Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

86. országos ülés 191Í január 26-án, csütörtökön. 257 van-e a lehetőség arra. hogy az önálló bankot felállíthassuk, s ebben ők arra az eredményre jutnak, hogy ez a képességünk feltétlenül megvan. Legyen szabad arra utalnom, hogy ez nem is lehet vitás kérdés. Széll Kálmán évtizedekkel ezelőtt, mint akkori pénzügyminister állította, Wekerle Sándor ministerelnök 1909 deczember 22-én a ministeri székből állította : »Én sohasem vitattam és mint magyar ember, vitatni sem merném, hogy Magyarországnak nincs képessége egy önálló bank felállítására. Ezt az álláspontot sohasem foglalnám el.<< (Felkiáltások a jobboldalon: Mi sem!) Ez oly álláspont, a melyet vitatni sem szabad, hiszen állami életünk legnagyobb szegénysége volna, hogyha ebben a kérdésben csak egy parányi eltérés volna közöttünk, közjogi, politikai állásra való tekintet nélkül. Tehát a 67 szempontjából felfogva a kérdést, ez nem egyéb, mint czélszerűségi és időszerűségi kérdés. Méltóztassék megengedni nekem, hogy röviden meg is okoljam a magam szempontjából, hogy miért tartom én czélszerííségi és miért időszerííségi kérdésnek, (Halljuk! Halljuk!) Ha a mi gazdasági életünk fejlődésének zenitjét már elérte volna; ha a mi gazdaságunk, mezőgazdaságot és ipart egyaránt véve, olyan magas fokán állana a fejlődésnek, hogy további fejlődése az u. n. természetes fejlődísre lenne bízható: akkor ez a czélszerííségi szempont is háttérbe szo rulna. De egy fejlődő gazdasági életben, a hol nap-nap után hangoztatjuk és bizonyítjuk, hogy ugy a mezőgazdaságnak, mint az iparnak fokozott tevékenységre van szüksége, hogy a magunk gazdasági feladatait itt betöltsük, ennek előfeltétele a hitelviszonyok állandósága és nyugodtsága. És mert az Osztrák-Magyar Bank ezen állandóságot ez idő szerint és mióta mint Osztrák-Magyar Bank működik, mai szervezetében teljesen biztosítja, és mert a maga nagy világtekintélyét, melyet az évek során át megszerzett, a mi gazdasági czéljaink szolgálatába is bocsátja, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) állítom, t. ház, hogy az Osztrák-Magyar Banknak a mi gazdasági életünk fejlesztésére igen előnyös és kedvező kihatása volt mindig és nyugodtan támaszkodhatunk arra a jövendőben is. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház, itt adatok hozattak fel több részről, 1909. év végéig. En az 1900. és 1910. éveket hasonlítom össze egymással. A banknál benyujtatott 1900-ban 2897 millió korona értékű váltó ; varrant és értékpapirleszámitolásból esett Magyarországra 1008 millió vagyis 384%, Ausztriára 65%. 1910-ben ez emelkedik 2667 millióra Magyarországon, vagyis 41%-ra. Es konstatálni kívánom, hogy ebben a 11 évi cziklusban két év kivételével, a mi valószínűleg rossz termésekre vezethető vissza, az emelkedés fokozatos, körülbelül mindig ugyanabban az arányban történik, mint az előző években, tehát rendes emelkedés van. S ha keresem mindig az év végén a bank tárezájában lévő váltóállományt, akkor azt látom — itt persze azok a váltók is szerepelnek 1906 óta, a melyeket a bank KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. IV. KÖTET. inkasszó végett átadott magyar intézeteinek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) kérem, az egész vonalon tárgyilagosan beszélek — akkor azt látom, hogy ez kitesz 1900-ban 170 és % milliót vagyis 35'7%-ot, míg 1910-ben már 5573 milliót, vagyis 63'2%-ot. Vagyis egyet ezekből a számokból megállapíthatunk, nevezetesen azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mi fejlődő gazdasági szükségleteinket és igényeinket kielégíti. És ha hozzáteszem ehhez még azt, hogy a szervezeténél fogva a bankhitel kimérve vagy kiróva, vagy hogy ugy fejezzem ki magam . . . Polónyi Géza: Dotáczió! Szterényi József: ... a dotáczió eleve megállapítva nincs, hanem azt teljesen függetlenül állapítja meg mindkét főintézet, s csak a bonitás tekintetében van eire befolyása a vezetőségnek, akkor, azt hiszem, nyugodtan állithatom, hogy a czélszerüség ez idő szerint igazolja álláspontomat. (Helyeslés jobbfelől.) Felhozatott a jelzálogkérdés is. Erre nézve legyen szabad az 1910. deczember 31-iki állapotot felemlítenem, a melyből az tűnik ki, hogy az Osztrák-Magyar Bank összes jelzálog-kölcsönállományának 80'8%-a Magyarországon van elhelyezve. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Dehogy ! Összesen 12 millió az, a mi évente szerepel ! Szterényi József: S minthogy a kis- és középgazdaságok érdekei is szerepeltek, természetesen egészen jogosan, ebben a vitában, azt is felemlítem, hogy Magyarországon 1910 deczember 31-én 3355 volt a jelzálogkölcsönök száma ; ebből 292 esik 5000 koronán aluli kölcsönre, 660 esik 5000-től 10.000-ig és 652 esik 10.000-től 20.000-ig terjedő kölcsönre, vagyis a 3355 kölcsönnek 47'8%-E a kis- és középbirtokra esik. Polónyi Géza: Azt tessék megnézni, hogy az 1910. évben egy esztendő alatt mennyit adott ! (Zaj. Elnök csenget.) Szterényi József: Bocsánatot kérek, méltóztatik tudni, hogy az Osztrák-Magyar Banknak ez az üzletköre fix dotáczióval van körülhatárolva. Polónyi Géza : Ki van merítve ! Szterényi József: Megengedem ! Polónyi Géza : Erről van szó ! Szterényi József : De méltóztassék hozzávennni képviselő urak, hogy ez az Osztrák-Magyar Banknak melléküzlete, a mely, mint szoros értelemben vett jegybanknak üzletköréhez tulaj donképen nem is tartozik. (Ugy van ! a jobboldalon.) Már most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden megindokoljam azt is, hogy miért nem tartom most időszerűnek az önálló bank felállítását. (Halljuk! a jobboldalon.) Nem tartom időszerűnek azért, mert 1917-ig Ausztriával vámunióban vagyunk, egységes vámhatárral körülvéve. Vagyis én nem ugy állítom fel a tételt, a mint itt a vita során több oldalról felállíttatott, hogy az önálló vámterületnek vagy a gazdasági önállóságnak előfeltétele a bank, hanem megfordítom : az önálló vámterületnek a folyománya, következménye az 33