Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

244 86. országos ülés 1911 jt Volt idő, mikor a túloldalon a bankközösséget nem tartották olyan fontosnak, olyan megmásithatatlannak. Azok a régi 67-esek nem gondolkoztak oly ortodox, oly merev módon e kérdésben és lehetségesnek tartották az önálló bankot. Hiszen Tisza Kálmán 1875-ben egy fúziós kabinetet alakit, a melynek programmpontjául az önálló bankot tűzi ki. Azt hiszem, hogy ma nehezen lehetne a többség soraiban, a hol pedig minden egyes ember szivesen vállalkoznék arra, hogy a bársonyszékbe beleüljön, oly kabinetet alakítani, a mely az önálló bankot kívánja. Azóta t, i. sok minden megváltozott, megváltozott a nemzet gerincze, ellenálló képessége is az osztrák törekvésekkel szemben. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az önálló bankot tehát közjogi okokból követelem, mert csak igy vélem teljesnek a magyar államot, csak igy látom ezt független európai államnak. De követelem közgazdasági okokból is és ha nem ülnék is ezen az oldalon, akkor is kivánnám, mert azon gyarmati voltunk, a melyben szenvedünk, csakis egy önálló gazdasági berendezkedés folytán változtatható meg. A közgazdasági érvek közül, a melyeket a t. túloldal felhozott, a legfontosabb az, hogy a mai viszonyok között nem lehetne oly erős bankot alapítani, a mely a magyar állam szükségleteit kielégítse. A másik, a mit gyakran szoktak hangoztatni, az, hogy ez a létező bank teljesen megfelel azoknak, a kívánságoknak és óhajoknak, a melyeket magvar szempontból támasztani lehet. Én elismerem, hogy az Osztrák-Magyar Bank az összes közös intézmények közül még eddig a legjobban szolgálja a magyar érdekeket, elismerem, hogy ennek a banknak a vezetőségében van érzék a magyar érdekek iránt. Hiszen egyike a legkiválóbb magyar közgazdászoknak ül a kormányzói polczon ; tehát lehetetlen, hogy teljesen elzárkózzék a mi állami érdekeink elől. De viszont konstatálni kell, hogy bárkit nevezzenek is oda ki, nem szolgálhatja egyedül csak a magyar érdekeket, mert kénytelen sokkal inkább figyelembe venni az osztrák érdekeket. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az erősebb rész Ausztria, hiszen a részvények többsége osztrák kézben van, hisz felülről mindig az osztrák érdeket favorizálják. Hogy érdekellentét lehet Ausztria és Magyarország között és van is majdnem mindig a banknál, ezt egy dolognál óhajtanám kidomboritani. A földkerekség mjdnem összes bankjainál a jelzálogüzlet el van tiltva ; el van tiltva a jelzálogüzlet azért, hogy a földhitelintézeteket és bankokat ne károsítsák ez által, tekintettel arra, hogy ez az egyik legjobb és legrentábilisabb üzlet a banküzletek között. Nálunk Magyarországon azonban kezdettől fogva megnyilvánult az az óhaj és mindig erősebben és erősebben nyilatkozott meg, hogy az Osztrák-Magyar Bank jelzálog-üzleteit folytassa. A közvélemény Ausztriában, a hol a jelzálogüzletek tekintetében az Osztrák-Magyar Bank alig jöhet már számba, mert nagyon kevés jelzáloguár 26-án, csütörtökön. üzletet csinál, mindig el akarta ezt a banknak tiltatni, mert hiszen a bank ezért mindig bizonyos kedvezményeket kap. Nálunk azonban erre feltétlenül szükség van. Igaz, hogy vannak nekünk is földhitelintézeteink az ujabb időben, a melyek jelzálogüzlettel foglalkoznak, de az illető kölcsönvevő részére nagy különbség az, hogy kitől kapja a kölcsönt; t. i. az Osztrák-Magyar Bank papírjait mindig drágábban veszik, tehát mindig jobban jár a papírnál, mert a papírok utólag is kamatoznak és ez maga kitesz körülbelül fél százalék nyereséget. (Zaj. Elnök csenget.) Tudom, hogy az Osztrák-Magyar Banknak magyar jelzálog-üzlete ma már jóformán semmi, mert hiszen a jelzálogkontingens már ki van merítve, tehát csak a vissza befolyó részletfizetéseket lehet kiadni uj kölcsönökre, de még mindig bizonyos egészséges konkurrencziát csinál az itt lévő földhitelintézetekkel szemben, bizonyos regulátor ezekkel szemben, s azt hiszem, hogy ha egyszer egy magyar nemzeti bankot állítanánk fel, annak jelzálogkontingensét legalább is a magyar agráriusok mindenesetre magasabbra helyeznék a jelenlegi jelzálogkontingcnsnél. Az osztrák érdekek itt is ellentétesek a mieinkkel, és tudom azt, hogy majdnem minden bankegyezségnél nagy harcz folyt a körül, hogy vájjon ezen jelzálogkontingenst egyáltalában meghagyják-e, s mikor az egyszer emelve lett, Ausztria azért külön engedményeket csikart ki a maga részére. A másik ok, a melyet én fenforogni látok arra nézve, hogy feltétlenül és mielőbb külön kellene választani a bankot, az, hogy a külkereskedelem tekintetében ez a bank mindenütt mint osztrák intézmény jelentkezik, (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mindenütt az osztrák kereskedelmet favorizálja. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S ha a magyar kereskedelem ki akar menni a külföldre, egyedül a Balkánon látja még a magyar bankoknak egy kis támogatását, másutt azonban az a magyar kereskedő mindenütt mint osztrák szerepel. (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A közös bank magyar üzleteire vonatkozólag a t. túloldal kimutatta azt, hogy sokkal inkább a magyar üzletet favorizálja a bank, mint az osztrákot és aránylag Magyarországon sokkal nagyobb üzleti forgalmat csinál. Ezt elismerem, de azt tartom, hogy ez a banknak is javára válik, és talán magyarázatát szolgálja annak, hogy nálunk a bankkal konkurrálható más intézetek nincsenek, tehát az ország szegénységéből folyik az, hogy sokkal jobban fordulunk a bankhoz és kérjük segítségét, mint a sokkal gazdagabb osztrákok. A mi a váltók lejárati idejét illeti, különböző Írókat hoztak fel. Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) azért az egyes ellentétes nézetekre nem akarok kiterjeszkedni. Tény azonban, hogy a banknak nincsenek oly váltói, a melyek a magyar közgazdasággal illő harmóniában volnának. Mert nem kell agráriusnak lenni, mégis belátjuk azt, hogy egy agrár országban