Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

18 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. Ha keressük, hogy mik azok az indokok, a melyeket ezen paritás törvényes rendezése ellen felhoznak, jól tudjuk, hogy azokat Ausztriában találjuk meg. Elsősorban pedig megtaláljuk erre nézve a legújabb érveket az osztrák képviselőház legutóbbi tárgyalásaiban, a midőn ott első alkalommal felolvasták a bank-törvényjavaslatot. Ott a paritásnak és a valutának végleges rendezése ellen két körülményt hoztak fel. Az egyik az, a mit Kuranda képviselő mondott, hogy a készfizetés által lehetővé válik Magyarország számára az önálló bank felállitása. Eltekintve egészen attól, vájjon mennyiben akarunk mi ezen jogunkkal élni, vagy sem, azt hiszem, ez a kérdés argumentumul nem szolgálhat azért, mert a mint báró Beck t. barátom is mondta, az önálló bankra nézve egészen közömbös az, hogy vájjon az Osztrák-Magyar Bank készfizető-e vagy sem. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik körülményt, a mit Buzek képviselő hozott fel, a lembergi egyetem tanára, 'az volt, hogy a készfizetések elrendelése által megdrágul a kamatláb ugy Ausztriában, mint nálunk. Jelezte azon következményeket, a melyek ezzel járnak és ezen állításának támogatására hivatkozott arra, hogy minden olyan országban, a hol kész aranyvaluta és készfizetés van, a bankkamatláb mindenkor sokkal magasabb, mint a piaczi kamatláb. Ez valóban tény, a melyet el kell ismerni. Azonban az osztrák képviselő mégis félremagyarázza ezen jelenséget és alaptalan az az aggodalma, hogy nálunk a kamatláb emelkedni fog. Elsősorban azért, mert nálunk tényleg már eddig de facto készfizetés volt, ugyan fakultatív és nem törvényes, de ez a készfizetés már eddig is megvolt, különösen a külfölddel szemben. A jövőben sem következhetik más be, mint ugyanilyen készfizetés ; a különbség csak az, hogy ez a jövőben már nem lesz fakultatív, hanem törvényileg kötelező ; ez utóbbi körülmény a kamatlábra természetesen semmi befolyással nem lehet. Hogyha pedig hivatkozik az osztrák képviselő arra a különbözetre, a mely az angol és berlini piaczon a bankkamatláb és a piaezi kamatláb között van, ezt igen egyszerűen meg lehet magyarázni azzal, hogy Angliában egyáltalában átlagban a kamatláb alacsonyabb, mint minálunk. Egyúttal a magasabb bankkamatláb is igen gyakran csak formailag áll fenn, mert ugy az angol, mint a német banknak jogában van kamatlábon alól is leszámítolni a váltókat és akkor a közönség sem fizet többet, mint a mennyi a piaczi kamatláb. Itt is tehát a bankkamatláb gyakran csak formailag magasabb a piaczinál: ez utóbbi pedig szükséges azért, hogy — mivel mind a két országnak kamatlába igen alacsony, a szomszéd országoknak, Amerikának, s a tengerentúli többi országoknak kamatlába pedig igen magas : ilyen módon készpénzünknek és az araménak kivitelét ezen magas kamatlábú országokkal szemben megvédjék. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a példa mi reánk nem illik, mert hiszen a mi piaczi kamatlábunk állandóan magasabb, mint a nyugati országoké. Ausztriában ugyan alacsonyabb a piaczi kamatláb, mint a bankkamatláb, — pl. 1909-ben a piaczi kamatláb átlagban 3 perczent, a bankkamatláb pedig ugyanakkor d perczent volt — azonban e helyett viszont minálunk igen ritka eset az, hogy a piaczi kamatláb alacsonyabb, mint a bankkamatláb, sőt a vidéken a piaczi kamatláb állandóan magasabb a bankkamatlábnál. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek folytán az erre való hivatkozás az osztrák képviselő részéről csak a viszonyok félreismeréséből ered. ( ügy van! jobbfelöl.) Tovább menve felhozhatom még azt is, hogy Buzek képviselő nem mondja meg azt, miként lehet ezt a kérdést másképen megoldani. Mert hiszen Ausztriában is kívánják a »Devisen-Baarzahlungot<í, csak a készfizetést nem akarják ; erre való tekintettel a külfölddel szemben biztosítani akarják a valutának értókét, mert hiszen ez saját érdekükben áll. De hogy miként lehet ezt a kérdést megoldani ugy, hogy a valuta külföldi értéke függetlenül legyen biztosítva a belfölditől, s egyszersmind meg legyen óva azon visszahatástól, a melyet e tekintetben azután a bankkamatláb előidéz, azt az említett képviselő ur sem mondja meg, és nézetem szerint ez tényleg egy teljesen megoldhatatlan kérdés is, mert a valutának külföldi és belföldi értéke, s ezzel kapcsolatban a kamatláb is mindenkor szerves összefüggésben áll az egész nemzetközi kereskedelemmel, (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) a mely nélkül az el sem képzelhető. (Igaz! ügy van! jobb felől.) Ennek folytán, ha egyáltalában rendezni akarjuk valutánkat, akkor okvetlenül a paritás végleges rendezését kell óhajtanunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos : Teljesen igaz ! Jankovich Béla: Most már azt a kérdést óhajtom tárgyalni, hogy mennyiben van megvalósítva a készfizetés azon javaslatban, a mely előttünk fekszik. (HattjuJc I Halljuk! a jobboldalon.) A szabadalom 83. §-a szerint a készfizetés továbbra is függőben marad : ezzel szemben azonban a 111. §. értelmében a bank »tartozik minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosítva maradj on«. Itt elsősorban is felvetem azt a kérdést, mi az a paritás és miként lehet azt biztosítani ? A paritás nyilván azt jelenti, hogy egy 100 koronás váltónak ára a nemzetközi piaczon mindenkor annyi arany márkának, fontnak vagy franknak feleljen meg, mint a mennyi száz arany koronában benfoglaltatik. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát ez tulaj donképen lehetetlen kívánság, mert igen jól tudjuk azt, hogy a váltóárfolyamok folyton ingadoznak, a minek folytán itt csak olyan értelemben vehetjük ezt, hogy bizonyos határok közé szorítható a váltó-