Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

146 82. országos ülés 191Í január 2i-én, szombaton. A részvényesek kérdését tisztába kell hozni, hogy ne legyen többé semmiféle bujkálásnak helye. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső­baloldalon.) En fordultam a pénzügyi bizottság­hoz, igaz, hogy csak bizalmi utón, fordultam bizalmasan a pénzügyminister úrhoz . . . Szmrecsányi György: Oda hiába fordult! Polónyi Géza: . . . még a régi időben for­dultam hozzá, de feleletet sem kaptam. For­dultam a képviselőházhoz nyilt ülésen beszédben, hogy végre meghalljam, kinek kezén vannak is ezek a részvények? Eeklamáltam mindenhol, nem tudtam eddig más pozitív feleletet kapni, mint bizalmas, de olyan értesítést, a mely meg­erősítette az én teljesen jogosult gyanúmat, de nem jogosított fel arra, hogy az illetőnek a nevét, a kitől e feleletet kaptam, megmondjam, mert esetleg állásával játszana. Kénytelen vagyok a következő adatokat a t. képviselőház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! a bal és a szélsőbahldalon.) Beck t. kéjttiselőtársam akart engem kioktatni arra, hogy a mérleg . . . (Felkiáltások a bal és a szélső­baloldalon: Melyik Beck? A báró?) . . . Mada­rassy-Beek Gyula báró t. képviselőtársam, pedig ő már tapasztalhatta, hogy én előbb foglalkoz­tam a mérleg azon adataival, a melyeket ő, sajnálatomra legyen mondva, nem autentikusan idéz, mert azt mondja, hogy Magyarországon 206 részvényes nevére vannak átirva részvények és Ausztriában — gondolom — 1066 részvényes­nek nevére. En elővettem a mérleget, itt van a kezem­ben és akár elölről, akár hátulról olvastam is azt, sohasem tudtam kihozni többet, mint 170 magyarországi részvényest és 955—960 osztrák részvényest. De én akczeptálom az ő számait is. Mond­juk, hogy előttünk fekszik egy mérleg, a mely mondjuk, 200 szavazatra jogosult magyar rész­vényes tekintetében nyújt nekünk tájékozást. De mire nyújt tájékozást? Semmire többre, mint arra, hogy hány részvényesre van i észvény átirva, arra azonban, hogy hány részvény és melyik részvényesre: nincs semmi tájékozás. Gr. Károlyi József: Az nagyon diszkrét ügy ! Polónyi Géza: ügy látszik, hogy diszkrét kérdés. Engem azonban ez a rószvénykérdés igen sok okból érdekel. Először is szeretném tudni és ehhez jogunk van, mint törvényhozó testü­letnek, hogy ezekből a részvényekből mennyi van külfödli kézen. Hiszen a törvényhozásnak, a mely a saját pénzverési jogát, legnagyobb államhiteli érdekeit egy ilyen bankra átruházza, ha csak kezdetleges kötelességét rójja le a nem­zet érdekei iránti óvatosságának, gondoskodnia kell arról, hogy e részvények többsége ne kerül­jön külföldi kézre. A Reichsbank annyira védekezik, hogy egyenesen megköti, hány részvényt lehet kül­földre kiadni. A másik dolog, a mi engem ér­dekel, az, hogy egy országban, hol a munkás­ság verítékével tartják fenn ezt a bankot, de­viza-politikával és egyéb rettenetes áldozatok­kal, én módot kivánok nyújtani a polgárság­nak és a munkásosztálynak ahhoz, hogy ezek­ből a részvényekből neki is lehessen szerezni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt a vigasztalást, a mivel Madarassy-Beck báró ur kínálja Magyarországot, hogy 40.000 korona csekélység, azt reszkírozhatja akárki, hogy sza­vazati jogot szerezhessen és gyakorolhasson. Károlyi József gróf: A zsidó bárók resz­kírozhatnak. Polónyi Géza: Nem ezt akartam approbálni, de helyes. Szabad-e azonban ilyen frivolitást megengedni a magyar j)arlamentben, a hol közöttünk, országgyűlési képviselők között, nagyon kevés van, a kinek 40.000 korona ne lenne számottevő pénz. (Mozgás jobbfelol!) Arra tehát, hogy egy szavazati jogot gyakoroljak, nekem 40.000 koronára van szükségem; énnekem vagyoni viszonyaim ezt nem engedik meg, nem tudom, hányan vaunak, a kik ezt tehetik? (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Legyen nyugodt, bár másként volna, különben nem tartozom önnek számadással. (Derültség.) Talán önnek van 40.000 korona feleslege. Egy ilyen országban odaállani Madarassy-Beck bárónak, egy kupon­bárónak és azt mondani... (Zaj a jobboldalon. Felkiáltás-ok: Mi az?) Elnök: Ezen kifejezésért a képviselő urat rendre utasítom. Polónyi Géza: Kupon az szelvény és ez nem sértés. Elnök: Tessék azután az ilyen kifejezésektől mégis tartózkodni. (Élénk helyeslés jobbfelol!) Polónyi Géza: Ha sértésnek méltóztatik venni, visszavonom és bocsánatot kérek. Ez távol áll tőlem; de én épen tőle veszem zokon, a ki záloglevelek és warransok révén monopóliumot gyakorolhat az ő társaságával, a szegény emberek vagyonán szerzett bankprivilégium okából, hogy igy fricskázza meg a magyar szegénységet, hogy az bliktri, 40.000 koronát egy részvényre kiadni. (Mozgás jobbfelol!) En nem vagyok szocialista, ezt nagyon jól tudják, legalább nem vagyok szocziáldemokrata, de engem rettentő módon bántott, a mikor hallottam azt a megjegyzést, hogy Magyarország törvényhozási termében el­akarják zárni az egész kisbirtokos osztályt, az egész munkásosztályt, sőt a közópbirtokos osztályt is attól, hogy abban a szerencsében részesül­hessen, hogy az egy szavazati jogot biztosító 20 részvényt magának megszerezhesse. Ezt nem szabad eltűrni, t. képviselő urak, mert akár­mennyit ígérnek is önök, nem kapnak részvényt, mert méltóztatnak látni, hogy összesen 1200 szavazatra jogosult egyénről lehet tudomásom, pedig 7500 szavazatra jogosult egyén lehet a banknál. Kérdezősködtem mindenfelé, kerestem, ku­tattam,, és akkor — az osztrák Beichsrath bi-

Next

/
Thumbnails
Contents