Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

10 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. ról van szó, hanem a hol komolyan és mondjuk becsületesen összeállított adatokról van is szó, nagy skepticzizmussal kell fogadni, mert ellenőrzésük rendkívül nehéz — akkor, a mikor perfideknek felismert tendencziákra alapított adatokból deriválnak egy tételt, nem lehet ezt a tételt dominálóvá tenni az egész nagy kérdés felett: t. i. hogy nekünk lehet-e a bankönállóságot a nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül követelnünk? (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.,) Erre a közbeszólásra az a megjegyzésem, hogy, sajnos, az osztrákok nemcsak a fizetési mérlegre hivatkoznak a szerzők megnevezésével, hanem hivatkoznak a mi t. előadónkra is, még pedig nagy dicsérettel, (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) és nem hiszem, hogy a t. előadó ur akkor, a mikor a Budapesti Szemlében — ha jól emlékszem — azt a jeles czikkét megírta, arra a dicsőségre aspirált volna, a melyet azáltal aratott, hogy dr. Spitzmüller ur egy felolvasásában külön megemlítette mint olyant, a kinek fejtegetései feleslegessé tesznek minden más bizonyítást arra nézve, hogy Magyarországon az önálló bank nem lehetséges. Ez nagyon szomorú dicsőség, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyért én a t. előadó urat, a ki iránt nagy tisztelettel viseltetem, mélyen sajnálom. Az elméletre báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamnak volt egy lekicsinylő szava, midőn azt mondta, hogy milyen könnyű a tudósoknak, a kik az elméleti állásponton állanak, milyen nehéz a bankárnak, a gyakorlati embernek; (Derültség a szélsőbaloldalon.) a tudós egyszerűen ir egy másik könyvet, ha nem vált be az, a mit az egyik könyvében irt, a bankár azonban, ha csalódott, azokat az elveszett miihókat visszapótolni nem tudja. Én azonban azt hiszem, hogy a tudománynak harczosai nehezebben válnak meg egy élet munkájával megérlelt tudásuktól és arra alapított teóriáiktól, mint a milyen könnyen segítenek a bankárok másokat megválni a millióktól. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem vagyok hajlandó annyira lekicsinyelni azt a »szürke« teóriát, a mely abban különbözik a dogmatikus teóriáktól, hogy az tényekre támaszkodik ; a Földes Béla teóriái pedig azzal is dicsekedhetnek, hogy nemcsak idegen országok elismerését vivták ki, hanem azt is kivívták, hogy követésre találtak ; (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) e felett nem lehet csak ugy könnyen napirendre térni. (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban miképen vélekedik más is az ilyen összehasonlításokról, mint a minőket t. képviselőtársam Földes Béla tanításainak lekicsinylése czéljából tenni méltóztatott, hogy a bankárok véleményének nagyobb súlyát ilyen módon biztosítsa, ha egyébként nincs meg, (Derültség balfelől.) erre nézve méltóztassék nekem megengedni, hogy Németországból hozott példát idézzek. (Halljuk!) ' , r . Méltóztatnak tudni, hogy Németországban is volt egy bankankét, a melynek hátterében nem lappangott a hatalomnak az az előre elhatározott czélzata, hogy ha akármit fog eredményezni, mégis csak az ő akaratának kell érvényesülnie. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek az ankétnak jegyzőkönyve van kezemben, és ennek egy igen képzett ismertetője foglalkozik azzal, hogy azon az ankéten is a bankár uraknak más véleményeik voltak, mint a minők a nagy német lelkében élő gondolatok és élő követelések voltak, és mire konkludál ? Nem szívesen idézek németül, de viszont nem szívesen fordítok valamit, a mi esetleg azután hűség tekintetében ezen a czimen kifogás alá eshetik. Steller azzal végzi szemlélődését a lefolyt ankét felett, hogy azt mondja (olvassa) : »Vor allén Dingen dürfen Sie nicht davor zurückschrecken, mit den von der grossen Bankwelt vertretenen Ansichten inWiderspruch zu geraten«. Hű fordításban ez annyit jelentene, hogy mindenekelőtt nem szabad attól visszariadni, hogy a nagy bankvilág által képviselt nézetekkel szemben ellentétbe jussunk. »Denn diese ist Partei in der Sache«. Hock Jáoos : Gseft! Ez is csak banküzlet! Barta Ödön : A bankvilág »ügyfél«, a kinek nem szabad a nézeteit vaktában szentírásnak venni. »Der Gesetzgeber — megmondja, hogy mit vár a törvényhozótól — steht dagegen über den Partéién und muss sich die Fähigkeit zutrauen und die Kenntnisse aneignen, die ihn zur Beherrschung des Stoffes befähigen. Er muss in der Bankfrage ebenso gut eine selbstständige, auf eigener Einsicht beruhende Entscheidung treffen, wie in der Zollfrage und er kaim es auch, wenn er ihr nur mit dem gesunden Menschenverstand und mit der unumgänghchen Kenntniss der volkswirtschaftlichen Gesetze zu Leibe geht«. Mintha valami vélelemszerű dologról beszélne, mikor »gesunder Menschenverstand«-ról beszél. (Derültség baljelol.) Hock János: Nem ismeri a mi kormányunkat! Barta Ödön : »Die Bankwelt möchte die Bankfrage gerne als ihr Mysterium betrachtet wissen; der Volksfreund kennzeichnet sie, als ein offenes Buch, in dem jeder überhaupt urteilsfähiger Staatsbürger soll lesen können und die Gesetzgebung hat die Pfficht, sie auf Grund ihrer Erkenntniss der wirklichen Dinge zum Bestén des Volkes zu lösen«. (Ugy van ! Ugy van ! baljelol.) Azt mondja, hogy a bankárvilág a bankkérdést szeretné mint saját misztériumát tekintetni és szemléltetni; a népbarátnak ellenben, ezt nyitott könyvnek kell tekintenie, (Ugy van! Ugy van ! baljelol.) a melyben minden általában itélőképes polgárnak olvasni kell tudnia, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a törvényhozásnak az a feladata, hogy a valódi tényállásnak felismerése alapján a nép javára döntse el ezt a kérdést. (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Annak daczára, hogy teljesen osztom ezeket az igazságokat, a melyek itt