Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés Í9ÍÍ január íj-én, kedden. 17 wird, dass noch weiterhin und auf längere Zeit hínaus riesige Goldvorräthe aufgespeichert werden, welche der Staat geborgt hat, wofür die Zinsen weiter gezahlt werden müssen, während das Publikum, der Kaufmann und Producentenstand keinen Nutzen davon haben«. Ez nyilván szintén az az álláspont, hogyha megfizetjük az államadósság kamatát, élvezni és akarjuk annak hasznát. Ez annál szükségesebb volt, mert még 1893-ban, közvetlenül a valutarendezés után, valutánk ázsiója hirtelen emelkedett. Valószínűleg ez indította az Osztrák-Magyar Bankot arra, hogy valutánk ázsióját lehetőleg mérsékelje deviza-politikájával, a mi neki, általánosan tudjuk, fényesen sikerült. Ez nálunk ujitás volt a banktechnika terén, azonban az irodalomban már előbb is ismeretes volt, mert a XVIIT. században a skót bankok hasonló módon tartották fenn jegyeik értékét arany váltók által és hasonlókép Angliában is, mikor kényszerforgalmu papírpénz volt, aranyrudakban váltották be kezdetben a bankjegyeket és azzal biztosították annak értékét. Ezzel nem akarom kisebbíteni az OsztrákMagyar Bank érdemét, mert nem elég javaslatot tenni és valamit utánozni, hanem az érdem mindenesetre azé, a kinek sikerül ezt jól keresztülvinni. Ily módon, ha meggyőződünk arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank kezdeményezése alapján lehetséges volt valutánk értékét fentartani, most azt a kérdést akarom röviden tárgyalni, miért szükséges mégis a készfizetést végleg rendezni és azt törvénybe iktatni ? Az egyik ok az, hogy tulaj donképen most nem is tudjuk, törvényesen milyen valutánk van. Az 1892. törvény szerint aranyvalutánk van, az aranyvaluta azonban sántít, a mint nevezni szokás, sánta valuta, mert az aranyon kívül a forgalomban az egyforintos ezüstpénzeket is korlátlan mennyiségben felhasználhatjuk fizetési eszközül. Aranyvalutánk azonban tulaj donképen még sincsen, minthogy a bankszabadalom 83. czikke alapján a bank készfizetési kötelezettsége fel van függesztve. Ennek folytán tulaj donképen nem aranyvalutánk van, hanem papirvalutánk, miután a papírpénz kényszerforgalommal bir, de facto azonban ázsiónk nincsen azért, mert fbdrozva van valutánk áringadozása. Tehát mi van akkor ? Valutánkat máskép definiálni nem lehet, mint akkép, ha azt mondjuk, hogy biztosított papirvalutánk van, a melynek teljes értéke függ az Osztrák-Magyar Bank ügyességétől és jóakaratától. Azt hiszem, ez olyan állapot, a mely hozzánk nem méltó. Ha vannak olyanok, a kik azt mondják, hogy azért nem szükséges ezen ügyet rendezni, miután ma is meg vagyunk elégedve az állapotokkal, ezzel szemben azt lehet felhozni, hogy akkor egyáltalában felesleges a banknak bármiféle szabadalmat nyújtani és meghatározni annak ügykörét, mert minek határozzuk meg a többit, mikor épen az volna szükséges, hogy ezt a legfontosabbat határozzuk meg. Azonban van másik gazdasági szempont is, KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. IV. KÖTET. a mely közrejátszik, és pedig az, hogy addig, a míg valutánk értéke nincsen törvényesen biztosítva, addiff igen nehéz a banknak erélves kamatlábpolitikát folytatnia, mert az mindenkor a közönség ellenkezésével fog találkozni. Ha pedig krízis idejében a kamatlábat felemeli azért, hogy megvédje valutánk paritását, s ha kötelezőleg ki van mondva a paritás fentartása, hivatkozhatik aTra, hog}'- törvényes kötelességének felel meg. (Igaz I Vgy van! a jobboldalon.) A harmadik ok, a mely felhozható, és a melyet tényleg felhoznak a jelenlegi állapot fentartása mellett, az, hogy 1896 óta sikerült az OsztrákMagyar Banknak minden nehézség nélkül az ő politikájával valutánk értékét nehéz viszonyok közt is fentartani. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Különösen hivatkoznak 1907 novemberére, a nagy amerikai krízis idejére, hogy akkor a bank különösen fényesen megoldotta ezen feladatát, minthogy akkor az Osztrák-Magyar Bank kamatlába alacsonyabb volt, mint a német bankkamatláb, Itt azonban részemről, noha teljesen elismerem a bank nagy érdemeit, nem vagyok képes ezt kizárólag csak a bank tevékenységével megmagyarázni. Kelemen Samu : Nem vagyunk benne a gazdasági világforgalomban ! Jankovics Béla : Azt akarom megmagyarázni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ez tisztán jele gazdasági szegénységünknek ugy Ausztriában, mint Magyarországon, mert nyilvánvaló, hogy egy ország a másiktól csak akkor követelhet készpénzt, ha az illető országnak a másikkal szemben követelése van. (Vgy van ! Vgy van I a jobboldalon.) Ennek folytán, ha Angliában és Berlinben ilyen nagy mértékben visszahatott az amerikai krizis, ennek oka elsősorban az, hogy az angol és a német üzletemberek angazsálva voltak az amerikai piaczon és akkor fizetési kötelezettségeiket kénytelenek voltak gyorsan teljesíteni. Ez okozta a kamatlábnak hirtelen emelkedését, a mely Angiiában és Németországban bekövetkezett. Azonkívül van egy másik körülmény is, a mely ehhez hozzájárult, különösen Angliában, ez pedig az, hogy az Angol Bank képezi ma valóban a pénzforgalom központját az egész világon, ez a központi bankárja az egész világnak, és miután szoros üzleti összeköttetésben áll Amerikával, az EgyesültÁllamokkal, ott pedig egy lehetetlen bankjegyrendszer van a többes bankrendszer alapján : tehát ennek hátránya elsősorban magában Angliában éreztette hatását. Ez magyarázza meg azt a jelenséget, hogy a Osztrák-Magyar Banknak sikerült ilyen könnyen megvédeni a mi valutánk értékét. Azonban nálunk tulajdonképen 1896 óta krizis nem volt, inkább állandó pangás volt tapasztalható, a mely se fellendülést, sem visszaesést nem mutatott. E körülménynyel magyarázom meg azt, hogy az OsztrákMagyar Bank saját jószántából és nem is nagyon erélyes kamatlábpolitikával valóban képes volt valutánk értékét parin fentartani. 3