Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-85
85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. 233 Egy másik, igen érdekes szempont, a mit nem olvasok fel, csak egészen röviden emlitek, az, a mi ugyanebben a czikkben van és a mire felhívom mélyen t. igazságügyminister ur figyelmét. Ez nevezetesen az, hogy egyetlenegy járás területén egyetlenegy esztendő lefolyása alatt épen a birtokelhelyezésekből kifolyólag hétszáz kihágási eset fordult elő. (Mozgás.) Es azután van itt egy második jjasszus, a telekkönyvekre vonatkozólag, a melyet már szintén kénytelen vagyok felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Tudvalevő az, hogy a telekkönyvi tulajdoni állás és birtoklási állapot nem fedték és nem fedik egymást.« És itt közbevetőleg bátor vagyok megjegyezni, hogy veszedelmes egy országra nézve az, hogy a nagy nyilvánosság elé, sokszor a külföld közvéleménye elé is eljuthat az a hir, hogy egy egész vármegyében a telekkönyvi adatok nem felelnek meg a tényleges birtokállapotnak, mert ez alkalmas arra,. hogy az egész ország hitelét megrontsa és a külföld előtt Magyarország állampapírjainak megbízhatóságát is illuzóriussá tegye, (Igaz! TJgy van! a haloldalon.) Es most folytatom tovább a czitátumot Katrics Kálmán czikkéből (olvassa): »Ezt a visszás helyzetet használták aztán ki a lelkiismeretlen gaíicziai bevándoroltak. Megszerezték egy telekkönyvi jószágtestnek pl. egy nyolczadát attól a névleges tulajdonostól, a ki az ingatlanokat sohase birtokolta. Természetesen könnyen ment a vétel, mert a telekkönyvi tulajdonos valóságos talált pénznek tartotta azt a néhány forintot, a melyet a furfangos vevő felkin ált«. Pár nap múlva már ott volt az ingatlan jutalékon a vevővel szemben bekebelezett tehertétel, utána pedig az árverési kérvény nem is a megterhelt jutalékra, hanem az 1881: LX. t.-czikk 156. §-a alapján az egész jószágtestre. A tényleges birtokos igazán csak a birtokbaadás alkalmával szerzett tudomást arról a bűnös manőverről, a melylyel őt apai vagyonából kiforgatták. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Ez már régi reezipe! Ismerjük már! Elnök csenget.) Az elfogulatlan szemlélő előtt mindez fényesen igazolja azt, a mit Fényes László czikkében megirt, s a mit a múltkor voltam bátor felhozni, hogy Máramaros vármegyében a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a lehető legnagyobb rendetlenségek forogtak fenn. Bátor vagyok még két utolsó czitátumot felhozni annak illusztrálására, hogy abban a járásban a népnek az ő vagyonkájából való kiforgatása minő furfangos és ravasz módon és szinte a nevetségig menő raffináltsággal megy végbe. Azt mondja a czikkirő egyebek közt (olvassa) : »Csak példaképen hozom fel, hogy találtam betétet, a melyben körülbelül 12 holdnyi kiterjedésű ingatlan tulajdonosai ellen 2,600.000-ed rész erejéig vannak bevezetve«. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) Ha ezt konczedálni méltóztatik, ám válKräPVH. NAPLÓ. 1910 1915, IV, KÖTET. toztassuk meg; mi nagyon szívesen hozzájárulunk itt. az ellenzék padjain. (Helyeslés balfelöl, olvassa) : »Tessék már most elképzelni azt a pert, a melynek eredményeképen a bíróságnak egy 12 holdas birtok 2,600.000-ed része tekintetében kell a birtokbaadást elrendelni és foganatosítani. Ezek a telekkönyvi állapotok bizonybizony igen nagy jogi zavaroknak és igen nagy gazdasági bajoknak válnak forrásaivá«. »Megjegyzi ez a czikk azt is, hogy a Felvidéken a kazárok beözönlésének kezdete óta folyton-folyvást egyre terjed a hamis tanuzás, ugy hogy inig eleinte csak ezen bevándorlóit elemek használták fel a tárgyalások alkalmával a hamis tanuzást és esküt, mert szerintük csak az az eskü érvényes, a melyet az ő rituális szertartásaik szerint tesznek le, addig, sajnos, ez a hamis tanuzás most már a czikkiró szerint átragadt a ruténekre is, ugy hogy most már akárhányszor a rutén bennlakókat is felbérlik arra«. Szmrecsányi György: Hát Budapesten? A tanu-börze! Huszár Károly (sárvári): ... »hogy a bíróságok előtt folyó perekben hamis tanúbizonyságot tegyenek. Ez a rossz szokás is teljesen bizonytalanná teszi ott az emberek vagyonos közbiztonságát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Szmrecsányi György: Ez a legnagyobb baj! Mindenre kapnak tanút! Ez ellen kellene a legerélyesebben eljárni! Statárium kell oda! Huszár Károly (sárvári); Véleményem szerint a kazárkérdés megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az egy szempontot, hogy midőn mi a rutént a kazárral szemben látjuk a gazdasági csatatéren, akkor két teljesen különböző erkölcsi felfogású individiumot látunk. (Helyeslés- a baloldalon.) Erre vonatkozólag később majd bátor leszek ismét az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság egyik vezető tagjának egy czikkét felolvasni, a melyben minden antiszemita czikknél fényesebben bizonyítja be, hogy azokban a zugiskolákban, a melyekben az a kazár felnevelkedik, miféle, az európai kultúrába egyáltalában nem illő erkölcsi fogalmakkal telitik ezen egyéneket, . . . Szmrecsányi György: Vad nép! Rakovszky Béla: Állatok! Huszár Károly (sárvári) : ... akiknek semmiféle lelkiismereti furdalást nem okoz az. hogyha csalnak, hazudnak, hamis tanuzást folytatnak és a legnagyobb kegyetlenséggel forgatják ki apáik birtokából a bennlakó autochton lakosságot. Azt írja erre vonatkozólag dr. Mezey Ferencz, az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság egyik vezető tagja. (Halljuk! Olvassa) »Hiába, ezek nem tanultak semmit: hasznos munkára nem kapatták őket. Volt idő, mikor az asszonyok kapálni jártak, a férfiak kis köves földjüket felszántották, de ma már ez ritkábban esik meg; 30
