Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

85. országos ülés IMI január 25-én, szerdán. 219 Hogy jogunk egy önálló bank feláüitására biztosítva van és kétségbe nem vonatik : az, azt hiszem vitán felül áU. A vita-pontokat tulaj donképen két szempont köré jegeczesitem. Az egyik az : hasznosabb-e felállítani egy önálló magyar jegybankot azért, mert ez az önálló magyar jegybank magyar hiteügényeinket az eddiginél jobban elégitheti-e ki, a második pedig az, hogyha felállítunk egy önálló jegybankot, fenn is birjuk-e azt tartani ugy, hogy az a modern európai jegybankoknak megfelelően működhessen, azaz aranyat szerezni és aranyat állandóan megőrizni képes-e és ezenfelül másodsorban abban a helyzetben van-e, hogy népszerűen fejezve ki magamat — olcsó pénzt nyújthat hitelre, azaz a kamatlábat nem kénytelen-e felemelni ? (Helyeslés balfelól.) T. képviselőház ! A kérdések elsejére szinte csak a kép teljessége kedvéért reflektálok, egészen röviden, szinte csak az eredményeket összegezve. Kétségtelen, hogy két gazdát szolgálni egyszerre majdnem lehetetlen, vagy legalább is nagyon nehéz. (Helyeslés balfelól.) Annál nehezebb két olyan gazdát szolgálni, kiknek gazdasági érdekei ellentétesek és sokszor egymással szembe is kerülnek. Ep azért idevonatkozólag a nagy gazdasági egységeknek hívei nem is igen lehetünk, mert azok a nagy gazdasági egységek a kifelé való gazdasági reláczióban talán ennek az egységnek hasznos gazdasági előnyöket biztosithatnak, de annál nagyobb kárt szenvednek általuk e gazdasági egységbe foglalt nemzetek gazdasági szempontból, mert épen az előbb említett ellentétekből kifolyólag gazdasági érdekeiket feltétlenül meg kell csorbítaniuk, egymás iránt való tekintetből törekvéseiket meg kell szoritaniok. Ha így, t. képviselőház, a nagy gazdasági egységeknek hivei nem lehetünk és nem vagyunk, ép oly őszintén és objektíve ki kell jelentenem, hogy nem tudok mindig és feltétlenül lelkesedni azokért a kis, túlnyomóan keleti jegybankokért, melyekre lépten-nyomon történik nem mindig szerencsés módon hivatkozás. Mert őszintén szólva, ezeknek a keleti jegybankoknak egy része meglehetősen selejtes és a létért való küzdelemben nem is tudja mindig teljesen megállani a helyét. De egy bizonyos : hogy akár kicsiny, akár nagy, akár keleten, akár nyugaton alakult az az önálló jegybank, azzal, hogy egy nemzet gazdasági életének kielégítését tűzte ki czéljául, (Zaj jobb felől. Halljuk ! Halljuk ! balfelól. Elnök csenget.) mégis mutatja, hogy tud alkalmazkodni nemzete gazdasági életigényeihez (ügy van! balfelól.) és nem köteles megszorítani a maga gazdasági érdekeit egy más gazdasági érdek kedvéért. (Ugy van! ügy van ! balfelól.) Szóval, kicsiségében és sokszor groteszkségében is rejlik valami nagyszerű és valami megható . . . Holló Lajos: Tiszteletreméltó! Beck Lajos : . . . az, hogy a nemzeti életet és a nemzeti életnek a gazdasági életre vonatkozó hatalmas és önálló megnyilvánulását szolgálja. (Ugy van ! ügy van ! balfelól.) T. képviselőház ! A közös bank hitelnyújtásának számszerű fejtegetésébe nem kívánok bocsátkozni, nem azért, mert a szakértők, a kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, a legkülönbözőbb számszerű eredményekre jutottak. Csak azt kívánom konstatálni, hogy a kik az önálló bank híveiként állítottak fel ilyen számításokat, azok mindannyian arra a közös eredményre jutottak, hogy a magyar önálló jegybank a magyar hiteligényeket a közös banknál sokkal hathatósabban tudná kielégíteni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon,.) Holló Lajos t. képviselőtársam az ő kiváló előadói munkálatában a közös banknak eddigi hitelnyújtását — ha jól tudom — 219 millióra tette és ugy számított, hogy az önálló bank ezt 500 millió koronáig tudná kielégíteni. Egy másik szakértő, a t. túloldalnak publiczistája, Hertzka . . . Kelemen Samu : Egy idő óta publiczistája; azelőtt frissebb volt. Beck Lajos : . . . a ki különben európai tudásánál fogva kiérdemelte, hogy pénzügyi kérdésekben szakértőnek elfogadtassék, kijelentette, hogy az alaptőke beszámítása nélkül 600 millió koronára volna tehető az az összeg, a melyet a magyar hiteligények kielégítésére egy önálló bank nyújthatna, mig másrészről ugy számított, hogy eddig a közös bank körülbelül 300 milliót hitelezett ki Magyarországnak. Holló Lajos: A lombarddal együtt. Beck Lajos: Azonban annak megítélésénél, hogy jobban elégitené-e ki egy önálló jegybank hiteligényeinket, vagy nem, nemcsak az a kérdés, hogy számszerű összeállításban mekkora az a hitelnyújtás, hanem elsősorban és főkép, hogy milyen a hitelnyújtás módja és mineműsége. (Ugy van! Ugy van ! balfelól.) Az én igen t. képviselőtársam és barátom, báró Madarassy-Beck Gyula az ő fejtegetéseiben utalt azokra a számszerű előnyökre, a melyek a közös jegybank uralma alatt, ha jól tudom 1900 és 1909 között, különösen az eszkompt és lombard üzletből kifolyólag a magyar hiteligények kielégítésére szolgáltak. Ő igen ügyesen gruppirozta saját álláspontja mellett — és ez nem kivan gáncs lenni, sőt elismerés — azt, a mit el akart mondani, de azt hiszem, még sokkal ügyesebben gruppirozta mindazt, a mit e kérdésben szükségesnek látott elhallgatni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy az én igen t. képviselőtársam is csak annyira kereste a leszámítolási üzlet körében magyar szempontból a kivetnivalót, mint az egyszeri ember, a lakásán a huszárt, abban a pillanatban, a mikor meglátta kivont karddal a felpattanó szekrényajtóban. Hát, t. képviselőház, a váltóhitel szép számsoraiban, azt hiszem, ha alaposan keressük, megtaláljuk a huszárt kivont karddal, a mely kivont kard talán nem annyira a magyar érdekek védelmére, mint inkább a magyar érdekek ellen szegeződik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk azt, hogy 1900-ban 170 millió koronával szerepelt Magyarország váltótartozása és 28*