak biztosítva. De, t. képviselőtársaim, a banknak nemcsak érczkészlete van, hanem bankszerű fedezete is, a bankszerű fedezetbe pedig a három hónapnál hosszabb lejáratú váltókat nemcsak beszámíthatja, hanem kifejezetten és világosan megmondják az alaj^szabályok, és utalom a t. képviselő urat e tekintetben arra, hogy a bankakta 84. czikke tartalmazza azt, hogy mi az érczkészletbe beszámítható deviza és tartalmazza azután, hogy a bankszerű fedezetbe mely külföldi váltó számitható be. Erre nézve pedig szives tájékoztatás végett, nehogy a jövőben is ilyen tévedést méltóztassék reám fogni, ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy méltóztassanak a bankalapszabályok 60. és 65. czikkét tüzetesebben elolvasni, a hol kifejezetten meg van mondva, hogy a 65. czikk 4. pontja szerint (olvassa) : »A külföldi piaezra szóló váltók, melyek legfeljebb hat hónapi lejárati idővel birnak . ..«