Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

162 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. fogja fizetni. Ezekért az engedményekért az Osztrák-Magyar Bank köteles 10 fiókot felállitani és ez ugy van feltüntetve, mintha valami nagy vívmány volna. Tudom, hogy az uj fiókok felállítása iránt nagy az érdeklődés, de meg vagyok győződve, hogy azok már bizonyos városoknak el is vannak Ígérve. Az bizonyos, hogy a városok szempontjából előnyös egy ilyen fiók, mert a leányok kapnak egy pár tánczos fiatal embert, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) egy pár partit is lehet talán csinálni, egy néhány lakással többet lehet majd kiadni, de e mellett elhiszem azt is, hogy a városok gondolkoznak azon is, hogy a viszonyoknak közvetlenebb megismerése és az érintkezés előmozdítja majd a nemzetgazdasági fejlődést is, a mennyiben a vidéki pénzintézetek nagyobb hitelhez és ezzel olcsóbb pénzhez jutnak. Nézetem szerint azonban az Osztrák-Magyar Banknak is lesz előnye ebből a fokozódó hitelkiterjesztésből. {Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tehát tulaj donképen üzleti érdek és ily körülmények közt ezt valami nagyfontosságú vívmánynak nem lehet tekinteni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Hiszen végeredményben, ha egyszer bekövetkezik az az állapot, a melyet alig várunk, hogy t. i. az önálló bankot felállítjuk, az állam a beruházások költségeit és terheit, valamint a tisztviselőket is átveszi. A tisztviselőket emiitettem meg. Legyen szabad nekem e kérdésre egy megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A most Bécsben folyó bankbizottsági tárgyalások alkalmával olvastam, hogy a cseh képviselők azzal vádolták az Osztrák-Magyar Bankot, hogy nérnetesit. Én ugy tudom, hogy ez nálunk sohasem fordult elő. Legalább nem tudom és nem olvastam soha. hogy a bank tisztviselői germanizáltak voina. Ez egyáltalában nem is lehetséges. Ezek magyar állampolgárok, a kik mégis csak német kenyeret esznek. Én tudok olyan körülményeket, a hol az illetők nem azt esznek és azért mégis germanizálnak. A midőn ezt felhozom, t. ház, csak azért teszem, hogy azon tisztviselői kar előtt meghajtsam az elismerés zászlóját, mert az OsztrákMagyar Bank magyar tisztviselőire nézve csak a legnagyobb dicséret az, a mit mondok és meg vagyok róla győződve, hogy ha viszont elszakadnának azok a szálak, a melyek őket Bécshez fűzik, akkor azok az önálló magyar banknak is mesés hivatalnokai lesznek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek voltak főképen azok a kérdések, a melyeket a bankra vonatkozólag el akartam mondani. Van azonkívül azonban még egy-két megjegyzésem, a mely ugyan nem tartozik szorosan a bankra, (Felkiáltások a baloldalon : Az nem baj!) de minthogy ezek a kérdések itt már meg voltak említve, azt hiszem, nekem is szabad azokra reflektálnom. (Halljuk ! Halljuk !) Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam különösen emlegette a múlt kormánynak bűneit, értem a kvóta felemelését, mert hogyha az ő számadatai tényleg igazak volnának, akkor csakugyan bün volna, a mit a kormány elkövetett, hogy t. i. a koalíció a kvótát felemelte, illetve a törvényhozás. Ha azonban a dolog ugy állna, a mint t. képviselő ur mondja, akkor ez nem maradhatna így, akkor ezeket az aktákat nem lehet még lezárni. Mert azok a szerződések és Ígéretek, a melyek a két fél között köttettek, illetőleg létrejöttek, azok nem magánemberek között létrejött szerződések. Azok nem azon urak között jöttek csak létre, hanem ezek felelős ministerek között köttettek meg. Mi Magyarország részéről megtettük a kötelességünket, a mikor mi felemeltük a kvótát, de ugy látom, a mint a t. képviselőtársam mondotta, hogy a Lajtán túl tényleg nem tették meg a maguk kötelességét. Odaát azt mondják rólunk, hogy nyomorult, koldusnép vagyunk. Hát akkor csak nem fogadnak el ajándékot egy nyomorult koldustól. Méltóztassék tehát a t. többségnek exekválni Ausztriát és követelni azokat a rekompenzáezió-" kat, a melyek nekünk járnak. Az ilyen szerződések, az ilyen adósságok olyanok, mint a gavalléradósság, a melyet ugyan nem szoktak betáblázni, róla váltót nem adnak, de azért igenis figyelmeztetik rá az illetőt, hogy tessék fizetni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A volt kormány ugy tudom, hogy egyebek mellett rekompenzáczióként követelte az önálló magyar bankot. Azért emelte fel e csekély százalékkal a kvótát. Hát ha már ezt nem akarják megadni, követeljék legalább a készfizetés kötelező megkezdését. Ausztriában erre nem fektetnek nagy súlyt. A bizottsági tárgyalás folyamán senki sem mondta, hogy ez Ausztriának, a monarchiának, vagy nekünk a kárára lenne, hanem azt mondják, hogy nem engedjük meg a készfizetés megkezdését, nehogy a magyar papirosok jobban elkeljenek. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha ilyeneket látok, t. ház. eszembe jut a szénaboglya, a kutya és a borjú históriája. (Halljuk! Halljuk!) Nem mondom el, hiszen mindenki ismeri. Farkas Pál: Én nem ismerem. (Halljuk !) Horváth Mihály: Hát ennek a históriája az, hogy a kutya ráfekszik a szénaboglyára, a borjú odamegy és egy-két szénaszálat kihúzogat, a kutya meg elugatia onnan. Farkas Pál: Ki. a kutya ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Horváth Mihály: Ha már olyan szíves Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, hogy meghallgat, engedje meg és ne vegye tőlem rossz néven, ha még egy megjegyzést teszek a beszédére. Ö jól mulatott azon, hogy az előző kormány egyet-mást kikapcsolt, viszont egyet-mást bekapcsolt. Hát igaz, ez tényleg így van. Nem azért hozom elő ezt, mint hogyha az előző kormányt védeni akarnám, végre is annak fogadatlan prókátorra nincs szüksége. így általánosan magyar nemzeti szempontból fogom fel a kérdést. Ő, mint a számok nagymestere, ki fogja számítani, mit ért Magyarországnak az, hogy öt év előtt kikap-