Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

200 84. országos ülés 1911 január 2í-én, kedden. nem is lehetett beszélnie. De még egy súlyosabb tényt is hozhatok fel. Lánczy Leó, a ki végül is a magyar közgazdasági életnek egyik elismert szaktekintélye, beküldötte véleményét, a melynek első részében foglalkozott a czélszerűségi kérdéssel, és ennek a szakvéleménynek ezt az első felét Eitner Zsigmond t. képviselőtársam indítványára a bankankét még csak jegyzőkönyvébe se engedte felvétetni, tehát a kardinális kérdést — mert az a kardinális kérdés, hogy vájjon czélszerű-e az önálló bank, vagy pedig czélszerűbb a közös bank — nem is engedte tárgyaltatni, sőt, a ki még ráutalt, annak is kettévágta a szakértői véleményét és az egyik felét egyszerűen papírkosárba dobta, s csak a másik felét engedte nyilvánosan tárgyalni, a mely arra vonatkozott, hogy ha már felállítják az önálló bankot, miképen kell eljárni, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni. Oly szépen kifejtették különösen báró Madarassy-Beck Gyula, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársaim és a többi felszólalók azt, hogy czélszerűségi szempontból nem kívánatos az önálló bank mostani felállítása, hogy én nem akarok mindazokra az argumentumokra kitérni. Engedjék meg csupán azt, hogy a legsulyosabbra, — a melyet gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is ilyennek ismert el — a kamatlábra reflektáljak és jelezzem azt, hogy az összes szakértőknek véleménye szerint, kik között az első banktekintélyek vannak, de magának Földes Béla t. képviselőtársamnak véleménye szerint is alig volna elkerülhető, hogy az önálló bank kamatlába egy fél, esetleg egy egész százalékkal magasabb ne legyen a közös bank kamatlábánál. Én tisztán csak olyan feltevést akarok felhozni, a melyet minden oldalról konczedálnak. Abban nem osztozom Földes Béla t. képviselőtársammal, hogy ez az egy perczent jiedig a gazdasági élet szempontjából nem olyan fontos, mert a drága kamatláb ínég nem jelenti azt, hogy az ország az íinálló bank felállítása esetén nem fogja a magasabb kamatlábat könnyebben fizetni, mint a hogy most fizeti az olcsóbbat. Ez teoretikus fejtegetés és ezzel szemben állanak a rjraktikus élet emberei, és bár AjDponyi Albert t. képviselőtársam abban a beszédében, a melyre ismételten volt alkalmam hivatkozni, gióf Lónyayra való utalással ezeknek szakvéleményét lekicsinyelte, méltóztassék megengedni, hogjr én mégis nagyobb súlyt helyezzek az ilyen gyakorlati életben mozgó emberek véleményére, mint a teoretikus fejtegetésekre. {Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Különben is ugy vagyunk vele, hogy a teória majdnem mindenütt a már megvalósult gyakorlatot követi. (Ugy van! Ugy van I a jobboldalon és a középen.) Shakesj>eare megírja a maga tragédiáit, az esztétikus megírja a tragédiának elméletét, (Ugy van I jobbfelől) Moltke végigharczolja a franczia háborút, az utána következő sztratégiai tudomány a Moltke által produkált eredményeken megirjaasztratégia elméletét; (Ugy van ! jobbfelől.) az Osztrák-Magyar Bank inaugurál egy bámulatos devizapolitikát, Knapp, a strassburgi tanár megírja a maga devizaelméletét, (ügy van ! jobbfelől.) Tehát ugy van, hogy a teória — nem mondom, hogy kizárólagosan, de — majdnem mindig a gyakorlat nyomába lép, és ha nekem a gyakorlat pénzügyi emberei azt mondják, hogy előreláthatólag, minden valószínűség a mellett szól, hogy az önálló bank magasabb kamatlába hátrányos lesz, nekem ezt mégis csak inkább el kell fogadnom, mint a teoretikus fejtegetéseket. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Nem akarom azt fejtegetni, hogy mit jelent az ország hiteléletére, ha egy perczenttel magasabb lenne a bank-kamatláb, mint a milyen jelenleg. De egyre mindenesetre ráutalok, — azért csak erre az egyre, mert ez még nem volt az eddigi tárgyalások folyamán kifejtve — arra t. i., hogy a mely pillanatban a mi bankunknak kamatlába meghaladja a mi ez idő szerinti czimletemknek kamatlábát, abban a pillanatban ezeknél a czimleteknél egy árdevalváczió fog előállani, nem" ugy, a mint azt Polónyi Géza t. képviselő ur kifejtette, hogy talán azok a külföldi hitelezők követelnének egy magasabb kamatlábat, — ehhez j oguk nincs — hanem ugy, hogy az a magasabb kamatláb, a melyet mi itt benn az országban a hiteléletnek nyújtunk, eo ipso visszahatna a mi hitelparjirjainkra, még pedig ugy állampapírjainkra, mint bankintézeteinknek zálogleveleire stb. A múltra nézve ugyan nem sokat jelent az, hogy visszaküldik-e, nem küldik-e vissza ; abban lehet igazuk a t. képviselő uraknak, hogy ha igen nagy a veszteség, inkább megtartják, semhogy visszaküldjék ; hanem az ország jövő hiteléletére, a melynek hasznos beruházásokra még nagy szükségletei vannak, nnndenesetre óriási kihatással van (Ügy van ! jobbfelől.) és épen ezért — méltóztassanak megengedni — nem elvi, hanem czélszerűségi szempont az, a mely bennünket arra indit, hogy a törvényben biztosított jogunkkal ez időszerűit ne éljünk, hanem várjuk be az időt, hogy 1917-ben nem lesz-e a helyzet e tekintetben kedvezőbb. (Zajos helyeslés és taps jobbfelől.) Nem akarok tudományos dolgokra hivatkozni, (Halljuk! Halijuk! jobbfelől.) de kötelességem megjegyezni, hogy általában az állampapíroknak, a fix kamatozási papíroknak értéke csökkenő tendencziát mutat. Ez kétségbevonhatatlan tény. Nemcsak mi panaszkodunk az állampapirok visszaeséséről, panaszkodtak Poroszországban is. A »Preussische Jahrbücher» novemberi füzetében valami Mallberg helyesen fejtegeti a discontopolitika ós az állampapirok valóságos rentabditása és kurzusa közötti összefüggést. Csak egész röviden jegyzem meg, hogy azt hiszem, ez a folyamat tartani fog továbbra is, még pedig azért, mert a tőke egyre nagyobb mértékben érdeklődik ipari és bankvállalatok iránt. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezek a nagy ipari és bankvállalatok oly jelentékeny mértékben dotálják tartaléktőkéjüket, hogy