Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

160 83. országos ülés Í91Í január 23-án, hétfőn. tehát a 30 és 70%-os kulcsot, egy ujat állapítottak meg. Azt remélték ettől, hogy Magyarországnak sokkal nagyobb jövedelmet fog adni, hogy már a legközelebbi években legalább is 38—40%-ot ér el az osztalék az eddigi 30% helyett. Ez azonban nem következett be. mert évek során át nem volt semmi jövedelem. Csak később azután, már 1893-ban volt 1,250.000 K, a miből Magyarországra 179.000 K, esett, a mi 14%-nak felel meg. Ezután fokozódott a jövedelem, ugy hogy már 1906-ban 40%-ra rúgott Magyarország részesedése. Ez azonban csak látszólagos előny. Mert ha nézzük a három üzletágban való részesedést, a jelzálogkölcsönüzletben, a váltóleszámítolásban és a kézizálogkölcsönben, az elért üzleteredmények mikénti megoszlását Ausztria és Magyarország között, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy az nem felel meg Magyarország érdekeinek. 1903ban ugyanis, mikor Magyarország a nyereségből 14%-kal részesedett,a három főüzletág jövedelmezőségéhez 57'6%-kal járult ; 1904-ben 30%-ot kaptunk a főüzletágak jövedelméből, holott 56'9%-kal járultunk hozzá ; 1905-ben 37%-ot kaptunk, ellenben a főüzletágak jövedelméhez 58'1%-kal járultunk ; 1906-ban. mikor 40%-ot kaptunk nyereségrészesedés czimén, a főüzletágak jövedelmezőségéhez 62'1%-kal járultunk, végül 1907-ben 4651 %-ot kaptunk, holott a tiszta jövedelméhez a főüzletágaknak 62'3%-kal járultunk. Világos ezekből az adatokból, hogy a nyereségfelosztás 1899 óta nem felel meg Magyarország igényeinek, hogy kevesebbet kapott, mint a mennyi a három főüzletágban való részesedés czimén megillette volna. Ennek az az oka, hogy az u. n. devizaüzletet tisztán osztrák, bécsi üzleti jövedelemnek számítják. (Igaz ! Ugy van ! halj elől.) Ez az üzletág 4—6 milliót jövedelmez, ehhez a jövedelemhez sem Ausztria, sem Magyarország hozzá nem járul, ezt a külföld adja. Miután pedig mindkét állam hozzájárul a bank szabadalmához, s ezen a réven tudja a bank ezt a pénzt megszerezni, ebből a jövedelemből Magyarországnak is részesednie kellene. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy nem részesedett az utolsó tíz év alatt, az hiba volt és a mennyiben ezen törvényjavaslat elfogadtatnék, kötelességünk abba belevenni, hogy a jövőben Magyarország is részesedjék. (Helyeslés baljélöl.) Ez a dolognak az anyagi része. A másik rész a közösségre vonatkozik. Ott van pl., hogy a magyarországi intézetek kezdve a budapesti főintézettől. kirendeltségei a bécsi intézetnek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minden Bécsben folyik össze, ott van a központi vezetés, ott van a könyvvezetés, a revizorok onnan utaznak ki a fiókokhoz és pedig olyan revizorok, a kik egy szót sem tudnak magyarul. A hivatalnokoknak grammatikailag és mindenféle tekintetben tisztában kell lenniök a német nyelvvel, máskép nem boldogulhatnak, egymással németül kell levelezni, ugy kereskedelmi, mint minden más tekintetben intézkedési joga csak a bécsi intézetnek van. Ez nem felel meg a paritásnak, ez nem felel meg annak, hogy ez magyar bank. (Igaz I ügy van I) Múzsa Gyula: Még a viczeházmester se magyar, az is tót. Horváth Mihály: Ha visszatekintünk arra, hogy bizonyos nehéz körülmények közt a bank megtette-e kötelességét, tett-e valamit a magyar érdekekért, sajnosán tapasztaljuk, hogy nem igen tudnak erre. nézve adatokra hivatkozni. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A bank tartja magát ahhoz, a mit Hantos Elemér t. képviselőtársam mondott, hogy ő nem jótékonysági intézet, hanem üzleti vállalat. Ott van az 1907-ik év, a melyben Magyarországon, mindnyájan tudjuk, óriási gazdasági válság volt. Termés nem volt, takarmány nem volt. a gazda a legnehezebb helyzetbe jutott. Az angol bank felemelte a kamatlábat, állítólag Amerikába vitték az aranyat, s azt akarta megvédelmezni. Mi voltunk az elsők, a kik utána mentünk, meg a német birodalmi bank, a franczia meg sem mozdult. Meglehetősen magas kamatlábat értünk el, a szakértők azt mondják, hogy talán nem is lett volna arra szükség, de ezt nem vitatom, ez a bank dolga. Elég rossziü esett abban az időben, hogy a pénzt Mag}'arországon mesterségesen megszüki

: tette a bank és ez egyenesen Magyarország ellen irányult. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annak a nehéz helyzetben lévő gazdának, a kinek vetőmagot is kellett venni és jószágának takarmányt, s fordult hitelért, megnehezítették a hitelt, mert pénz nem volt, pedig a pénz megvolt a kasszákban, az nem tűnt el. Azonkívül törlesztéseket követeltek az adósoktól akkor, a mikor alig volt élmvalója. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez az állapot volt az oka annak, a mit ma. is érezünk, hogy az Alföldön kénytelenek voltak a jószágállományt kipusztítani. Akármennyit beszéltek is a t. képviselő urak arról, hogy egyes vidékeken a jószágállomány tartja magát, tudom bizonyítani, hivatalos adatoknak is kell lenni erre nézve, hogy az Alföldön megfogyott a jószágállomány, és ezt épen ennek köszönhetjük. Egy hang (jobbfelől) : A takarmányhiánynak ! Horváth Mihály: Ki jött elsősorban még is a kisebb bankok és a gazdaközönség segítségére ? Az az állam volt. Tudjuk, hogy a pénztári készleteket a pesti nagy bankok rendelkezésére bocsátotta, és azok adták a vidéknek. (Mozgás a középen.) Hiába integet egyik t. képviselőtársam, én mint két vidéki bank szerény igazgatósági tagja, szomorúan észleltem, hogy az Osztrák-Magyar Bank nagyon tartózkodóvá vált akkor, pedig ezekkel az intézetekkel szemben ez nem volt indokolt. Ezek a dolgok azután arra indították az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, hogy foglalkozzék a gazdák helyzetével. Thaly Ferencz, Mezőssy Béla, Hantos Elemér képviselőtársaim foglalkoztak már az 0. M. G. E. átiratával. Ennek első pontjára nem reflektáltak, — azt hiszem, nem is lehet az ellen semmit felhozni — a melyben t. i. azt kérik, hogy a paritás a két intézet között