Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfon. 171 Magyar Bank élén áll, Popovics Sándor kormányzó, a kinek finánczpolitikai képzettségét egyáltalán nem kívánom, sőt jogosítva sem vagyok kétségbevonni, ő azt állította, hogy az önálló magyar jegybank felállítása esetén mintegy két perczent volna a differenczia az akkori és mostani kamatláb közt. Voltak olyanok, a kik kevesebbet jósoltak. Boldog emlékezetű Szilágyi Dezső mondta már, hogy a legutolsó próféta Éliás próféta volt; azóta a prófécziának nem sok jelentősége van sem politikai, sem közgazdasági tekintetben. Hogy mennyire igaz ez, rámutattatok Földes Béla t. képviselőtársam példájára, a ki Leroy-Beaulieu kamat jóslásait idézte és ezek a jóslások épen ellenkező irányban teljesültek. Többször hallottuk illetékes helyről is, igy az előadói székből is, hangoztatni azt a körülményt, hogy voltaképen a bankkérdés nem. is politikai, hanem gazdasági kérdés. Azonban gróf Wickenburg Márk igen t. előadó ur előadói beszédében sietett ezt a megállapítást, egyszersmind a saját megállapítását is. megczáfolni. Engedje meg a t. ház, hogy nagyon röviden rámutathassak arra, vájjon politikai vagy gazdasági kérdés-e az önálló jegybank felállításának kérdése, és hogy e kérdést épen a t. előadó ur felszólalásával döntsem el. (Halljuk ! Halljuk ! a balés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja ugyanis az előadó ur (olvassa) : »A közös bank mellett, illetve az önálló magyar bank ellen nem a jog és nem a lehetőség, hanem teljesen csak a czélszerüségi indokok szólanak.« Ezekkel a czélszerüségi indokokkal később foglalkozni fogok. »És ez elsősorban a magyar érdek, de azt hiszem, hogy a magyar érdeknek jelentőségéből semmit sem von le az, hogy ez osztrák érdek is és semmit sem von le az sem, hogy igenis ez a monarchia nagyhatalmi érdeke.« Ha jó büdapestiesen akarnám kifejezni magamat, talán azt mondhatnám, hogy igenis, itt van a kutya elásva. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a nagyhatalmi érdek az, a mely nekünk nemcsak politikai, hanem összes közgazdasági kérdéseinket intézi. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a nagyhatalmi érdek az, a mely kényszerit bennünket olyan állami berendezésre, a melyet a mi agrárius állami mivoltunk egyáltalában nem tűr meg, vagy a mennyiben rákényszerítik, nem von maga után egyebet, mint az állam tökéletes devalváczióját, tökéletes tönkre jutását. (Ugy van ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De hogy még egyszer a t. előadó ur beszédével foglalkozzam, — a mit azt hiszem, nem fog rossz néven venni, hisz igyekszem tárgyilagos lenni — azt mondja, ugyancsak a politikai szempontok fejtegetésével (olvassa): »Abban a felfogásban vannak, hogy a banknak devizapolitikája teljesen kielégíti a szükségleteket. Az osztrák nagypublikumban azért nem szimpatikus a készfizetések megkezdésének gondolata, mert csakugyan elhitte azt, hogy ez specziálisan magyar érdek, és olyan rendszabály, a mely Magyarország különválási törekvéseit a bank terén előmozdítja*. Én azt hiszem, a politika ebben a tekintetben még nagyobb szerepet játszik és ezzel súlyosabb bizonyítékokat szolgáltat a t. előadó ur e mellett, mint az általa említett más kérdésekben, mert hiszen itt az osztrák érdekkörök megint tisztán csak politikai szempontokból ellenzik a különválást, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ha a banknak különválasztásával megtörténnék az első lépés a gazdasági elkülönítésre, feltétlenül meg vannak arról győződve, hogy ezt követi gazdasági különválási czélzatunkban lépéseinknek további sorozata, ezt pedig követi a politikai önállóság és függetlenség. És hogy teljesen igazuk van, mutatja az a körülmény, hogy ez a mai függetlenségi és 48-as pártnak politikai programmja is. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek. Ábrahám Dezső: Emiitettem az előbb, hogy nem szükséges, hogy minden nagy aktív pénzember egyszersmind nagy bankpolitikus is legyen. Hogy ne essem ug)^anabba a hibába, hogy csak jó oldalát emlegetem az egyiknek és csak rossz oldalát a másiknak, a nélkül, hogy bizonyítanám a jóságát és bizonyítanám a rosszaságát, engedje meg a t. képviselőház, hogy az önálló bank jövőjével foglalkozhassam. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az a kérdés, vájjon ez az önálló magyar jegybank meg fog-e felelni azoknak a követelményeknek, a melyeket egy jól fundált jegybankhoz fűznek, vájjon ez az önálló magyar jegybank fogja-e méltóan és kellőkép helyettesíteni a közös bankot és lesz-e méltó és kellő utódja — a mint azt talán a túloldal, de mi is megkövetelnék tőle — annak az Osztrák-Magyar Banknak, a melynek előnyét ma annyira szeretik hangsúlyozni. A jegybank megalakításánál első és legfontosabb kérdés, alapkérdés az alaptőke kérdése. Emiitettem, hogy mikor a jegybank-agitáczió megkezdődött, nagyon sok szakértőnek- az volt a felfogása, hogy a mi tőkeszegénységünknél fogva ezt a szükséges minimális alaptőkét sem tudjuk esetleg előteremteni. Ezt a kérdést eliminálták igen rövid idő alatt és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben tökéletesen egyetért velem az igen t. túloldal is, hogy specziell maga ez a kérdés az önálló bank felállításának kérdésében semmiféle jelentőséggel nem bír. Sándor Pál : Senki sem állította az ellenkezőjét ! (Ellenmondások balfelől.) Hock János: Minden ürügybe belekapaszkodtak. Sándor Pál: Kicsoda ? Hock János: Nagyon sokan. Ábrahám Dezső: Ha jól emlékszem, épen báró Kornfeld Zsigmond elhunyt nagy szakértőnk volt az, a ki arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután nem bizonyos, hogy magánkézből esetleg össze lehetne hozni az önálló bank felállítására szükséges alaptőkét, az állam járuljon ehhez 50 millió koronával. Sándor Pál: Egészen más indokok folytán. 22*