Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

222 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. tartozik a külföldnek fizetni, ugy rendszerint évenkint árukiviteli többlete lesz és mégsem fog egyenértékű erezet helyette behozni«. Ez az idézet Fellner munkájából való és csupa igaz dolgot tartalmaz, de ékesen bizonyltja a tudománynak ide vonatkozó változásait és azt. hogy maga a pénzügyi tudomány sem csalhatat­lan. Az igazság kedvéért, igaz, meg kell jegyeznem, hogy azelőtt a fizetési kötelezettség az árukereske­delemből eredt főkép és az értékforgalom az áru­forgalommal összeesett, a miből kifolyólag inkább lehetett a külkereskedelmi mérleg egy ország gazdasági helyzetének mértéke. De erre vonatkozó­lag azt is meg kell jegyezni, hogy 1875 előtt, köz­vetlenül, mielőtt a fizetési mérleg fogalma kifejlő­dött volna, már ismerték az értékforgalmat, mégis csak a külkereskedelmi mérleggel operáltak. Ha fel nem fedezik a fizetési mérleg fogalmát: csak a kül­kereskedelmi mérleget vették volna megítélésük alapjául, s igy ma azt kellene konstatálniuk, hogy a kritérium alapján Magyarország gazdasági hely­zete még sem olyan rossz, az önálló bank még sem olyan lehetetlenség, mint ma állítják. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, a mi a nemzetközi fize­tési mérlegre vonatkozik, engedjék meg nekem, hogy hivatkozzam, mivel a t. túloldal nem nagyon lelkesedik a teória emberei iránt, a gyakorlati élet egyik emberére, még pedig egyik igen jelen­tékeny és kiváló emberére, annak a Mendelssohn­bankezégnek a vezérigazgatójára, a mely Men­delssohn-bankczég Berlinben az orosz császári kor­mány megbízásából a rubel értékének szabályo­zására van hivatva. A nagynémet 1908-iki bank­ankéten Fischel, a Mendelssohn czég vezérigaz­gatója a fizetési mérleg megbízhatóságáról a kö­vetkezőket mondja : »Mindenek előtt mit értünk fizetési mérleg alatt ? Igen kényelmes számunkra e kifejezés használata, de ez egyáltalában nem tisztázott fogalom. Kétféle fizetési mérleget kép­zelhetünk : az egyik az, a mely előáll a Id- és bevitel egyenlegéből, ha azokat a kölcsönös, nor­mális fizetéseket veszszük, a melyek évről-évre ismétlődnek, pl. külföldi kölcsön kamatját, kül­földi vállalatok hasznait, fuvardijakat, kereske­delmi nyereségeket, utasforgalmat, külföldi mun­kások béreit és még sok mást, mint pl. érték­befektetések a külföldön v. értékpapírok eladá­sát a külföldre. Ez'volna a fizetési mérlegnek a primer fogalma, ellentétben a kereskedelmi forgalom mérlegével, a mely mérleget nyersmérlegnek nevezzük. Való­ságban azonban — azt mondja — létezik egy más fizetési mérleg és ennek az évek folyamán ki kell egyenlítődnie. Ez t. i. az a fizetési mérleg, a mely előáll akkor, ha az eszközöket, a melyek a nyers mérleg különbözeteinek kiegyenlítésére szolgálnak, szintén számításba veszszük. Melyek ez eszközök ? Az első eszköz az arany, a külföldnek aranybehoza­tala és kivitele. A másik eszköz a pénz és tőke. Mindezeknél fogva azt vélem, hogy a fizetési mérleg állása, a melyet minden szónok nagy komolysággal tárgyal és igen fontos pénzügyi viszonyaink tekin­tetében, igen nehezen állapitható meg bizton­sággal. Bár elismerem a kérdés fontosságát, mégis azt hiszem, hogy túlzott jelentőséget tulajdoníta­nak a kérdésnek, ha ilyen kizárólagosan okolják a ki nem elégítő aranybehozatalért. Egy kedvező fizetési mérleg, mondjuk nyersmérleg, megkönnyíti az arany behozatalát, de nem egyedüli döntő ebben a kérdésben. Hát, t. ház, nem hivatkozom most már arra, hogy a tudomány még igen sok más árnyalatát is ismeri a fizetési mérlegnek. így Waltershausen fizetési és követelési mérleget különböztetett meg. Az bizonyos, hogy a tudomány is bizonytalanná teszi a fizetési mérleg fogalmát, ugy, hogy ha az ember hozzá fordul segítségül, felvilágosítást nem nyer. De hát kérdezhetjük, hogy egy nemzetközi fizetési mérlegnek a fogalma maga és ennélfogva a tartalma is olyan-e és olyan lehet-e egyáltalában, hogy kritériuma lehet elsősorban annak, hogy mi­képen fejlődik egy ország gazdasági élete és másod­sorban pedig annak, hogy olyan egészségesen vagy egészségtelenül fejlődik-e, hogy kivetni valót lehet rajta találni és mindezek következtében, hogy a nemzetközi fizetési mérleg az ő fogalmából és tar­talmiból kifolyólag egyáltalában lehet-e mértéke, kritériuma annak, hogy egy ország felállíthat és fentarthat-e önálló jegybankot vagy nem ? (ügy van ! a baloldalon.) Azelőtt még könnyebben operálhattak a fize­tési mérlegekkel, mert hiszen a külföldi váltók árfolyama bizonyos fixebb támpontot nyújtott ennek megállapítására. Ma azonban, a forgalom­nak tökéletesbülése, a dróttalan távirat idejében hogyan lessé el a fizetési mérleg összeállítója, hogy a kereskedelmi könyvekbe miket vezetnek be, micsoda titkokat közvetít a sürgönydrót, vagy az emberek a mikor utaznak, micsoda utalványokat irnak a könyvekbe ? Erre vonatkozólag Foville igen szellemesen mondja : »Des dizaines, des cen­taines, des míllions, des milliards peuvent traver­ser les frontiéres et fairé le tour du monde incognito«. Tizével, százával mehetnek ki a milliók, sőt ezré­vel is megtehetik világkörüli útjukat inkognitó­ban. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső : Akárcsak az Osztrák-Magyar Bank részvényei! (Derültség bálfelöl.) Beck Lajos : Hát, t. képviselőház, a fizetési mérlegnek legfontosabb elemeit. . . Justh Gyula: Egy órakor már nincsenek itt! Holló Lajos: Több a minister, mint a kép­viselő ! Zlinszky István : Nem vagyunk tanácskozás­képes számban! Gr. Batthyány Pál: Most van az ebédidő ! Holló Lajos: Tegyük át tanácskozásainkat a büffébe! (Zaj.) Elnök : Kérem, ha nem lennénk tanácskozásra képes számban, akkor majd intézkedni fogok. Beck Lajos: A nemzetközi fizetési mérleg legfontosabb elemét a külkereskedelmi mérleg

Next

/
Thumbnails
Contents