Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

258 86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. önálló bank; (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) ebben eltérhetnek a vélemények, de ez a meggyőződésem. Polónyi Géza : A Zollvereinben megvoltak az önálló bankok. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szterényi József : A több - bankrendszer alapfeltétele az egymással való békés viszony, békés megélés, az egymást kiegészítés, az egymás mellett való párhuzamos haladás. Ha nekünk garancziánk volna arra, hogy az önálló bankot Ausztriával egyetértőleg tudjuk megcsinálni, hogy egy önálló osztrák bank és egy önálló magyar bank egymás mellett párhuzamosan egymást kiegészítve, békésen fog működni, akkor nagyon sok aggályunk elesnék, a mely az időszerűség szempontjából fennáll, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és elesnék különben az az aggályunk, a melyet még Földes Béla t. képviselőtársam az ő igazán nagyszabású, nagy tanulmányt képező beszédében sem volt képes eloszlatni, hogy t. i, kamatláb-differenczia fog előállani. T. ház ! Nagy figyelemmel kisérem a bankvitának minden egyes szónokát, és teljesen tudom honorálni a szempontokat, a melyek a kamatláb kérdésében az önálló bank elvi álláspontján álló t. képviselőtársaim részéről felhozattak. De bocsánatot kérek, egy gyakorlati kérdésben, egy pénzügyi kérdésben, a melynek oly súlyos visszahatásai lehetnek, ha nem válik be az a helyzet, a melyet méltóztatik jósolni, vagy állitani, oly súlyos visszahatásai lehetnek az ország gazdasági életére, ily kérdés felett eg3'könnyen nem lehet napirendre térni. Polónyi Géza ; Hát mikor lehet ? Kelemen Samu: Minden pénzügyi reformra áll ez. Polónyi Géza : Akkor sohasem lesz önálló bank. Elnök; Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a folytonos közbeszólásoktól. Szterényi József: En az időszerűség szempontjábólidézhetném önöknek Földes Béla t. képviselőtársunknak egy igen klasszikus állitását, de nem akarom most ezzel terhelni a t. házat. (Halljuk ! Halljuk !) De méltóztassék csak elolvasni Földes Bélának a kiegyezési szeződéshez előterjesztett jelentését, a melyben megmondja, hogy minő garancziákkal kell körülvenni az ország anyagi helyzetét, minő instituczionális biztosítékokat kell szerezni a gazdasági függetlenség előfeltételei gyanánt. Nem terhelem ezzel a t. házat, csak utalok rá. Polónyi Géza: Melyik az ? Szterényi József: Mint előadója az Ausztriával kötött vámszerződésnek, pontosan az 1907 október 28-án kelt közgazdasági bizottsági jelentésben. Már most méltóztassék nekem, a ki kizárólag közgazdasági téren igyekeztem szerény tehetségemet érvényesíteni, megengedni azt, hogy e kérdésben a gyakorlati élet embereivel szavazzak, — t. i. nem értem a szavazatot itt, hanem a külső életben. — a kik közül pl. Kornfeld Zsigmond azt mondja, hogy 1% okvetlenül lesz a különbség, a mely a két bank felállítása esetén előáll; aki az 1908. évi állapotok szerint 45 millióra teszi azt a terhet, mely legalább is előáll 1%-os kamatlábemelkedés esetén. Polónyi Géza : Mert ő négy milliárdra vette az adósságot! Kelemen Samu.: De annak kamattételei nagyobbára le vannak kötve ! Szterényi József: Erre megfelelt Antal Géza igen t. képviselőtársam; felesleges, hogy én hozzászóljak, miután nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Pedig a Kornfeld számításai még nem is egészen teljesek. Mit jelent 1% jegybankkamatlábemelés, visszamenve a legapróbb részletekig a vidéki pénzintézeteknél, hol a kisebb emberek kérnek kölcsönöket ? (Igaz I Ugy van ! jobbfelöl.) Olyan ez, mint mikor kitört a pék-sztrájk Budapesten, s a munkások nagy erőlködéssel 10% munkabéremelkedést értek el, a péktermények ára pedig 20%-kal emelkedett. (Ugy van ! Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassék továbbá azt az 1%-ot visszavezetni a magunk befektetési papírjaira. Hiszen az utolsó évtizedekben a mi befektetési papírjaink jövedelmezősége 4—5%-os alapon tőkésittetett, vagyis egy 1%-os kamatlábemelkedés körülbelül 20%-os értékcsökkenést fog maga után vonni. Vagyis, ha ez bekövetkezik, t. ház, óriási vagyonok pusztulnak el, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) a mely eshetőségeknek magunkat kitenni, bármily tiszteletreméltók legyenek is azon álláspontok, tényleg talán mégis kár, mikor arra feltétlenül szükség nincs. De visszahat a kamatlábemelés még az ingatlanok értékére is, és minden olyan tényezőre, melynek tőkeértéke a jövedelmezőségből fakad és képződik. Hogy ilyen állapot mellett lehet-e egyáltalában szó iparfejlesztésről és mezőgazdaság emeléséről; hogy a drágább pénzláb mellett lehet-e szó arról, hogy a külföld a maga tőkéjével idejöhessen mihozzánk és gazdasági életünket termékenyítse — azt hiszem, ezt kizártnak kell tekinteni. (Helyeslés jobbról.) Azt mondja az én t. képviselőtársam, gróf Batthyány Tivadar, hogy az a kamatlábpolitika olyan, hogy — saját szavait idézve — minden alkalommal tulaj donképen a siratóasszonyok szerepét elsősorban a budapesti nagy pénzintézetek vezetőférfiai játszszák. Tartozom azzal az elégtétellel annak a kiváló pénzkapaezitásnak, a kit az urak ép ugy tisztelnek, mint én, Kornfeld Zsigmond emlékének, hogy idézzem az ő szavait, melyek talán meggyőzőek lesznek, mikor azt mondj tőzsdetanácsban tartott talán utolsó beszédében (olvassa): »A mondottakból pro domo mea még csak egy következtetést szeretnék levezetni. Igen tiszteletreméltó oldalról, melynek jóhiszeműségét a legkészségesebben elismerem, ismételten arra történik hivatkozás, hogy a közös banknak fentartása a nagy bankok és intézetek érdekében áll, a külön jegybank meg-