Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

220 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. 1906-ban ez meglepő módon már 458 millió koronát tett ki, 1908-ban 435 millió koronát, 1909-ben 434 milliót. Ennek pedig magyarázatába bővebben bocsátkoznom nem lehet, mert közkézen forog, hogy a mig azelőtt a váltótárcza beosztására a leszámitolás helye volt a döntő, azóta a fizetés helyét tették döntővé, a mi által Magyarországra esőleg sokkal nagyobb összeg jutott, pedig tudjuk, hogy ezek a váltók tulaj donképen osztrák hitel alapján az osztrák iparosoknak kiszolgálására adatnak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőhahldalon.) Hogy specziális magyar hiteligényeinket menynyire elégiti ki és mennyire nem elégíti ki a közös jegybank, arra lesz szerencsém egy más reláczióban, kiváltkép a mezőgazdasági hitel kérdéséről szólva, megemlékezni. Hogy a közös bank — bár elismerem lojálisán, hogy teljes mértékben igyekszik kuláns lenni, mégis el van zárva a nagyközönség elől és a hozzáférhetésnek nehézsége által a hitelközvetités felvirágoztatásához lényegesen, hozzájárul, ez, azt hiszem, oly útszéli igazság, a melynek bővebb illusztrálásába és magyarázatába bocsátkozni felesleges. Tény az, hogy mi azért sürgetjük az önálló jegybank felállítását, mert abban a meggyőződésben élünk, hogy a magyar hiteligényeket nemcsak számszerűleg j obiján, hanem a magyar hiteligények természetének megfelelően is jobban tudja kielégíteni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A nemzetek önállósága a gazdasági életbon épen abban nyilvánul, hogy gazdasági erejüket saját életigényeikhez tudják hozzáidomitani. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a hivatása egy önálló banknak, ezért követeljük elsősorban annak felállítását. (.EZére/c helyeslés balról.) A második kérdés, a melylyel bővebben szándékozom foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) az, hogy az önálló jegybank, ha megszerzi megalakulásakor aranyát, vájjon meg is tudná-e azt őrizni és a hiányt mindig pótolni ? Ennek a kérdésnek vizsgálata talán bonyolultabb és nehezebb. Kétségtelen, hogy az ara^védelemnek erőszakos és mesterséges utón való keresztülvitele jegybankpolitikai szempontból semmiképen sem ajánlatos, mert tudjuk nagyon jól, hogy abban a pillanatban, a mikor — hogy ugy fejezzem ki magam — természetellenes módon kívánjuk a jegybank aranyát megőrizni, egészségtelen eredményt érünk el vele, mert a pénzérték devalvácziójához járultunk hozzá. Idevonatkozókig nagyon okosan és helyesen mondta 1908-ban Wagner, hogy (Olvassa) : »Ha már megcsináltuk az aranyvalutát, nem szabad különösen megnehezíteni, ha valaki esetleg aranyát ki akarja vinni. Ebbe bele kell njmgodnunk, még ha bizonyos időkben a pénzpiacz helyzetét meg is nehezítené. Itt is beválik az a régi igazság. — mondja — hogy a föld kerek és forog, a kiáramló arany a hogy kimegy, ép olyan szépen beszivárog. Mert az arany is áru és a nemzetközi áruforgalomnak ép ugy tárgya, mint minden más áru, s kétségtelen, hogy odamegy, a hol a legnagyobb a kereslet. Azt pedig, azt hiszem, senki sem fogja mondani, még a t. túloldalról sem, hogy az önálló bank esetén nem fizetnők meg ép oly jól az arany árát, mint azt megfizetik bárhol másutt a világon. Hiszen Lexis nagyon helyesen mutat rá, hogy az arany is ép azért oly jó fizetési eszköz, mert ha felesleg van belőle, könnyen kimegy és ha szükség van rá, igen könnyen bejön. (Ugy van! balról.) Az nem is vitás, — hogy a mint beszédem elején felemlítettem —*az önálló jegybank feláüitása nagyobb nehézségbe nem ütközhetik. Hiszen a rendelkezésünkre álló 163,200.000 aranyban, a mely a készfizetések felvétele czéljára külön kezeltetett, tekintélyes alaptőke, — akár 100, akár 150 millió korona volna aranyban — a mely rendelkezésünkre állana, máris egészséges, biztos bázisát képezné az önálló jegybanknak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De a főkérdés tulaj donképen itt kerül elénk. Az t. L, hogy ezt a megszerzett aranyat, a melyet a bank megalakulásakor feltétlenül bírnánk, meg is tudnók-e őrizni és gyarapítani ? (Halljuk! Halljuk!) f

: Annak a fejtegetésnek a részleteire, hogy mik ennek az aranymegőrzésnek különböző módjai, kitérni nem óhajtok. Tudjuk azt jól, hogy az arany megőrzésének az ügyes aranyszerzés egyik eszköze. Tudjuk azt is, hogy Anglia telitett aranyrezervoárra nem igen pályázik, egyszerűen azt tartja, hogy az arany nem hoz kamatot, minek tehát az aranyat felhalmozni, hanem alkalmazza inkább a diszkontócsavart, a mely Anglia különös gazdasági állásánál fogva sokkal hatékonyabb, sokkal elsőbbrendű fegyver, mert London aranypiacz, azonkívül gazdag aranygyarmatai vannak és így ez sokkal hatékonyabb fegyver az ő kezében, mint a kontinens bármely jegybankjánál. De, t. képviselőház, az aranyvédelem egyik eszközére, a prémium, kérdésére is ki kell röviden térnem, mert igen sok olyan vélemény merült fel e kérdésnél, a mely teljesen nem felel meg a helyes felfogásnak. (Halljuk ! Halljuk !) Nézetem szerint az aranyprémium-rendszert egy önálló jegybank esetén mi Magyarországon egyáltalában nem alkalmazhatjuk. Azok, a kik a prémium-rendszer alkalmazását ajánlják és ajánlották, teljesen figyelmen kívül hagyják azt, hogy Francziaországnak és Magyarországnak a gazdasági rendszere és természete teljesen ellentétes. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mig Francziaország feltétlenül hitelező állam, (Ugy van! Ugy van! balról.) addig Magyarország — és sietek hozzátenni, nehogy ebből fegyver kovácsoltassák az önálló jegybank ellen —• Magyarországon kívül pl. Németország is, feltétlenül adós állam, és ez már magában véve egy ok arra, hogy a prémium-rendszer nem volna alkalmazható. De Erancziaország erősen hitelező állam is, a minek követelései és tartozásai arányban állanak egymással, a miből kifolyólag tehát ő nem függ a