Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. • 259 alakítása ellenben a lakosság többségének érdeke. Szerény véleményem szerint az elmondottakból következik, hogy épen az ellenkezője igaz. Szembeszökőleg világos, hogy mondj uk a Magyar Általános Hitelbank, mely mintegy százmillió korona saját tőkéje felett rendelkezik, a külön jegybank létesítése esetén ezen százmillió koronával részesednék a kamatlábemelkedésben és e szerint a nélkül, hogy ezért bármily külön szolgálatot kellene tennie, évenként egy millió koronával több jövedelme lenne. Ezt az egy milliót az adósoknak kellene megfizetniük és ugyanez áll az összes többi intézetekre és tőkepénzesekre«. (Helyeslés jóbhfelől.) Hozzá kell tennem, ehhez azt a közismert tényt, hagy a nagy bankok, a credit mobilier-rink, czélj aira nem igen veszik igénybe az Osztrák-Magyar Bank hitelét. Évek hosszú sora óta alig fordult elő eset, hogy ezek a nagy pénzintézetek az Osztrák-Magyar Bankot igénybe vennék, akkor is csak szórványosan teszik, itt-ott, és akkor is legfeljebb átmenetileg, két-három hétre. Es itt méltóztatnak látni, mennyire igazságtalan volt Polónyi Géza t. képviselőtársam Kornfeld Zsigmondnak igazán méltó utódával, Ulimann vezérigazgatóval szemben, a kit azon a czimen támadott meg itt e házban, hogy ő az államnak az üzleti dolgait közvetíti az Osztrák-Magyar Banknál. Higyje el, t. képviselőtársam, nem jó szolgálatot teszünk az ügynek, ha a közgazdaság és általában a közélet férfiait ok nélkül idehurczoljuk a fórum elé és támadjuk ott, a hol arra igazán semmi ok. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza : A nagy kölcsönt nem ő közvetítette ? Szteréíiyi József: Rögtön végzek amúgy is hosszura nyúló beszédemmel; csak egy-két idézetet vagyok bátor még felolvasni. (Halljuk! Halljuk !) Nem szoktam a t. házat idézetekkel fárasztani; a magam szerény argumentumaival szoktam a küzdőtéren megjelenni. De miután két kiváló férfiú többször idéztetett innen, (A baloldalra mutat.) — az egyik Kornfeld Zsigmond, a másik Lánczy Leó — méltóztassék a magam álláspontjának, t. i. az időszerűségre vonatkozó álláspontomnak igazolására megengedni, hogy felolvassam Lánczy Leó és Kornfeld Zsigmond véleményének rövid kivonatát. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja Lánczy Leó hosszú fejtegetéseinek végén (olvassa): »Ezidőszerint még nincsenek megadva azok az előfeltételek, a melyek alapján a mai állapotot a bankjegy terén az ország előnyére megváltoztatni lehet, szóval arra, hogy a nemzetnek hő kívánsága teljesüljön, hogy ezen a téren is teljesen függetlenül és önállóan intézkedhessen ; és így állithatom, hogy az önálló banknak a felállítására még el nem érkezett az idő«. Majd Kornfeld (olvassa) : »Ezt, t. i. az önálló bank mostani felállítását — mert hangsúlyozom, ő is csak az időszerűség és a czélszerűség szempontjából foglalta el azt az álláspontot — nagyon aggályosnak és csak abban az esetben tarthatnám menthetőnek, ha valóban hazánk elementáris érdekei forognának koczkán, vagyis csak akkor, a mikor utóvégre is minden más tekintetet figyelmen kivül kellene hagyni<<. Ez a szempont érvényesül Magyarország kereskedelmi és ipari hivatalos köreinek állásfoglalásában is, értem alatta a kereskedelmi és iparkamarákat. A magyar birodalom húsz kereskedelmi és iparkamarája közül mindössze hat volt, a mely az önálló bank álláspontjára helyezkedett, a többi vagy a közös bankot kívánta fentartani, vagy időszer iitlennek tartotta a külön bankot, vagy egyáltalában nem foglalkozott a kérdéssel azon ellentéteknél fogva, a melyek körében felmerültek. Állithatom, s ebben Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam igazolhat, hogy a magyar gyáripar túlnyomó többsége ugyancsak a közös bank alapján állott, bár kívánta az önálló vámterületet. Polónyi Géza: De az önálló vámterületet kívánják ! Szterényi József: Ez ugyanaz a hiba, a melybe a képviselő ur esett, midőn az önálló bankot akarta megcsinálni önálló vámterület nélkül. Az a véleménye az ipari vállalkozásnak csak azért, mert a biztonságot, a nyugodtságot a maga üzleti körének, üzleti vitelének alajyjául tekinti. Ez az oka annak, a miért magam is a törvényjavaslat álláspontjára helyezkedem, kivéve annak 5. §-át, a mely iránt súlyos alkotmányjogi aggályaim vannak nekem is. Általában azonban a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Záradékul méltóztassék csak egyetlenegy kérést megengedni, a mely Polónyi Dezső képviselő úrhoz szól. (Halljuk ! Halljuk !) Itt hetek óta vitatkozunk, más alkalommal is vitatkoztunk a gazdasági önállóság, az önálló bank kérdéséről. Megegyezünk valamennyien abban, hogy az alapfeltétele mind a kettőnek a külföld bizalma és a külföld tőkéjének segítségül hívása. És daczára ennek, akkor, a midőn a legerősebben méltóztatik argumentálni az önálló bank felállítása mellett, a t. képviselő ur helyéníevőnek látja azokat a nagy külföldi pénzintézeteket, a melyek Magyarországra milliónyi és milliónyi tőkét hoznak . . . Polónyi Géza : Osztrák ! Szterényi József: Osztrák — az talán nem külföldi ? Polónyi Géza: Tudom. Szterényi József: ... azokat a milliónyi és milüónyi tőkéket a magyar közgazdasági élet szolgálatába állítják, — csak egyet ragadok ki belőle — az osztrák-magyar államvasut-társaságot is méltóztatott ezek közé sorolni, a mely maga 100—120 millió koronányi tőkéjével 16.000 magyar munkásnak ad kenyeret, (ügy van! ügy van! jobbról.) a mely nagy nemzeti missziót teljesít ott az ország délkeleti határán — ezeket méltóztatik megbélyegezni azzal, hogy azért jönnek, hogy politikai szolgálatba álljanak. 33*