Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés Í9ÍÍ január 23-án, hétfőn. 163 csolták a katonai kérdéseket; ha felemelték volna a létszámot, behozták volna a kétéves szolgálatot, hány milliójába került volna ez Magyarorszángak ! Ezzel tehát csak nyert az ország. (Helyeslés balfelől.) Másfelől bekapcsoltak közegészségügyi, társadalmi, kulturális, szocziális intézményeket, alkotmány biztosítékokat, a melyek a nemzet jövőjére nézve mind igen nagyfontosságú dolgok. Ha tehát felállítjuk a mérleget és azt látjuk, hogy olyan törvényhozás előtt állunk, a mely bekapcsolja a katonai kérdéseket, de kikapcsolja a kulturális kérdéseket — a minthogy a pénzügyminister ur kijelentette, hogy erre sincs pénz, arra sincs, — akkor a mérleg az előző kormány szempontjából még sem olyan rossz ; Magyarország jövője szempontjából igen fontos dolgok ezek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak azok a porszemek, a melyekkel a vita anyagához hozzájárulni akartam. Végül kijelentem, hogy mivel ez a törvényjavaslat a magyar bankról csak beszél, de papiroson hagyja, a készfizetések megkezdésével pedig bújósdit játszik, sőt az 5. §-ban egy alkotmányjogi monstrumot akar a világra hozni, miután kimutattam, hogy a bank se nem közös, se nem magyar : ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem pártolom Kossuth Ferencz és Földes Béla t. képviselőtársaim határozati javaslatait, általában az ezen oldalról benyújtott határozati javaslatokat, valamint az ezután beadandókat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Mikor 1906-ban, legújabb nemzeti küzdelmünk után a koaliczió megalakult, a királyi trónbeszéd a legmagasabb helyről biztosította számunkra gazdasági és különösen hiteli önállóságunk szabad berendezését, örvendetes jelenségként mutatkozott a magyar politika meglehetősen komor egén, hogy évtizedes közjogi küzdelmünk után végre elérkezünk ahhoz a határponthoz, a hol a közjogi kérdéseket félretéve, — a mint azt t. képviselőtársam, Hantos Elemér is kifejtette — gazdasági kérdések megvalósításához foghatunk. A függetlenségi és 48-as pártnak voltaképeni küzdelme évtizedeken keresztül a közjogi térre szorítkozott, mert a párt ugy gondolkozott, hogy közjogi elmaradottságunk, Ausztriától való politikai függésünk a nemzet becsületbeli kérdése. Ugy gondolkoztunk, hogy a mint egy magánembernek mindenekfelett elsőrendű fontosságú az, hogy becsületbeli ügyeit rendezze, ugy a függetlenségi pártnak is egész politikai súlyával a közjogi kérdések megvitatására és közjogaink kivivására kell elsősorban törekednie. Azonban láttuk azt, hogy e közjogi politikánkkal, legalább a mostani időben, eredményt el nem értünk. Olyan akadályokat állítottak mindig közjogi politikánk elé, nemzeti követeléseink teljesítése elé, hogy akkor a függetlenségi párt arra az áüaspontra helyezkedett, hogy eltér a t. túloldal által mindig meddőnek jelzett közjogi politika forszirozásától, rátér gazdasági politikánk kiépítésére. Most elérkeztünk gazdasági politikánk első lépcsőjéhez, önálló hiteléletünk megvalósításához. Én eleget teszek annak a kötelességnek, melyet előbb is hangoztattam, a melyre Horváth Mihály t. képviselőtársam is utalt beszédében, hogy előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszédével foglalkozzam, s előre is kijelentem, hogy igyekszem tárgyilagos maradni és abban a mederben mozogni, hogy egyéneket ne sértsek, hanem tárgyilagos, ha lehet, meggyőzéssel — a mit ugyan eddigi vitáinkban nem igen tapasztaltunk — oda működni, hogy ezen kérdések meglehetős széleskörű pertraktálásában igyekezzünk bebizonyítani, hogy melyik álláspont felel meg a magyar követelményeknek és metyik nem. Hantos Elemér t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az önálló magyar bank megvalósítása ezúttal lehetetlen. Különösen két okot hozott fel erre nézve, elsősorban az időszerűtlenséget, másodszor pedig hadügyi szempontokat is. Hogy az időszer űtlenség mennyiben forog fenn és menynyiben nem, erről, azt hiszem, nagyon sokáig kellene vitatkoznom igen t. képviselőtársammal, a kinek gazdasági képzettségét és a pénzügyi téren való igazán elsőrangú kapaczitását nem akarom vitatni, azonban ha arra várunk, hogy az önálló bank valamikor időszerű esz, akár a t. túloldal bölcs megfontolása alapján, akár pedig a szeretve tisztelt Ausztria álláspontjából, akkor nem hiszem, hogy ebben az évszázadban vagy még a jövő évezredben is az időszerűséget elérhessük. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta azután t. képviselőtársam, hogy az önálló bankot hadügyi szempontokból is lehetetlen volna felállítani és hivatkozott a szerb bonyodalomra. Engedje meg, hogy ezúttal egy édes titkpt árulhassak el t. képviselőtársamnak, a melyet, azt hiszem, hogy talán még jobban tud, mint én : akkor, mikor a függetlenségi párt válsága és általában az önálló bank kérdése akuttá vált, még nem találkoztunk azzal az ellenzéssel az önálló bank felállítása ellen. A rnidőn később találkoztunk, akkor, a mikor a szerb bonyodalom jelenségei mutatkoztak, a déli határon, tökéletesen igazsága van, hogy akkor igen hadügyi szempontból akadályai voltak a bank felállításának. Ezek az akadályok pedig abban keresendők, hogy odaát Bécsben mindig törekedtek, hogy azt a készletet, a mely hadügyi szempontból nekik szükséges lett volna Bécsben, tehát a maguk rendelkezési és hatalmi köreiben tarthassák. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig engedje meg a t. ház, hogy röviden kitérést tegyek és kijelentsem, hogy a jegybank politikájába igen károsnak tartom azt, ha a jegybank az állammal olyan közvetlen összeköttetésben van, és nemcsak az állammal, hanem a hadvezetőségi körökkel is a legközvetlenebb összeköttetést tart fen, a minek a legfényesebb bizonyítékát adta épen az Osztrák-Magyar Bank, a midőn 21*