Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés tílí január Ü-én, kedden. 15 góczpontja és legerőteljesebb testülete ilyen erőteljesen foglal állást hiteléletünk ilyen módon való biztosítása mellett és annak a vaczillálásnak a megszüntetésére, a mely a készfizetések »rendezése« czimén újból felmerült. Mellettem ülő t. képviselőtársaim Jankovich Béla szakértői nyilatkozatára is hivatkoznak, a ki ebben a kérdésben a bank-ankét alkalmával, mint szakértő lett meghallgatva és a ki egész tudásának súlyával kelt sikra azok mellett a kérdések mellett, a melyek a készfizetések felvételére vonatkoznak. Én igen nagyra becsülöm Jankovics Béla t. képviselőtársunkat — a ki időközben képviselő lett — és tudásának régi tisztelője vagyok. Azt mondja Jankovics Béla az ankétirományok 55. lapján (olvassa) : »Ha most sem sikerülne dűlőre jutni a valutarendezés betetőzését képező készfizetésre nézve, az osztrák kormánynyal, akkor az önálló bank felállítását magam is feltétlenül kívánatosnak és indokoltnak tartom.« (Felkiáltások baljelöl: Éljen Jankovics!) Nem hiszem, hogy Jankovics Béla t. képviselőtársunkat mint szakértőt is olyan — hogy egy jó, a közös bankszabadalom tárgyalásához illő kifejezést használjak — »Hitzkopfnak« méltóztatnak tartani, a ki ilyen erősen exponált módon állást foglalna az önálló jegybank felállítása mellett akár egy feltételtől függőleg is, ha az nyomban be nem következik, az esetben, ha ő ezt olyan veszélyesnek tartaná az országra nézve. Másrészt nem tarthatják a t. túloldalról sem felületes embernek Jankovicsot, a kinek tudományos készültsége előtt mindnyájan kalapot emelünk, hogy ő meggondolatlanul állította volna oda azt, hogy a készfizetések felvétele, a valutarendezésnek ez a betetőzése az a feltétel, a melyet ha nem teljesítenek, az önálló bankot kell felállítani, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Halljuk, hogyan magyarázza most el! Barta Ödön : Csak nagyon röviden akarom még érinteni az előttünk fekvő törvényjavaslat uj rendelkezéseinek némelyikét. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, a melyikben a bank a régi szankczióval ellátott szakasz helyett egy uj szövegezésű szakaszban arra köteleztetik, hogy jegyeinek paritását minden lehető eszközzel fentartsa. Azok után a fejtegetések után, a melyeket Kelemen Samu t. képviselőtársam tegnap itt olyan fényes sikerrel és olyan nagy elokvencziával elmondott. . . Justh Gyula : Éljen Kelemen ! Barta Ödön : . . . nagyon kevés a mondanivalóm. Teljes mértékben osztom azokat, a miket ő e tekintetben előadott, csak a vismajor kérdésében kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk ! Ralijuk ! a bal- és a szőlsőbaloldalon.) T. i. ezen kötelezettség, ezen ellenőrizhetetlen kötelezettség mellett, mert hiszen a jegyek paritásának fentartására legalább tíznél több módszert ismer már eddig a gyakorlat és a tudomány — azt, hogy melyiket keüett volna alkalmazni kellő időben, melyik orvossággal kellett volna hamar orvosolni a beteget, ezt utólag megállapítani sohasem sikerült. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most a helyett a biztos álláspont helyett, a melyet a szabadalomtól való megfosztásnak terhe alatt a régi törvény, a régi szabadalom elfoglal, a mikor azt mondta, hogy a jegybeváltás elmulasztása vonja maga után a szabadalomtól való megfosztást, — tehát ez egy ténybeli kérdés — behoztak egy arbitrium-kérdést, egy olyan arbitrium-kérdést, a melyben nem lehet eligazodni, mert hozzá van téve az is, hogy »vis major esetem szankczió nem alkalmazható. Hát mi a vis major a pénzvilág tekintetében ? Ez nincs még kodifikálva sehol. Ezt a mindenkori osztrák minister bölcsessége ugy interpretálja, a hogy neki tetszik, és ha a mindenkori magyar minister ellentétbe akar vagy mer jönni az osztrák kormánynyal a maga álláspontja szerint, akkor a szerint, hogyan oszlanak el azon időben a hatalmi szervezetek, hogyan helyezkedik el a hatalmi súlypont. — a melyről már annyit beszéltünk — a szerint fog az egyik vagy a másik kormány menni és addig fognak másikat hozni, a meddig a vis major tekintetében megegyezésre fognak jutni. így néz ki ez a kérdés a gyakorlatban. Törvényalkotásnál tehát nem szabad regényt irni. A vis major ilyen módon való odaállitása pedig regényírás, befejezheti a regényt mindenki ugy, a hogy akarja. Jókainak van, ha jól emlékszem, egy regénye és legújabban Herczeg Ferencznek egy témája, a melynek a megoldását a publikumra bizza. Ezt a kérdést nem lehet a publikumra bizni. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nekünk tudnunk kell, mikor és meddig van készfizetés, mikor van vis major ? (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak még az 5. §-ról valamit. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. minister ur beterjesztett javaslatában az van mondva, hogy junktim van a javaslatban lefektetett összes rendelkezések és az azokhoz fűzött összes egyezmények teljes értelmének és rendelkezésének fentartása tekintetében. Ha tehát ezekből valami kimarad, akkor az egész meg nem történtnek tekintetik. Arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy elveiknek teljes honorálása mellett méltóztassanak lehetővé tenni, hogy e javaslatból semmise legyen. Nem keli semmi egyebet tenni, mint el nem fogadni azt a bizonyos 5. szakaszt, a melyet alkotmányos érzülettel elfogadni aüg is lehet, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert egyenesen sarkaiból emeli ki alkotmányos életünket. Méltóztassék ennek alapján elbuktatni a javaslatot és akkor az egész készfizetés kérdése tényleg rendezve lesz. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kis kérdésről van szó. Itt aztán igazán van egy vélelem az 5. szakaszban. Ezt ajánlom Beck Gyula t. képviselőtársamnak figyelmébe! Ez egy praesumptio iuris et de iure akar lenni, t. i. meg akarja állapítani azt, hogy egy meg nem történt tény alapján valódi fényül fogadtassék el,