Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

232 85. országos ülés 1911 hogy, a mint a házban legutóbbi interpelláczióm kapcsán felhoztam, bizonyos tekintetben nem teljesítette ellenőrzési kötelességét a betétszerkesztések alkalmával. Ez az én szememben kritika tárgyává tehető itt a t. házban, de semmi esetre sem alkalmas arra, hogy az ő alárendelt hivatalnokai valami lovagias nyilatkozatokat tegyenek az ő érdekében. Kizárólag, és véleményem szerint, egyedül az illető ministernek elbírálása alá tartozik, hogy mennyiben teljesítette és mulasztotta el ő felügyeleti jogát. (Helyeslés a baloldalon.) Az én szememben az egyetlen szempont, a mely szerint ezt a kérdést kezelni kívánom, a rutén népnek a java. A Verhovinán lakó ez a néj) századokon keresztül hűséggel volt a magyar állam, a magyar nemzet iránt és nehéz napokban mindig teljesítette kötelességét. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nemzeti nagy közérdek, hogy ezt a pusztulásnak indult és hanyatló népréteget a lejtőn megállítsuk (Helyeslés a baloldalon) és lehetetlenné tegyük, hogy ezen bennszülött lakosságot idegenből betóduló elemek, földeikből és házaikból kiforgassák. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon örülök, hogy egyik lapban, mely ezen akcziő kezdetén egyik főszolgabíró tollából olyan nyilatkozatot közölt, a mely alkalmas lett volna diszkreditálni az általunk indított mozgalmat, ma Katrics Pál ügyvéd, ökörmezői lakos tollából egy czikk jelent meg, nem eredetileg az ő czikke, hanem a kaszinóban tartott felolvasásának letomjntott kivonata csak, a mely teljesen igazolja azt, a mi az én két interpellácziómnak tárgyát és gerinczét képezte. Ugy tekintem Katrics Pál ügyvédnek ezt a felolvasását, mint a Verhovinán lakó magyar intelligenczia lelkiismeretszavának a megnyilatkozását, a mely végre-valahára már maga sem tudja elnézni a körülötte folyó dolgokat és a nyilvánosság erejét felhasználja arra, hogy a bajoknak orvoslását valamiképen lehetővé tegye. És itt kérem a, t. házat, szíveskedjék megengedni, hogy az én csekélységein, a ki talán pártállásomnál fogva ebben a kérdésben az ellentétes oldalról elfogultsággal volnék vádolható, teljesen háttérbe lépjen, a mikor ennek az elfogulatlan uri embernek czikkéböl három részlet felolvasására engedelmet kérek. (Halljuk I Halljuk ! balfelöl.) A kazárföldön uralkodó igazságszolgáltatásra és közigazgatási bajokra vonatkozólag azt írja ez az évek hosszú sora óta ott lakó ügyvéd (olvassa) : »Az első nagy hiba a telekkönyvek készítésének és az úrbéri birtokrendezéseknek idejére esik. A birtokrendezést tárgyazó jogszabályok híjával voltak és vannak ama nemzetgazdászati elveknek, a melyek a felvidéki rutén népnek, a kísbirtokosságnak anyagi exisztencziáját és megizmosodását lehetővé tenni és biztosítani alkalmasak lettek volna. A birtokrendezések gyakorfanuár 25-én, szerdán. lati keresztülvitele pedig még messzebb távolodott a parasztbirtokosok érdekeitől, s így történhetett meg, hogy az igazi erdőbirtokok és a nagyobb havasi legelők majdnem kizárólag a földesurak tulajdonaivá váltak. A volt úrbéreseknek osztatlan közösségben kiadott erdő- és legelő-testek túlnyomó mértékben oly geográfiai elhelyezést nyertek, a mely mellett sem. az erdő-, sem a legelőgazdálkodást folytatni természeti okoknál fogva nem lehetett. Sok évi közvetetten tapasztalataim alapján ki tudom mondani, hogy például az ökörmezői járásban a volt úrbéresek tulajdonában levő erdők és legelők a lakosságnak — eltekintve az épület és tűzifa használatától — semmi hasznot nem hoznak, ellenben elhelyezkedési alapot adnak a nagyszámú erdei és mezőrendőri kihágásoknak. Történt azután, hogy a magyar családok részére kihasított birtoktagok — mivelhogy a hegyek hideg nyomorúsága nem tudta lekötni volt földesurainkat — majdnem kizárólag j>otom áron kerültek galicziai bevándoroltak kezébe, a kik sokkal nagyobb érzékkel birtak a nagybirtokok előnyeinek kizsákmányolására, mint a törpebirtokos rutén lakosság jóakaratú támogatására. Méltóztassanak betekintést keresni a járásunkat érintő nrbéri reszignaczionális jegyzőkönyvekbe ós tessék ezekkel egybevetni a mai birtok- s illetve tulajdon-állapotokat. Meg fognak győződni arról, hogy Horváth, Tomcsányi, Szaplonczay, Sztojka és igen sok más tagbirtokos magyar családnak helyét ma a Verhovinán feletébb idegen hangzású nevek foglalták el. íme, itt volt elültetve a kazár-kérdés legelső magva. Itt fekszik a verhovinai kazár nagyés közéjmirtokoknak az a kovásza, a melyből a rutén lakosság szegénysége erjedt. Ez az erjedési folyamat annyira lassú volt, hogy azzal szemben még a nyolczvanas évek törvényhozása sem tartotta szükségesnek a beavatkozást. Hiszen tudott dolog volt az eredeti telekkönyvi felvételek fogyatékossága. Tudott dolog volt, hogy a közös parczellák, közös telekkönyvek ós közös jószágtestek gazdasági és jogi otrombaságai legfőképen itt jelentkeznek a hegyvidéki parasztbirtokoknáL Tudott dolog volt, hogy G-aliczia felől egy veszedelmes népraj árasztgatja el a Verhovinát, a mely aligha hagyja kihasználatlanul a közös tulajdon zavarait, a rutén nép tudatlanságát, jóhiszeműségét és családi juerpatvarait. És mindemellett törvénnyé lettek az 1881.,évi 60. t.-czikk 156 §-ának rendelkezései. Ártott a magyar állameszmének, ártott a hegyvidéki szegény népnek, hogy a földesúri birtokok magyar tulajdonosai levonultak »a melegebb lapályra«. De sem a rossz telekkönyv, sem a rossz birtokrendezés, sem a nagybirtok tulajdonosaiban történt változás, sőt a zsidó uzsora sem ártottak a hegyvidéki rutén népnek annyit, mint egymagában ez a törvényszakasz. Ennek az uralnia alatt nyertek itt melegágyat azok az élősdiek.