Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. 221 külföldtől. Az ő fizetési mérlege régóta óriási módon aktiv, és idevonatkozólag egy érdekes körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, arra t. L, hogy egy oTszágfi zetési mérlegének az aktivitása nem mindig szerencsés és irigylésre méltó okokra vezethető vissza. (Ugy van ! balról.) Egy hang (a baloldalon) : A pénzügyi pangásra ! Beck Lajos: Látják pl., hogy épen a franczia példa szerint Francziaország fizetési mérlege óriási aktivitásának fő okai először, hogy a népesség nem szaporodik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ott az ipari vállalkozás nem fejlődik, hogy ott az emberek nem ipar vállalkozásokba fektetik tőkéjük nagy részét, hanem rentékbe és takarékbetétekbe s végül, hogy a munkaerő Franczia országban maga is sokkal előbb visszavonul, mint Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy Francziaország fizetési mérlege aktivitásának más örvendetes okai is vannak. Mint pl. az évről-évre fokozódó és növekedő idegenforgalom jövedelme és azon óriási külföldi papírállomány, á melyet ő felszi. Francziaországban a prémium-rendszer mellett —• a mire Földes Béla t. képviselőtársam is hivatkozott —• az is szól, hogy kettős valutája van, t. i. hogy ott az arany mellett az öt frankos ezüst is szerepel és hogy a forgalom telítve van aranynyal. De mindennek daezáia, a mint ezt már Földes Béla t. barátom beszéde folyamán voltam szerencsés megjegyezni, Francziaország maga sem alkalmazza ezt már tizenkét esztendő óta, csak indirekt módon, a mikor aTanyat kivannak tőle, s akkor kopott aranyat ad. A mi már most Magyarországot illeti, itt a különböző Francziaországtól, gazdasági helyzetünktől eltekintve, már csak azért sem volna alkalmazható, a prémium-rendszer, mert ez elsősorban a külföldi hitelnek megingásához vezetne, a pénzérték devalválását eredményezné, a kamatláb föltétlen felszökkenését és a bankjegyek diszázsióját idézné elő. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az aranymegőrzés többi kérdésével részletesen most már igazán nem foglalkozom, csak megjegyzem a devizapolitikáról, hogy ez nem valami féltve őrzött titka az Osztrák-Magyar Banknak, hogy azt az orosz jegybank oly gyönyörűen utánozta és a tökélynek magas fokára emelte, sőt bocsásson meg a t. túloldal, hogy újra arra a vesszőparipára hivatkozzam, a melyet annyiszor a szemünkre vetettek, t. i. a román jegybankra, a mely ezt a devizapolitikát meglehetősen kifejlesztette. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nálunk a devizapolitikára vonatkozólag szinte szállóigévé vált, hogy az a mi aranyvalutánknak, az aranyvásárlásnak és forgalomba hozatalának az államosítása. És tényleg ki kell róla állítani a bizonyítványt, hogy az Osztrák-Magyar Bank devizapolitikája mintaszerű, a külföldnek mintaképül szolgál és azt hiszem, az önálló magyar jegybank is szivesen és sikerrel utánozná. A deviza-arbitrázs kifejlesztése, a devizapiacz áUandó szemmel tartása, az érczváltók kellő időbeni vásárlása, a vámaranyutalványok felhasználása nem olyan féltve őrzött és egy ország határain túl nem vihető kincsei egy jegybankpolitikának, a melyet az önálló magyar jegybank ne követhetne. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De szinte hallom az ellenvetést, hogy minden nagyon szép, egy önálló jegybank gyönyörűen folytathat devizapolitikát, gyűjthet aranyat, a kamatlábcsavart is alkalmazhatja, de mindez hiába, ott van az a hétfejű sárkány, a mely mindent elnyel, devizát és aranyat, a nemzetközi fizetési mérleg. Elsősorban is konstatálni kívánom, hogy e probléma, a nemzetközi fizetési mérleg problémája, meglehetősen uj keletű, 1875-ben állította fel, ha jól tudom, Soetber, és azelőtt egészen más fogalommal operáltak, t. i. a külkereskedelmi mérleg fogalmával. Ez jjedig jelenti a kivitt és behozott áruk értékének egyenlegét. Ez volt a mértéke azelőtt egy ország gazdasági helyzete megítélésének és ha nem jön egy erősebb sárkány, és nem nyeli el emezt, akkor ma talán a külkereskedelmi mérleg volna az a kritérium, a melynek alapján az mondanák, hogy a jegybank felállítható vagy nem állitható fel. A magyar külkereskedelmi mérleg 1900—1906 közt 698 millió koronát mutatott javunkra, a mely évi átlagban 116.3 millió koronát jelent. Azóta passzíva lett, de 1910-ben a kedvező termés folytán újra feltétlenül javunkra változott. De már most közbejött, mint mondom, a nemzetközi fizetési mérleg hétfejű sárkánya és ezt a közbelépést a tudomány a következőképen indokolja (olvassa) : »Nyilvánvaló, hogy

T a régi merkantil-rendszer nyomán ma is hangoztatott állitásnak, hogy árukiviteli többlet, vagyis, az u. n. kedvező kereskedelmi mérleg esetén az egyenleg nemes érez behozatalával egyenlittetik ki, alapja nincsen. Ez álláspont tévedése abban van, hogy az áruforgalmat elszigetelten tekinti, ugy, mintha a nemzetek közt lebonyolódó gazdasági forgalmat a nemzetközi árukereskedelem kimerítené ; holott az áruforgalom a nemzetközi értékforgalomnak csak egy — igaz, hogy jelentékenyebb — része. A külkereskedelmi mérleg nagy behozatali, majd kiviteli többletet mutat. Nincs egyensúlyban, mert a külkereskedelmi mérleg csak a kivitt és behozott árukat tünteti fel és ennek következtében abban nem foglaltatnak azok az értékátruházások, a melyek nem az árukereskedelem utján, hanem más módon (például értékpapirküldéssel) eszközöltetnek. Magyarország külkereskedelmi mérlege kedvező, vagyis, kiviteli többlettel zárul, ebből azonban távolról sem következik, hogy ennek az országnak a kiviteli többlet erejéig a külföld által kiegyenlítendő követelése támad a külfölddel szemben . . . Egy ország árukiviteli többlete korántsem jelenti azt, hogy hasonló követelési többlete van tartozásával szemben, a mi tehát készpénzben volna kiegyenlítendő ; mert ha ez az ország évenkint jelentékeny kamatot, osztalékot, járadékot