Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés Í911 január 23-án, hétfőn. 161 jobban kidomborittassék. Erről én sem szólok, már kifogásoltam. Jön azután a többi kérelem. A tárgyalások folyamán felmerült az a panasz, hogy az OsztrákMagyar Bank bírálói nem viselik szivükön a mezőgazdasági érdekeket, hogy a banknak nincsenek mezőgazdasági bírálói. Erre Hantos t. képviselőtársam épen Kecskemétet hozta fel, a hol a gazdák, a földbirtokosok nagy számmal vannak képviselve. Kijelentem, hogy erre nem nagy súlyt fektetek, mert igazán nem fontos a kérdés, de az igazság érdekében mégis meg kell jegyeznem, hogy én azt a tizenegy urat, a ki Kecskeméten biráló. személyesen ismerem, teljesen ismerem viszonyaikat és mondhatom, hogy Hantos képviselőtársam, a felhozott adatot a bank múlt év közgyűlési meghívójából vette. Ott a 11 ur közül 9 után oda van téve, hogy földbirtokos. Lehet, hogy a hangzatosság kedvéért történt ez. Ezek közül kettő olyan földbirtokos, a kiket a gazdasági egyesület kivánt bírálónak, négynek egyáltalában nincs földbirtoka, a többinek van kisebb-nagyobb birtoka, de leginkább szőlőtulajdonosok, a mint az Alföldön már szokás, hogy minden embernek, ha megtelepszik, van egy kis földterülete, az úriember ott — mint mondani szokták — kapás, kertész. De azért derék úriemberek és a mit csak tehetnek a mezőgazdaság érclekében, azt meg is teszik. Azonban nem is ez a dolog lényege. Másfelől azt is tudom, hogy nem az OsztrákMagyar Bankon múlik, hogy nincsenek mezőgazdasági váltóbirálói, hanem azon, hogy igen sok ember nem vállalkozik rá, részint, mert el van foglalva, részint pedig, mert nem viseltetik szimpátiával a bank iránt. De az is megesik, hogy sokakat az tart vissza, — a mit nem is lehet rossz néven venni ma, mikor azt tartjuk, hogy az idő pénz — ÜO

gy ilyen gazdag intézetnek nem akarnak ingyen dolgozni. Mikor erről az intézetről azt mondják, hogy nem jótékonysági intézet, hogy sokat keres, akkor a bírálókat is honorálhatná. Ma mivel honorálja ? Ha meghalnak, koszorút küld sírjukra, de örül, ha csendes részvét kéretik. Emiéi a kérdésnél a legfontosabb a magyar mezőgazdaság hiteligényeinek kielégítése. Az 0. M. G. E. azt kéri, hogy az állam hasson oda, illetve vétessék be a törvénybe, hogy a gazdáknak olcsóbb kölcsönt adjon az Osztrák-Magyar Bank. Ez kivihetetlen dolog, ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, a ki azt mondja, hogy ezt a bankkal szemben kívánni sem lehet, mert ha kivánnók is, bizonyára olyan feltételeket kapnánk, a melyeket drágán kellene megfizetni. Sokkal helyesebb lesz, ha ebben az irányban mi teszszük meg kötelességünket. Mi a baja elsősorban a közép- és a kisgazdáknak ? Az, hogy tulajdonkép nagyon nehezen jut olcsó pénzhez, mert az Osztrák-Magyar Banknál a 300 millióban kontingentált jelzáloghitel teljesen ki van merítve. De nem is volna tanácsos azt felemelni különböző pénzügyi okoknál fogva, már . KÉPYH. BAPLÓ 1910—1915. IV. KÖIET. csak tekintette] a mi jelzálogintézeteinkre. Azonkivül a másik államban is van elég jelzálog-intézet, tehát nincs okunk papirosainkat ezen a czimen is szaporítani. Hanem igenis más utón kell a megoldást keresni. Az Osztrák-Magyar Bank váltóbirálata alá leginkább olyan gazdaváltők kerülnek, a melyek más intézetekhez nyújtattak be, tehát olyan váltók, a melyeken 2—3%-os plusz van ; t. i. ilyen különbséggel dolgozik a kis-intézet az Osztrák-Magyar Bankhoz képest. A magyar gazdának ezt a szorult helyzetét felhasználják azután azok az intézetek, a melyeket közönségesen nemzetiségi intézeteknek neveznek és a melyek már az Alföldet is elárasztják. A nagyszebeni bank pl. nagyszerű üzleteket csinál az Alföldön is, a hol elég olcsó pénzt adnak, nem kell Poncziustól Pilátusig szaladgálni, hanem a kölcsönt rövid idő alatt folyósítják, engednek hoszszabb időt a kifizetésre és ritkán esik meg, hogy ilyen birtok —• legalább az Alföldön — dobra kerüljön. Ez jele annak, hogy a kölcsön oly előnyös, hogy a kisgazda le tudja bonyolítani. Ezeken a kisembereken kell elsősorban segíteni és nagyon örvendetesnek tartom, hogy a ministerelnök ur a múlt napok egyikén a képviselőházban Mezőssy Béla t. képviselőtársam beszéde után kijelentette, hogy a kormány kötelességének tartja a kisemberekről való gondoskodást. A ministerelnök ur akkor a következőket mondta — szó szerint czitálom, voltak talán, a kik nem hallották —• (olvassa) : »Kinyüatkoztathatom azt az igen komoly szándékunkat, hogy e tekintetben azon kisebb igényű hitel kielégítésére a magunk részéről a kellő lépéseket meg fogjuk tenni, nem csak adminisztratív utón, hanem ha szükséges, a törvényhozás hozzáj árulásával.« T. képviselőház ! Ha olyan javaslatot fognak előterjeszteni, a mely a kisembereknek, de különösen a kis- és középgazdáknak exisztencziáját, a magyar földnek intenzivebb művelését teszi lehetővé, tehát ezáltal a közvagyon gyarapítását, s azt, hogy a magyar föld maradjon meg a magyar gazdának a kezén, azt a törvényjavaslatot, bár nincs felhatalmazásom, de kijelenthetem, hogy ez az oldal is teljes szívvel és lélekkel fogja támogatni. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, lesz-e alkalmam a részleteknél a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat egyik pontjához hozzászólani, azért egy rövid kijelentésre kell szorítkoznom. A bank ugyanis ujabb javadalmazásban fog részesülni, a mennyiben az adómentes bankjegy kedvezmény 200 millióval fel fog emeltetni; ennek ellenében a bank a részvényeseknek eredeti 6 helyett 7% előirt osztalék után fenmaradó részből egyharmadrészt ad a két államnak és kétharmadrészt a részvényeseknek. Ez olyan változtatás, a mely, nem vagyok ugyan a számok mestere, de nem tudom, előnynyel jár-e. Majd a tények megmutatják, de azt hiszem, ez csak a számok forgatása. Azonkívül azt az 500.000 koronát, a mely 1903-ban a kis bankjegyek előállításáért kilátásba helyeztetett, az állam nem 21