Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

228 85. országos ülés 1911 bői kifolyólag magának a készfizetésnek ilyetén felvétele egymagában még bizonyos piaczokat nem nem nyit meg a magyar kibocsátványok számára. Mert az kétségtelen, hogy pl. Angliának és Francziaországnak különleges pénzügyi felfogásából kifolyólag ezek az országok esak a saját valutájukban kiállított és kibocsátott papirokat fogadnak szivesen. Azonban kétségtelen az is, hogy a külföldi tőke bizalmának megerősödése következtében a külföldi tőke is szivesebben és sokkal kulánsabban fogja ezen értékeket felvenni, ha a készfizetések törvényileg biztosítva vannak, mintha a most komtenplált állapot tényleg törvénynyé válik, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az osztrákoknak, ugy látszik, két főokuk van arra, hogy a készfizetéseknek általunk óhajtott felvételét mégis ellenezzék. Az egyik — és ez a jelentéktelenebb — azt hiszem, az, hogy rossz tapasztalatokat tettek a múltban, mert hiszen — azt gondolom — két ilyen kísérletük csütörtököt mondott. Azonban ennél is lényegesebb okuk az, hogy miután a készfizetések felvétele szükségességének két oka van, egyik az az aranyparitás, a reláczió paritásának biztosítása, a másik pedig a külföld bizalmának megszerzése : az első, a melyre az osztrákok legfőképen súlyt helyeznek, a paritás már a tényleges mai állapottal is biztosítva van, ugy hogy a készfizetések felvétele az ő számukra az eddiginél valami különösebb gyakorlati hasznot és eredményt nem biztositana. Azonban nálunk máskép áll a helyzet, mert a mi eminens érdekünk az, hogy elérjük a készfizetések felvételének másik főeredményét is : a külföld bizalmának megerősödését és a mi hitelünknek ennek következtében való emelkedését. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a készfizetések felvétele reformjának előzményeit nézzük, azt látjuk, hogy ott tulajdonképen három fázis jelöltetett ki. a mely három fázisnak bekövetkezése után a készfizetéseknek, illetve a valutaszabályozás megkoronázásának és betetőzésének — a mint nevezik — útjában mi sem áll. Az 1892: XVII. t.-czikk 23. §-a t. i. azt mondja, hogy először szükséges az uj érték megállapítása aranyérték gyanánt, — ez megtörtént — szükséges továbbá a koronaértékben való számítás behozatala, azután a papírpénz-forgalom rendezése és a kény szerforgalmu államjegyek helyettesítése a forgalomban koronaértékű fizetési eszközökkel, végül az uj értéknek a jogviszonyokra való alkalmazása. Mi az első és a második etapot is —• a másodikat az 1899-ik évi valutatörvényekkel — feltétlenülmegjártuk. Az 1899 : XXXI. t.-cz. XII. czikke kimondja, hogy mihelyt az általános kötelezettség hogy az aranyértékű ötforintos és 50 forintos államjegyek fizetéskép elfogadandók, megszűnt, mindegyik mimsterium a törvényhozás külön elhatározását fogja a készfizetések felvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölni. 1903 február január 25-én, szerdán. havában az összes államjegyek kényszerforgalma megszűnt, ennélfogva ez sem lenne ok arra, hogy a készfizetések felvételét továbbra is halogassuk. És mit látunk daczára ennek ? Azt, hogy ezen évtizedek óta megállapított etapok közé most már az igen t. túloldal egy negyedik etapot csúsztatott be. t. i. a készfizetések rendezését, a mely, hogy miben rejlik, és mire szolgál, hogy tulajdonképen annak mi aczélja és mi a rendeltetése, erre vonatkozólag eddig még kellő felvilágosítást nem kaptunk. Bizonysára a t. pénzügymiinister ur felszólalásában meg fogjuk azt kapni. Ha már most azt nézzük, t. képviselőház, hogy a készfizetések előfeltételei megvannak-e, ugy konstatálhatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bank devizapolitikája, a mely ennek előfeltétele, feltétlenül jó, feltétlenül kitűnő ; a váltóárfolyam feltétlenül jó és hogy nincsen már oly tényező, a mely akadálya lehetne a készfizetések felvételének, hogy az Osztrák-Magyar Bank érczkészlete mintaszerű és hogy mindazon gazdasági okok, a melyek hiánya, vagy hibája mellette szól, hogy a készfizetések végleges rendezése — már magam is beleesem ebbe a hibába —• nem rendezése, hanem felvétele eszközöltessék, ma egyáltalában nem forognak fenn. Látjuk, t. képviselőház, a mire már hivatkoztam, hogy a belső forgalom az arany-at egyáltalában nem abszorbeálja. 1901 augusztus végétől 1910 október végéig 2026 millió korona aranysat bocsátott a forgalomba az Osztrák-Magyar Bank (Folytonos zaj. Elnök csenget.) 10 és 20 koronásokban és ezekből 1790 millió korona visszafolyt és a forgalomban csak 236 millió korona maradt, a mi szintén visszafolyt. Ez is egy hatalmas érv a készfizetések felvétele mellett. De ne méltóztassék elfelejtem, hogy hatalmas érv az önálló bank föláUitása mellett is, mert azt bizonyűtja, hogy

? a belső forgalom természete, a magyar közönség természete olyan, hogy az aranyat nem tartja magánál, aranynyal nem szivesen operál, és igy az önálló bank esetében ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy az arany kivitele, mozgósítása ellen védekezni ne kelljen. Mindezekből azt látjuk, t. képviselőház, hogy minden pénzügyi szempont a készfizetések felvétele mellett szól. Az érczkészlet gazdagsága, a jegyfedezeti viszony, a forgalom álláspontja az aranynyal szemben, a váltóárfolyam helyes és meglehetősen egyenletes volta. Az utolsó kérdés, t. ház, már most csak az volna, hogy talán az 1911. évi terminus lenne tehát a mostani gazdasági viszonyokból kifolyólag olyan, az volna annyira alkalmatlan, hogy épen most és csak most nem vehetnők fel a készfizetéseket. És erre vonatkozólag mit látunk, t. képviselőház ? A gazdasági eredmény termésünk folytán kitűnő, külkereskedelmi mérlegünk feltétlenül aktív, kamatlábviszonyaink egyáltalában nem szólnak ez ellen, az összes felhozott gazdasági és financziális okok nem is szólanának ellene, hanem feltétlenül mellette, és igy feltétlenül ideális a készfizetések felvétele szempontjából a mostani idő-