Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

230 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. azt is, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet rendeikezésére körülbelül 10 millió koronát bocsát az Osztrák-Magyar Bank. De ha nézzük a Banque de Francé kimutatásait, a mely szerint a váltók 50%-a a 100 franknál alacsonyabb összegről szól és ha néztük azt a 10 millió koronát, a melyet az Osztrák-Magyar Bank az O.-szagos Központi Hitelszövetkezet rendelkezésé re bocsát akkor konstatálhatjuk, hogy ez a hitelnyújtás a mi szerényeb' viszonyainknak sem felel meg, és hogy most már arra kellene törekednünk, hogy az Osztrák-Magyar Bank egy jelentősebb összegben, 20—25 millió koronában kontingentálja az Országos Központi Hitelszövetkezetnek nyújtandó hitelt, vagy pedig az Osztrák-Magyar Bank maga nagyobb mennyiségben bocsássa rendelkezésre a mezőgazdasági hitel kielégítésére szükséges összegeket a franczia minta módosításával. E franczia eljárást élénken illusztrálja Raphael Georges Levy most megjelent munkájának a Banques d'Émission et trésors publics következő passzusa : Az 1897. évi törvény szerint a 40 millió pótelőleg és az évi adószolgáltatás visszatérő hozadéka nem áüitandó be az általános költségvetési bevételek közé, hanem a mezőgazdasági hitel fejlesztésére fordítandó. Az 1899. évi márczius 31-iki törvény értelmében ezek az összegek azzal a rendeltetéssel bocsáttatnak a kormány rendelkezésére, hogy azokból kamatmentes előlegek engedélyeztessenek az 1894. évi november 5-iki törvény alapján alakult kerületi kölcsönös mezőgazdasági hitelpénztárak részére. Ez a törvény kiváltságos szervezetet biztosit a kölcsönös mezőgazdasági hiteltársulatoknak, melyeknek jogukban áll, hogy értékletéteket elfogadjanak, a mezőgazdasági szövetkezetek vagy azok tagjai részére kifizetéseket teljesítsenek, vagy bevételezéseket fogadjanak el, egyszóval, hogy azok bankárjai legyenek. A kerületi pénztárak leszámítolják a helyi pénztárak tagjai által aláirt és e pénztárak által forgatott váltókat és utóbbiaknak előlegeket adnak, forgó tőke czéljaira. Tárcza-állományukat a Banque de Erance-nál leszámitoltathatják, minthogy váltóikon három aláírás van: a kölcsönvevőé, a helyi társulaté és a kerületi pénztáré. Sőt mi több, az 1906. évi , deczember 29-iki törvény a hosszúlejáratú hitelt is szervezte, a mennyiben feljogosította a mezőgazdasági szövetkezeteket arra, hogy a kerületi pénztárak közvetítésével alaptőkéjük kétszeresének megfelelő összeget vehessenek fel kölcsönképen, legfeljebb 25 évi időtartamra. Az 1909. év elején összesen 96 millió állt e különféle czélokra rendelkezésre, mely összegre a kerületi pénztáraknak kamatmentesen 35 millió előleg folyosittatott. Ámbár e műveletek semmiképen sem állanak közvetlen összefüggésben a jelen könyv tárgyával, szükségesnek tartottuk, hogy említést tegyünk róluk, miután a Banque de Erance által — az állam részéről reárótt kötelezettsége alaj)ján — szolgáltatott értékekből keletkeznek. Tényleg, az 1897. évben előlegezett 40 millió és az államkincstárba azóta beszolgáltatott összes évi adóteljesítmények kizárólag a mezőgazdasági hitel czéljaira szolgálnak. A hitelnek a kerületi j>énztárak utján kellett szétosztatnia. Utóbb a szövetkezeteknek engedélyeztettek az előlegek. Végül az 1910. évi márczius 19-í törvény a magánosok részére nyújtandó előlegeket engedélyezte; e törvény létesiti — a hivatalos szöveg szerint — »a hosszú lejáratú egyéni hitelt, a kis mezőgazdasági üzemek megszerzésének, vezetésének, átalakításának és felújításának megkönnyítése czéljából«. Evégből feljogosittatnak a mezőgazdasági hitelszövetkezetek arra, hogy hosszúlejáratú egyéni kölcsönöket engedélyezzenek, legfeljebb 8000 Francs összegben ós 15 évnél nem hoszszabb időre: akár jelzáloghitel engedélyezése utján, akár halálesetre szóló életbiztosítási kötvénynyel való fedezet mellett. Az ingatlanhitelszövetkezetek, melyek ez üzletekkel foglalkozni kivannak, egyenlősitketők lesznek a kerületi mezőgazdasági hitelpénztárakkal és kedvezményes előlegekben részesülhetnek. A különleges határozmányok, melyek a törvény kedvezményeiben részesülni kivánó társulatok alapszabályaiba felveendők, továbbá az általános természetű biztosítékok, melyek e különleges előlegek visszafizetésének biztosítására szolgálnak, valamint a felügyeleti intézkedések, a melyek szükségesek annak ellenőrzésére, hogy különös rendeltetésük alól el ne vonassanak, külön rendelettel fognak szabályoztatni, mely az előlegek szótosztására rendelt bizottság véleménye alajrján adatik ki. T. képviselőház! (Sálijuk! Halljuk !) Mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai nem követeinők az önálló magyar jegybankot, ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy az magyar gazdasági életünk megerősítésére és hiteléletünk kifejlesztésére szolgái, mert mi is valljuk azt, hogy a gazdasági kérdések eldöntésénél elsősorban és főkép a gazdasági motívumok a döntők. És ne méltóztassék azt hinni, hogy mikor az önálló bank kérdését magunk előtt és magunkban tárgyaltuk, nem merültek fel bennünk is gazdasági aggályok, a melyeket szakszerű érvekkel le kellett győzni, mielőtt álláspontunkat elfoglaltuk. De mindennek daczára a politikai és közjogi momentumokat ezekből a kérdésekből kikapcsolni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az utolsó időben divattá lett 9iZ ÉL jelszó, hogy bizonyos közgazdasági kérdéseket — épen akkor merült fel, a mikor a vámterület és az önálló bank kérdéséről volt szó — ki kell vetkőztetni jogpolitikai és gazdasági vonatkozásaikból. Ez a tétel j>edig feltétlenül hamis. A gazdasági jaroblémák eldöntésénél kétségtelenül elsősorban a gazdasági hasznosság, a gazdasági czélszerűség kérdése irányadó, de a ki a gazdasági élet jsroblémáit teljesen külön akarja választani jogpolitikai vo-